A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-14 / 28. szám

GORKIJ, Makszim, tulajdonképpen Alekszej Makszlmovics PESKOV (szül. Nyizsnij-Novgorodban 1868. III. 28-án) — világhírű orosz íré, a szocialista realizmus magalapozója, a szovjet Irodalom elsé klasszikusa, világviszonylatban is a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakos jelentűségű megörflkftője. Élete maga is izgalmas regény. Már gyermekként munkára lógták, hamarosan megszökött, és megkezdődött hányattatása. Soktéle munkát megróbált, volt műszaki rajzoló, rakodómunkás, mosogatott hajón, volt pék, éjjellór; sok helyen megfordult, sokoldalú mély élet- és emberismeretet szerzett. A századforduló elsfi éveiben az OSZDMP-hoz csatlakozott, és 1905-ben tevékenyen részt vett a forradalmat előkészítő mozgalomban. Lenin nagyra értékelte Gorkij Irodalmi munkásságát; kapcsolatuk — mely Lenin haláláig tartott — nagyon jó hatással volt Gorkij fejlődésére. Az októberi forradalomban és annak első szakaszában nem tudta kellőképpen felmérni a munkás-paraszt szövetség ben rejlO lehetőségeket, nem bízott a proletárforradalom győzelmében, és ezért egy Ideig nézeteltérései voltak a bolsevik párttal. De már 1918-ban élesen állást foglalt az ellenforradalom és az Imperialisták Intervenciója ellen. Ű volt a Szovjet írószövetség első elnöke. Publicisztikai cikkei az imperializmus és a fasizmus, kritikái a burzsoá szellemi és művészeti irányok ellen harcoltak, a proletár internacionalizmus szellemét hirdették, a szocialista-realista irodalom alapelveit fogalmazták meg. Meghalt Moszkvában 1936. VI. 18-án.

GUSZEV, Szergej Ivanovlcs (szül. 1874. I. 1.) — orosz forradalmár, a nemzetközi munkásmozgalom jelentűs személyisége. 1903-tól a bolsevik párt tagja. 1928—33-ban tagja volt a Kommunista Internacionálé (Komintern) Végrehajtó Bizottsága elnökségének. 1928-ban részt vett a Komintern csehszlovák bizottságának munkájában, amely hozzájárult a CSKP-ban akkor megnyilvánult válság megoldásához. Meghalt 1933. VI. 10-én.

Új elnevezés a térképen

SRI LANKA

CEYLONT, ezt az India legdélibb partjától délkeletre fekvő, tizenhárommillió lakost számláló, körte alakú szigetországot, amely már februárban felvette a Sri Lanka nevet — május végén hivatalosan köztársasággá nyilvánították. Nem rendeztek nagy ünnepségeket, s a hírügynökségi jelentések szerint a hivatalos ceremónia mindössze fél órát tartott. A lakosságnak több mint egyötödét alkotó, részben Őslakos, részben Indiából bevándorolt, a dravida nyelvcsaládhoz tartozó tamil kisebbség ellenzéki pártja, az autonómiáért harcoló Föderalista Párt viszont „gyásznappá“ nyilvánította a köztársaság kikiáltásának napját.

A szigetország a Brit Nemzetközösség domíniumaként 1948. február 4-én lett önálló állam, de Ceylon jelenlegi miniszterelnök-asszonyának férje, Solomon W. R. D. Bandaranalke a szlngaléz nemzeti burzsoázia érdekelt képviselő Sri Lanka Szabadságpárt vezetője, már 1956-ban, amikor pártja vette át a kormányzást a korábban hatalmon volt Egyesült Nemzeti Párttól, a Sri Kobhától, tudtára adta a Brit Nemzetközösség tagállamainak, hogy pártjának elhatározott szándó ka a köztársasági államforma megteremtése. E zömében buddhista vallásű országban (a tamilok hinduisták) azonban mindig akadtak, akik a köztársaság megteremtésétől féltették Ceylonnak Nagy-Britanniához fűződő szoros kapcsola talt, a tamil ellenzék pedig elsOsorban a népcsoport számára követéit autonómia megvalósítását helyezte előtérbe, számítva az angolok támogatására. (A Solomon Bandaranalke kormány 1958-ban a szlngaléz-tamil ellentét kiélesedése következtében átmenetileg betiltotta a tamil Föderalista Párt működését.) Salomon Bandaranalke miniszterelnököt három évvel később, 1959. szeptember 26-án két buddhista szerzetes meggyilkolta, s ezzel átmenetileg félbeszakadt a reform politika. Az ellenzék rövid kormányzási időszaka után azonban már 1960-ban Ismét a Sri Lanka Szabadságpárt került hatalomra, Sirlvo Bandaranalke asszony, a meggyilkolt miniszterelnök özvegye lett a kormány elnöke.

BANDARANAIKE ASSZONY elsfl miniszterelnökségi ciklusa Idején nem érett meg a helyzet az 1956-ban férje által megfogalmazott szándék valóra váltására. A nemzetiségi ellentétek továbbra is kihatottak a politikai életre. 1965-ben az Egyesült Nemzeti Párt a tamilok támogatásával jutott kormányra. A Dudley Senanayake vezette konzervatív kormány nemcsak a köztársaság kikiáltását halogatta, hanem igyekezett megakadályozni a külföldi érdekeltségek államosításával összefüggő reformokat, amelyeket Bandaranalke, majd özvegye szorgalmazott.

A Sri Lanka Szabadságpárt és a baloldali pártok az 1970 májusában rendezett választásokon programjukban hangoztatták a korábbi reformpolitika folytatásának szükségességét s a Nagy-Britanniával fennálló — sok kérdésben még mindig gyarmati jellegű — kapcsolatok új alapokra való helyezésének követelését. Az utóbbi érdekében sürgették a baloldali Egyesült Nemzeti Front pártjai — a Sri Lanka Szabadságpárt, a trockista Forradalmi Szocialista Párt és Ceylon Kommunista Pártja — a köztársasági államforma megteremtését. Az 1970. május 27-én aratott győzelmével hatalomra került baloldali koalíció kormánya széles körű alkotmányreformot terjesztett a parlament elé. A köztársaság kikiáltásával járó alkotmányreform egyik elsO lépéseként már tavaly szeptemberben feloszlatták a progresszív reformokat akadályozó szenátust, amelyben a nagytőke érdekeit képviselő Egyesült Nemzeti Párt a 30-ból 20 szenátorral rendelkezett.

AZ 0j ALKOTMÁNY — mely támogatja a termelőeszközök állami és szövetkezeti tulajdonának kialakítását — kimondja, hogy a Sri Lanka Köztársaság egy séges állam, egykamarás parlamenttel, mint a népszuverenitás legfőbb letétemé nyesével. A köztársasági elnök kezében összpontosul a végrehajtó hatalom, a hadsereg Irányítása, és a jövőben ő nevezi ki az ország miniszterelnökét. (Sri Lanka első miniszterelnöke Sirimavo Bandaranalke asszony, aki javaslatot tesz a köztársaság első elnökének személyére. Az ország hivatalos nyelve a szinga léz, központi vallása a buddhizmus. Ez is közrejátszott a hindu vallású tamilok ellenzékiségében.

A Sri Lanka Köztársaság továbbra is tagja kíván maradni a Brit Nemzetközösségnek, de megszűntnek nyilvánította a brit koronával e^dig fennállott alkotmányjogi kapcsolatokat.

A szociális-gazdasági változásokra irányuló törekvéseiben külföldi hitelekre, beruházókra volt és lesz szüksége a kormánynak. A közeli és baráti Indiától, amelynek hasonló gondjai vannak s figyelmét lekötötte a Pakisztánnal vívott háború, a colomból kormány nem számíthat gyors segítségre. A Szovjetunió és más szocialista országok részéről már korábban felajánlott gazdasági segítség bővült, főként gépi berendezések szállításával.

MINDEZ HOZZÁjÁRUL a teatermelésen és -kivitelen alapuló gazdasági struktúra átalakításához s a munkanélküliség csökkentéséhez (1970-ben 750 ezer körül volt a munkanélküliek számai); ötéves tervet dolgoztak ,ki ipari létesítmények építésére, állfemosltásl politikát kezdtek, földtörvényt alkottak a felső birtokhatár megállapítására és az azon túli földek felosztására stb. Ez azonban csupán a kezdetet jelenti. Ha figyelembe vesszük az előző kormánytól örökölt s nagyrészt rövid lejáratú, 5 és fél milliárd rúpiás államadósság törlesztésével járó óriási terheket, nyilvánvaló, hogy egyetlen ötesztendős kormányzási ciklus nem elegendő a gondok orvoslására.

I

Van valami leírhatatlan izgalmas, feszültséggel teli várakozás, amellyel az ember felülről, a levegőből közeledik Ciprus felé. A csaknem trópusi napnyugta aranyos sugarain áthatolva ér földet gépünk. A Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete híres vendégszeretetéről, melyről lépten-nyomon meg lehet győződni, az első „kaliszperá“-tói (jó estét) kezdve az utolsó „adió“-ig (viszontlátásra).

Ez a csodálatos, buja növényzetű, illatos sziget már sok utazót és írót igézett meg. Nem csoda: a mai világban már egyre ritkábban fordul elő az a vad, hamisítatlan romantika, melyben a sziget bővelkedik. Ciprus tartja alighanem a világon az elsőséget az évi napsütés hosszát tekintve: 321 napig felhőtlen az égbolt, perzsel a nap. A sziget jellegzetes növényvilágához tartoznak a sudár ciprusok, az olaj- és fügefák, a szikomorok és tamariszkuszok, valamint a citrusfélék. Tavasszal, amikor virágba borulnak, olyan az egész sziget, mint valami óriási illatszergyár.

Ciprus 1960. augusztus 16-án nyerte el függetlenségét s alakult át köztársasággá. Az akkori első alkotmány értelmében a köztársaság görög elnökét és török alelnökét, valamint a nemzetgyűlést öt évre választotta a lakosság. Az elnök Makariosz érsek, az alelnök Fazil Kücsük lett. De már alig három év múlva, 1963-ban súlyos összetűzésekre került sor a görög és a török népcsoport között. ENSZ rendfenntartó alakulatokat vezényeltek a szigetre, azonkívül kisebb görög és török egységek is állomásoznak Cipruson. Az ENSZ rendfenntartó alakulatok tagjai állandó „turistáknak“ számítanak, úgyhogy ottlétük gazdasági szempontból is érdeke a fiatal államnak. Évről évre tervezik a csapatok kivonását, a kritikus időpontban azonban mindig kiújulnak a harcok. A görög és a török „anyaország“ nagyjából egyforma létszámú haderővel rendelkezik a szigeten. A török csapatok a stratégiai szempontból fontosabb fennsíkokat uralják. A ciprusi görögök és törökök közötti ellentéteknek nemegyszer magam is szemtanúja voltam: még most is magam előtt látom a görög autóbuszsofőr rémült arcát, amikor a török szektoron haladtunk át.

Nikóziát, a fővárost 40 kilométeres útszakasz köti össze a kyréniai tengerparttal, amely a török szektorhoz tartozik. Szabadon csak a külföldi autók mozoghatnak. A ciprusi görögök, illetve külföldiek görög sofőrrel csak kétszer naponta közlekedhetnek — ENSZ-csapatok védelme alatt. Ottlétemkor a 22. királyi kanadai ezred és az osztrák hadsereg egységei teljesítettek szolgálatot. Reggel nyolckor indul Nikóziából az ún. gyors konvoj, amelyet csak személygépkocsik alkotnak, fél kilenckor pedig a lassú konvoj (teherautók, autóbu-Famaguszta — Lala Musztafa Pasa mecset. Ciprus egykor legnagyobb gótikus katedráltsa, ahol valamikor a feruzsálemi királyokat koronázták