A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-17 / 46. szám
(1972. XI. 20. - 1972. XI. 26.) November 20 November 24 1877-ben ezen a napon született Ady Endre forradalmi költő. (Elhunyt 1919. I. 27-én.) November 23 1792-ben ezen a napon született Václav Kliment Klicpera cseh író. (Elhunyt 1859. IX. 15-én.) 1632-ben ezen a napon született Baruch Spinoza holland filozófus. (Elhunyt 1677. I. 21-én.) November 25 1562-ben ezen a napon született Felix Lope de Vega Carpio spanyol drámaíró és költő. (Elhunyt 1635. Vili. 27-én.) • 1837-ben ezen a napoA született Adolf Peter Záturecký szlovák etnográfus. (Elhunyt 1904. VII. 1- én.) November 26 1807-ben ezen a napon született William Sidney Mount amerikai festő. (Elhunyt 1868. XI. 19-én.) November 22 1602-ben ezen u napén született Ottó Guericke német fizikus, a légszivattyú feltalálója. (Elhunyt 1686. X. 11-én.) • 1752-ben ezen a napon született Thomas Chatterton angol költő. (Elhunyt 1770. VIII. 24-én.) 1937-ben ezen a napon hunyt el Szulejman Sztalszkij dagesztáni költő. (Született 1869. V. 18-án.) 1852-ben ezen a napon hunyt el Pavel Andrejevics Fedotov orosz realista festő. (Született 1815. VIII. 3-án.) A Hét vendége BARTA GYULA festőművész „ ... Tulajdonképpen színész akartam lenni... Rendkívüli módon szerettem Petőfi Sándor verseit szavalni. Különösen leíró költészete ragadtatott el, mert másképp látta a világot, lelki prizmája szétbontotta a kívülről jövő hatásokat, a számunkra egyszerűnek látszó kép az ő lelkében színessé vált: élet, mozgás, szín támadt ott a számára, ahol mi alig fogtunk fel valamit. És talán éppen Petőfi leíró verseinek hatása váltotta ki bennem, hogy nem színész, de festőművész lettem.. TÖBB MINT KÉT ÉVTIZEDE, hogy megismertem. Forró nyári nap volt, a Duna-parton sétálgattunk. A nap aranykévéje élesen verődött vissza a Duna tükréről, a kövek izzadták a meleget. Megálltunk. Hajó ment el a híd alatt. Sokáig szótlanul azt figyeltük. — Apró gyermekkorom óta nagyon szeretem ezt az óriásfolyót. A Duna-parti Párkányban születtem, amihez nagyon sok kedves és felejthetetlen élmény fűz — mondotta az akkor még főiskolás Barta Gyuszi. Egyedüli vágyam és álmom, hogy majd egyszer, talán húsz év múlva, a Duna vadregényes partján, valahol az erdő peremén ütöm fel tanyámat, s onnan barangolom be sötétzöld erdeit, színpompás, vadvirágos rétjeit. A Duna-parti sétának és beszélgetésnek az emléke elevenedett föl bennem, amikor a napokban Barta Gyula festőművészhez műtermi látogatásra készültem. Az agilis és lelkes diákból, akadémistából azóta ismert festőművész, hivatásának mestere lett. Szorgalmas és lelkiismeretes munkájának gyümölcsei: színpompás képei, monumentális faldíszítései, mesteri mozaikjai a korszerű művészet remekei. A hatalmas műteremben az egyik dolgozóasztal mellé telepedtünk. Képek, skiccek, festék és a kerámiavázákban gondosan előkészített ecsetek sorakoztak, nagy rendben, úgy, mint a sebészműtőben a sterilizált műszerek. — Régóta ismerjük egymást, sokat beszélgettünk, vitatkoztunk a művészetről, de eddig még soha nem beszéltünk arról, hogyan és miért lettél festőművész? — kérdeztem. MINDEN EMBER ÉLETÉBEN vannak olyan gyermekkori élmények, melyek összefüggnek későbbi munkájával, hivatásával, s melyekre önkéntelenül is visszaemlékezik. Jól emlékszem: kis gyermek — azt hiszem, három- vagy négyéves — lehettem s órák hosszat elbámultam a természet csodálatos játékát, az ablakokra fagyott jégvirágokat. Elbűvöltek, varázslatba ejtettek. És az apám kovácsműhelyében, az egyik sarokba húzódva néma csendben lestem, figyeltem a lovakat, melyeket apám patkóit és elragadtatással hallgattam, hogyan zengett, pengett a vas a kalapácsütések nyomán. A lovak formája és a jégvirágok annyira elbűvöltek, hogy azokat egy skatulya tetejére le is rajzoltam. Rajzom édesanyámnak nagyon tetszett. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy csodagyerek voltam. Ügy rajzoltam, mint a többi gyerek, de azt hiszem, nagyobb lelkesedéssel, odaadással. Első gimnazista koromban egyik barátommal olajfestéket vásároltunk és nagy lelkesedéssel festegettünk, majd tizenhat éves koromban elfogott a szobrász-láz: gipsz- és agyagszobrokat készítettem. Szegény édesanyám kétségbe volt esve, mert az egész udvar meg a padlás is gipszszobrokkal volt tele. És szerettem szavalni. Az esztergomi gimnázium legjobb szavalója voltam. Tanáraim azt javasolták, hogy az érettségi után iratkozzam be a Színiakadémiára. Nagy jövőt jósolgattak, de Thália szolgálatánál jobban vonzott az a varázslatos érzés, amit a rajzolás, a festés nyújtott. Annak az olajfestéknek a szaga, mellyel az első képemet festettem, még mindig az orromban van, varázslatába ejtett. Sógorbácsimnak, aki szobafestő és mázoló, no meg címtábla-festő volt, a nyári szünidőkben sokat segítettem. Tőle tanultam meg a mesterség technológiáját. Munkámért néhány pengőt kaptam, s ezért festéket, meg vásznat vásároltam. Amikor képeimet az öreg párkányi templomfestő meglátta, azt javasolta, hogy hagyjam ott a gimnáziumot, tanuljam ki nála a templomfestő-mesterséget. De nem tudott rábeszélni. A nyári szünetben segítettem neki, de szeptemberben megint iskolába mentem. Megéreztem, ahhoz, hogy jó festő lehessek, sokat kell tanulnom. Felvettek a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, de nem tanulhattam: háború volt, be kellett vonulnom katonának. A felszabadulás után hazajöttem. Elhatároztam, hogy tovább tanulok. Beiratkoztam a bratislavai főiskolára. Jóval a felvételi vizsgák után jelentkeztem, de amikor Mudroch professzor meglátta a rajzaimat, képeimet, külön levizsgáztatott. Az Akadémia elvégzése után Drexler Karcsival és Szabó Sanyival rendszeresen, májustól szeptemberig kijártunk tájat festeni. A Garam menti tájhoz és a munkához felejthetetlen élmények fűznek. Az emberek mentalitása, a falvak architektúrája és a tájak atmoszférája mindhármunkat elbűvölt. Nehéz, de gyönyörű munka volt. — És a terveid? — Az elmúlt tíz év során bejártam Európa szinte valamennyi képtárát. Voltam Leningrádban, Moszkvában, Athénben, Párizsban, Münchenben, Rómában és különböző olaszországi városokban ; megcsodáltam a krakkói, belgrádi, drezdai galériákat. Sokat dolgoztam és sokat tanultam. Sok kiállításon vettem részt, és a művészt különös érzés hatja át, amikor művével valamelyik nagy tárlaton vagy hazai, de különösen külföldi múzeumban, galériában találkozik. Ügy érzem, eléggé érett az idő arra, hogy komoly gyűjteményes kiállításokat rendezzek. Jövőre tervbe is vettem, hogy kiállítom a műveimet Bratislavában, Komárnóban (Komáromban), Stúrovóban (Párkányban). Az az érzésem, elérkeztem ahhoz, hogy egységes látásmóddal dolgozzak. Remélem, kiállításomnak sikere lesz. Terveim: Drexler Károly és Szabó Sándor festőművészekkel további monumentális alkotásokat fejezünk be. Ez is nagyon nehéz és fáradságos munka — mindig azt mondogatjuk egymásnak, hogy az az utolsó, de amikor a hatalmas mozaik elkészül, és mi is gyönyörködünk benne, elhatározzuk: még egyet vállalunk . .. — Kit tartasz ma a legnagyobb élő festőnek? — Ahogyan már említettem, az elmúlt tíz évben sok külföldi művész alkotását láttam. Nagyon örültem, látva, hogy — elsősorban Franciaországban — vannak olyan művészek, akik a felületen keresztül keresik a dolgok lényegét, pszichológiáját. Korunk legnagyobb művészének én is Picassót tartom. A nagy géniusz tökéletes megértése azonban nem egyszerű. A hazai művészek közül Fulla dekoratív és Bazovský poétikus munkái állnak hozzám a legközelebb. Még sokáig elbeszélgettünk. Búcsúzáskor tudtam meg, hogy Barta Gyula két évtizeddel ezelőtti álma, vágya teljesült. Komárno alatt, a vadregényes Duna-tájon nyaralót épített. Federmayer István A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-84, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. - Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 Vil. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kčs, fél évre 78,— Kčs, egész évre 156,- Kčs. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 45432. Címlapunkon V. Pŕibyl, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
