A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-21 / 29. szám
közel ezerötszáz lakosú Nepince (Luka-Anenye) egy részében esténként száll a fohász — de nem az égbe, pontosabban nem a mennybéli istenhez, hanem valaki máshoz, a helyi nemzeti bizottsághoz, a járáshoz, a kerülethez, a minisztériumhoz, tehát alacsonyabb és legmagasabb szintű hatóságainkhoz egy közvetítő állomásért, reléért, amelynek Lukanenyén senki sem tudja az árát, talán még azt sem, hol készül az a bizonyos csodatorony, amely a domboktól, hegyektől körülzárt falvakba is eljuttatja a tévé-adóállomások képét. Mert ebben a faluban, illetve a falunak egy részében, a szövetkezeti pince tájékán, majd minden házban van tévékészülék, s porosodik hasznavehetetlen, hiába kapcsolják be a készüléket, hiába tekerik, csavargatják a gombját, sem Bratislava, sem Budapest nem köszönti őket, nem gyönyörködhetnek a szép bemondó hölgyekben, a lelket gazdagító műsorokban, méreggel, bosszankodással csillapítják a kultúrszomjukat; van tévékészülékük, de nincs képük, van a háztetőkön antennájuk, de a legmagasabb hegyen nincs közvetítő állomásuk, s ha most szóbahozom egy egész falurész ilyennemű gondját, nem azért teszem, mintha ígéretet tudnék tenni a gyors intézkedésre. ,De ... hátha elolvassák ezt a pár sort néhány százan az országban, s felfigyelnek a lukanenyeiek sóhajtására 9 1 WíMMíii WfiííijM Ahol a reléért fohászkodó falurész kezdődik r ijZi % A tt j# íi i Ebéd — ötven fillérért. A 84 éves Szvadobnyík Imre és a 84 éves Ohajda József a vendéglátóüzem vezetőjének társaságában A kivül-belül takaros körzeti orvosi és fogorvosi rendelő épülete Tenková Viera és Hives Márta munka közben. A székben a (ebovcei (csábi) Jakab Vincent. A d j, V M M ' M Íé t tye tf[in&fjá/ľt szocialista munkabrigádok olyan tagjai, akik tudnak relét csinálni, szerelni, és segíteni is készek, mondjuk, szabad szombatokon. Nos, nem tudom, meglátjuk ... Adj, uram, kultúrházat, de mindjárt Mitacz Károly, a falusi pártszervezet elnöke, az általános iskola igazgatója mondja: — Templom évszázadok óta van a faluban, de a kultúrának máig sincs épülete. A fiataloknak van egy klubhelyiségük, de ott legfeljebb csak szorongani lehet. Egy szép nagy korszerű művelődési ház felépítésén fáradoznak, hogy tudjanak hol próbálni, fellépni a színjátszók, a tánccsoport, az éneklő csoport, hogy legyen hol fogadni a Magyar Területi Színház színészeit. S ehhez Szamos Béla, a hnb elnöke még hozzáteszi: — Abból indulunk ki, hogy fáradhatatlanul mondjuk a felszabadulás óta, haladjunk mindenben előre, a polgári esküvők és névadók dolgában is, falun azonban ma még nagyobb lakodalmakat, keresztelőket csapnak, mint régebben, hiszen nagyobb a mód, de a' hnb esketőtermébe csak harminchat szék fér be, hogyan nyomakodhatna be oda egy rendesebb lakodalmas nép, hogyan szorgalmazzák ilyen körülmények között a polgári esküvőt meg a másutt már nagyon is divatos névadóünnepséget? Vehetjük ezt önbírálatnak is? Konok ember nem jó ember Ügy van az mindenfelé, hogy új házak, házsorok nőnek ki a földből: épül a falu, a választási programokban, a legutóbbiban is szó van Lukanenyén a vízelvezető árkok rendbehozásáról. A községi elöljárók szándékát méltányolták a faluban, társadalmi munkában mindenki ásott, betonlapokat rakott le a háza előtt, kivéve Híves Andrást, és Mihály Jánost. Többször felszólították a két konok embert, fogjanak ők is ásót, lapátot, de a kérésnek, felszólításnak semmi foganatja. A betonlapok itt porladnak a házuk előtt, hadd porladjanak, nem az övék! <3k a mellékutcák árkában kacsát tenyésztenek, a kacsának meg az jó, a pocs, a sár... Van dac, konokság a két emberben nem is kevés, csak a saját hasznukat nézik, a faluszépítés dolga nem érdekli őket. Ügy élnek, behunyt szemmel, becsukott füllel, mintha nem is Lukanenyén élnének ... Ebéd - ötven fillérért Furcsa, hihetetlen, de igaz. Ebben a faluban ötven fillérért adnak egy ebédet. Nemcsak levest, második fogást is, méghozzá szép adagot. A helybéli vendéglátó üzemben. Persze csak az öregek, a nyugdíjasok kapnak ilyen olcsó ebédet, de azok közül sem mindegyik, csak aki rászorul a napi egyszeri meleg ételre, mert nincs hozzátartozója vagy ha van is hozzátartozója, de munkába jár s nincs ideje a konyhában pepecselni. Vannak ilyenek körülbelül harmincán a faluban. Nap mint nap kiöltöznek, megpödörintik a bajszukat délidőben és öregesen elballagnak a vendéglátó üzem éttermébe, rendesen megebédelnek, aztán hazamennek. S befizetnek havonta 10—12 koronát a hnb pénztárába. Ki itt a tulajdonképpeni gondviselő? A járási nemzeti bizottság népjóléti ügyosztálya. Az ötven fillérhez ők teszik hozzá azt a bizonyos többletet, egész pontosan az öt korona ötvenet. Mert azért ötven fillérből mégsem lehet kiállítani egy ebédet. így van aztán, hogy az ötszáz-hatszáz korona öregségi járadékot élvező, de magukra maradt öregeink nem szorulnak kimondottan száraz kosztra. Az öregek számára 'a feleséget, a figyelmes lánygyermeket pótolja a járási nemzeti bizottság népjóléti ügyosztálya. No meg a helybeli vendéglátó üzem konyhája. Akinek a foga fáj, tartsa rajta a nyelvét? Kosár Sándor körzeti orvos a szövetkezet agronómusával beszélget a rendelőben Nagyon szép külsejű, kívül-belül takaros és tökéletesen felszerelt rendelőintézete van Lukane-
