A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-08 / 49. szám

I

I

Milliók

legjobbjai

ZAHAROV, Mat vej Vasziljevics (szül. 1898. VIII. 4) — szovjet marsall. Eredetileg lakatos volt. 1971-től az SZKP tagja. Részt vett az Októberi Forradalomban, a Téli palota ostromában és a polgárháborúban, ott harcolt Caricin védőinek sorában. 1928-ban elvégezte a Frunze Katonai Akadémiát, 1937-ben a Vezérkari Akadémiát. A második világháborúban több front törzskarának főnöke volt. 1946—49-ben a Vezérkari Akadémia parancsnoka, 1949—52-ben főcsoportfőnök. 1952— 53-ban a szovjet hadsereg főfelügyelője. 1953—57-ben a leningrádi katonai körzet parancsnoka. 1957 — 60-ban az NDK területén állomásozó szovjet haderők főparancsnoka. 1959-től a Szovjetunió marsallja. 1960 —63-ban és 1964-től vezérkari főnök, a honvédelmi miniszter első helyettese volt. 1961-től az SZKP KB tagja, 1954-től a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja. A Szovjetunió kétszeres hőse s ugyancsak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse kitüntetés viselője. Meghalt 1972-ben.

ZSDANOV, Andrej Alekszandrovics (szül. 1896. II. 26) — szovjet politikus. 1915-től tagja volt az SZKP-nak. Az Októberi Forradalom után különböző párt- és állami funkciókat töltött be. 1934-től a párt Központi Bizottságának tagja, 1934- től a KB titkára, illetve Kirov halála után a leningrádi területi és egyidejűleg a városi pártbizottság titkára volt. 1939-ben a Politikai Iroda tagja lett (1935-től póttag). A második világháború idején a leningrádi front katonai tanácsának tagja volt. 1945-től 1948. augusztus 31-én bekövetkezett haláláig a központi pártapparátusban töltött be felelős tisztségeket.

Szabad népek szabad hazája -ÜZBEGISZTÁN

Az SZSZK megalakult: 1924. október 27 Területe: 449 600 km2 Lakossága: 11 936 000 (1970)

A lakosság nemzetiségi összetétele: 62,2% üzbég, 13,5% orosz, 5, 5 % tatár, 4,1 % kazah, 3,8 % tadzsik, 2,1 % karakalpak, 8,4 % más nemzetiségű (türkmén, koreai, kirgiz, ukrán stb.)

Népsűrűség: 26,6 lakos/m2

Főváros: Taskent, 1 385 000 lakos (1970)

Az Üzbég SZSZK-hoz tartozik a Karakalpak Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság

Üzbegisztán Szovjet Közép-Ázsia központjában fekszik, északon és nyugaton a Kazah SZSZK, délen a Türkmén SZSZK és Afganisztán, délkeleten a Tadzsik SZSZK, keleten a Kirgiz SZSZK határolja. Nyugati

része síkság, nagyobbik, keleti fele pedig homokos sivatag (Kizil-Kum), a Turáni-alföld része. Üzbegisztán keleti és délkeleti területeit a Tiensan és a Pamir-Alaj-hegyrendszer előhegyei és nyúlványai hálózzák be

(Csatkai-,'Kuramin-, Fergana-, Alaj- és Turkesztáni-hegylánc). A gazdasági élet központjai a hegyláncok közötti medencék és a hegyek alján elterülő síkságok (Fergana-medence, Éhség-sztyep), és csak másodsorban

Séta Szamarkand műemlékei között

Gyapot — Üzbegisztán „fehér aranya"

A testvériség nagy ereje

Üzbegisztán ősi földje valaha a teljes írástudatlanság és a begyökerezett vallási előítéletek, a patriarchális-feudális rendszer és termelési mód földje volt. Az elmúlt fél évszázad alatt azonban a felismerhetetlenséglg megváltozott az ország arculata. A mai Üzbegisztán egy cseppet sem hasonlít a gyarmati Turkesztánra. A szovjethatalom éveiben az egész világot csodálatba ejtő gazdasági és kulturális sikereket ért cl. A párt akaratából a nép erőfeszítésének eredményeként a szocializmus keleti világítótornyává változott.

A mi földünk elsősorban gyapotjáról híres. Ez a mi büszkeségünk, gazdaságunk fő forrása. Országunk már évek óta több mint négymillió tonna gyapotot ad a szovjet államnak. Tavaly igen nagy termést takarítottunk be és 4 millió 510 ezer tonna „fehér aranyat“ adtunk át állami felvásárlásra, a tervben előirányzottnál 560 ezer tonnával többet.

A falvakban a szocialista átalakulások szilárd alapja a jól kiépült ipari bázis lett. A forradalom előtti Turkesztánban féligmeddig csak kézművesipari vállalatok léteztek. A mai t'/begisztán iparvállalatai a legkorszerűbb technikával rendelkeznek.

Az Üzbég SZSZK-ban jelenleg több mint százféle iparág termel. Mind a szovjethatalom éveiben létesült. Magas színvonalat ér el az energiatermelés, a vegy-, olajipar, a szénbányászát, a gáztermelés, az ércbányászat, a kohó- és gépipar, az elektronikai ipar, a könnyű- és élelmiszeripar, az építőipar. Az ipari termelés volumene 1971-ben 119-szerese volt az 1924. évinek — akkor alakult meg a Üzbég SZSZK.

A köztársaság iparának fejlődésével kialakult s terebélyesedett a munkásosztály, amely a forradalom előtti Turkesztánban nem is létezett. A forradalom előtt az üzbégeknek csak két százaléka tudott írni-olvasni, máig teljesen megszűnt az írástudatlanság. A köztársaság 39 főiskoláján több mint 234 ezren folytatnak tanulmányokat, 168 szakközépiskolában 167 ezren tanulnak, a 9234 általános iskolának 3407 tanulója van. A köztársaságban tudományos akadémia és 148 tudományos intézet működik 25 300 tudományos munkatárssal.

Übegisztánban 226 újság jelenik meg összesen több mint 3 és fél millió példányszámban, továbbá 127 folyóirat és közlöny évi 96 millió 900 ezer példányszámban. A kiadóvállalatok évente több mint kétezer könyvet jelentetnek meg több mint 31 millió példányban. 24 színház, 20 zenekar működik, 3344 klub és 5708 közkönyvtár áif a dolgozók rendelkezésére.

Megszűnt a nő lealázottsága — a ma, a kommunista társadalom aktív építője. A népgazdaságban dolgozóknak mintegy a fele nő. 331-en a Szovjetunió, az Üzbég SZSZK és a Karakalpak ASZSZK Legfelső Tanácsának, több mint 38 ezren a helyi tanácsoknak képviselői.

Az Üzbég SZSZK-ban 122 nemzetiség él. Az üzbég nép jól felismerte a népek barátságának nagy erejét. A szovjet népek, s elsősorban a nagy orosz nép segítségével vívta ki államiságát, érte el óriási sikereit a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, tért a szocialista felvirágzás széles útjára.

Irta: S. R. RASIDOV, Üzbegisztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára