A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-08 / 49. szám

A szociolisto demokráciáról A (SKľ KB Legutóbbi ülésén sok szó esett az ideológiai munkával kapcsolatban a szo­cialista demokrácia értelmezéséről és érvénye­sítéséről. Az alább közölt cikk ilyen értelem­ben kapcsolódik a C'SKI* KB elnökségének beszá mólója hoz. „Minden forradalom legfontosabb kérdése az államhatalom kérdése — írta Lenin —, mely osz­tály kezében összpontosul a hatalom, mely osz­tály kezéből melyik osztály kezébe kerül az ál­lamhatalom, ez a forradalmi átalakulás lényege.“ A szociáldemokraták tagadták az államhatalom ily sorsdöntő jelentőségét. Azt ismételgették, a kapitalizmusban kialakult demokrácia lehetővé teszi, hogy a munkásság lerázza a burzsoázia igáját, vagyis a demokráciát osztályjelleg nél­külinek, minden osztály érdekét egyformán ki­szolgálónak tekintették. Sokan nem akarták meg­érteni, hogy a burzsoá demokrácia nem lehet eszköze annak, hogy a kapitalizmust szocializ­mussá formálja át. A marxizmus-leninizmus egyértelműen állást foglalt ebben a kérdésben, s arra tanít, hogy csak úgy lehet szocializmust építeni, ha lerom­boljuk a burzsoá demokráciát és új típusú pro­letár demokráciát valósítunk meg. A burzsoá demokrácia valójában a tőkés kisebbség de­mokráciája volt, amely gyakorolta az államha­talmat és számtalan esetben véres terrorral ér­vényesítette akaratát a többséggel szemben. A proletár demokrácia viszont a dolgozók többsé­gének az uralma, a társadalom elenyésző kisebb­sége felett. A szocialista demokrácia tehát olyan új típusú államban ölt testet, mely törvényhozó és államhatalmi szerveit a munkásság és a dol­gozók többsége által választott és mindenkor visszahívható egyénekből alakítja ki. A marxizmus-leninizmus alapján a felszabadu­lás utáni években a demokratikus intézkedések egész sorát hoztuk létre. A munkások és parasz­tok dolgává lett a jogszolgáltatás, az állam és a gazdaság irányítása. Kiépültek a helyi önkor­mányzati szervek és belső autonómiával rendel­kező szövetkezésként létrejöttek az egységes földművesszövetkezetek. A demokrácia fejlődését kissé akadályozta a személyi kultusz többször fellépő politikája, a­­mely az új társadalom intézményeit nem töltötte fel újra és újra tartalommal. Elnézték a régi társadalom némely bürokratikus rendelkezéseinek az alkalmazását és esetenként az emberi huma­nizmussal ellenkező intézkedéseket hoztak. Ha azonban összeadjuk a történelmi pluszokat és mínuszokat, a józan következtetés az, hogy a régi rendszer maradványai ellenére és a szektás dogmatikus hibák mellett is mély gyökeret eresz­tett a szocialista demokrácia, az olyan osztály­demokrácia, amely a többség, a dolgozó tömegek érdekeit védi és szolgálja. A válságos időszakban (1968—69) a revizionis­ták és a jobboldali opportunisták visszaéltek a szocialista demokráciával, és a demokratikus szocializmus jelszó mögé rejtőzve „általános“ demokráciát és szabadságot követeltek, vagyis meg akarták fosztani a demokráciát osztályjel­legétől, ezáltal szabad utat akartak nyitni az el­lenforradalmi erőknek, amelyeknek célja nap­jainkban már közismert. A CSKP XIV. kongresszusának beszámolója világosan leszögezte: nálunk a dolgozó nép ha­talma a szocialista demokrácia sokoldalú formái között valósul meg. Sohasem tagadtuk, hogy a szocialista demokrácia a dolgozó nép milliós ré­tegeinek osztálydemokráciája. Az osztálydemokrácia egységesíti a különféle érdekcsoportokat, a munkásságot, a parasztsá­got és az értelmiségieket, hogy a különböző, de dolgozó egyéneket egységes, fegyelmezett egész­ként marxista-leninista szellemben egy párt ve­zesse. Ez a párt a kommunista párt, amely tu­dományos módszerekkel analizálja a különböző csoportérdekeket, összefoglalja egységes egésszé és a gyakorlatban megvalósítja. Ez a vezetés minden érdekcsoportot képvisel, tudományos ala­pon harcos fegyelemre nevel, s az is egyik lé­nyeges vonása a szocialista demokráciának. Sok szó esik a szocialista demokrácia fejlesz­téséről. Tény, hogy a szocialista demokráciához nem csupán megfelelő törvények, intézmények, társadalmi szervezetek szükségesek, hanem ezzel együtt olyan közállapot biztosítása, amelyet a vezetők vezetnek, irányítók és irányítottak, tö­meg és élcsoport csak közös munkálkodással vív­hat ki. Világos, hogy a szocialista demokrácia nem testesülhet meg csupán keretekben, az in­tézmények létében, hanem olyan eleven organiz­musként kell élnie, amely fejlődés közben meg­teremti a nép egységét, forradalmi összetartását s kibontakoztatja alkotó erőit. A szocialista demokrácia fejlesztése a szocia­lista társadalom belső követelménye, amelyet a szocialista társadalom konkrét fejlesztési foka tesz lehetővé és szükségessé. Ezért a fejlődés meggyorsítása érdekében a legfontosabb tenni­valók közé tartozik: az állami képviseleti szer­vek munkájának tökéletesítése, a lakosság mind szélesebb körének bekapcsolása az államügyek intézésébe. Az állami munka támogatásában é-. ellenőrzésében növekedjék a társadalmi és tö­megszervezetek szerepe, s a lakosság öntevékeny­sége széleskörűen bontakozzon ki. A szocialista demokrácia egyik legfontosabb feladata biztosí­tani a széles népi ellenőrzést, ami részben a vá­lasztott képviselők és a választók közvetlen kap­csolatán. a visszahívási jog gyakorlásán kerese­tül. részben a népi ellenőrzés hálózatának kiszé­lesítése során valósul meg. A szocialista demokráciát érvényesíteni kell a Varsói 'melódia A Preéovi (Eperjesi) Ukrán Nemzeti Színház a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 55-ik és a Szovjetunió megalakulá­sának 50-ik évfordulója tiszteletére novem­ber 17-én mutatta be Leonyid Zorin szov­jet szerző Varsói melódia című alkotását. A bemutató egyik érdekessége, hogy két fiatal színészjelölt Sztyepan Szamanco és Marija Kalinyjak tulajdonképpeni vizsga­előadása. A darabot a szintén fiatal, Ja­roslav Sziszak rendezte, aki nemrégen fe­jezte be tanulmányait a Szovjetunióban. A lelkes fiatalok érdekes, dinamikus elő­adása dicséretes teljesítmény. Felvételün­kön Marija Kalinyjakot (Hela) és Sztyepan Szemencot (Viktor) látjuk a darab egyik jelenetében. —gs— (Foto: J. SURKALA) gazdasági vezetésben, a különböző üzemek és szövetkezetek életében. A demokratizmus kiszé­lesítése egyfelől a tömegek mind szélesebb ré­tegének bevonása a közügyek intézésébe, más­felől a társadalmi folyamatok központi, tervszerű irányítása, az egységes központi vezetés biztosí­tása — a szocialista társadalom fejlődésének, szervezettségének, tudatosságának két egymással összefüggő, egymást harmonikusan kiegészítő ol­dala. Ezért a szocialista demokrácia fejlesztésé­ben mindenkor érvényesíteni kell a demokrati­kus centralizmus elvét. A szocialista demokrácia fontosságának felis­merése tehát korparancs, a szocializmus sikeres építésének belső követelménye. TÓTH DEZSŐ Művészet csak kétféle van Sajnos, gyakran olvashatunk olyan kultúreseményeket méltató írásokat, amelyek nélkülözik a kellő tárgyi­lagosságot. Nem célom fejtegetni, kitől várjuk el elsősorban, hogy Ír­jon. Elengedhetetlen viszont, hogy az, aki ír, kellő szakmai hozzáér­téssel írjon. A hozzáértés azonban párosuljon a jószándékkal, és a jó tollal, a felelősségérzetről nem Is beszélve. Az olvasók egy része ugyanis könnyen befolyásolható, s ezzel nem szabad visszaélni. Szak­mai téren mindig törvényszerűt, bl­­zonyíthatot szabad állítani, a szak­irodalomnak megfelelő igazat. Hely­telen, ha valaki merész egyoldalú­sággal a sajtón keresztül propagál, pl. egy bizonyos művészeti ágat. Egyes szerzők szerint ugyanis csak a „Röpülj páva“-szerű fellépé­seknek tapsol az Igazi értékekre szomjas közönség. De — tovább­­menve — a divatos műfajokat kép­viselő együttesek fellépései is több­nyire a kiemelt, sőt felülértékelt, il­letve agyondiesért produkciók közé tartoznak. Az ilyen és ehhez hason­ló kijelentések bizony téves nézete­ket válthatnak ki sokakban. De sér­tik a kultúrát, a művészetet isme­rők és művelők nem kis táborát. Hiszen (hogy csak néhány példát ragadjak ki a sok közül) az ének­kari vagy zenekari mozgalom lega­lább olyan fontos, mint az előadók, szavalok ténykedése, fis fordítva, le­hetetlen, hogy bárki és bármilyen alapon valamilyen művészeti ágnak előjogot követeljen vagy adomá­nyozzon. Sajnos, szervezeteinknél az említettekhez hasonló megnyilvánu­lások nem képeznek kivételt. Auto­ritativ vagy más okokból fakadó egyoldalú tevékenykedés viszont a CSEMADOK helyi szervezetein be­lül művelődéspolitikai szempontból nem helyes. A jó műsortervnek szí­nesnek, többféle érdeklődési kört is kielégítőnek kell lennie. Ügy vélem. Jó lenne már egyszer s mindenkorra egyénenként és álta­lában is tudomásul venni, hogy a fel­vetett problémát Illetően csakis a minőség lehet a döntő. Ugyanis helytelen a művészeti ágazatok mű­velőit amatőrökre és hivatásosokra osztani. Ugyanígy távol áll az igáz­­ságtól az, ha fontosság vagy nép­szerűség szerint osztályozzuk az egyes művészeti ágakat. Mert (és ez a helyes) művészet csak kétféle van: jó vagy rossz! Tehát a folklór is lehet rossz, ha azt rosszul csinál­ják. fis nála jobban sikerülhet és lehet „igazi érték" akár egy panto­mim vagy bármilyen más produk­ció. E példából is éreznünk kell, hogy semmiképpen nem jogos egyé­ni szájfzű sorrendet állítani fel, így értékelve az egyes művészeti ágakat, mert ilyen nincs. A sorren­det ugyanis csak az általános ér­vényű művészi színvonal szabhatja meg jobb, jó és átlagos vagy rossz teljesítmények, de nem műfajok között. A „helybeli közönség“ igenis tap­solni fog minden olyan produkció­nak, amely átlagon felüli értékeket átlagon felüli módon tud tolmácsol­ni. fis viszont kudarcot fog vallani minden olyan próbálkozás, amely saját elképzelések vagy szűk látó­kör miatt egy bizonyos művészeti ágat szorgalmaz, illetve szerrtne rá­erőszakolni alantas színvonallal „csakazértis" alapon a nézőkre. Ezeket a gondolati tényeket kel­lene tudatosítani az új évad küszö­bén mindazoknak, akik főleg az ön­tevékeny művészeti tevékenység ak­tív részesei. De azoknak is, akik ezt a tevékenységet irányítják. Mert nemcsak az nem lehet közömbös számukra, mit kap majd a közön­ség, hanem az sem, mennyire tud; juk a szlovákiai magyar kulturálii életet olyan helyes mederbe terel­ni, amely szükségszerűen megfelel­ne a ma követelményeinek. Sz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom