A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-20 / 42. szám
— Valahogy a harmincas évek végén jöttek először, de nagyon szórványosan. S csak egyre emlékszem, aki igazán tehetséges volt. De az aztán igazán tudott, s ha jól tudom még ma is felelős beosztásban dolgozik Magyarországon. — Mit tart a legszebb hagyománynak? , — Az ipari mindig arról volt híres, hogy itt alkotó szellem uralkodott, s ez valahogy olyan összetartásra nevelte a hallgatókat, amely egy egész életen keresztül megmaradt, s nagyon örülök, hogy ez még ma sem halványodott el. Bernáth István mérnök az elektrotechnikai szakon érettségizett 1955- ben. Azután Prágába került, ahol a Pártfőiskola közgazdasági tanszékén szerzett diplomát, s most a Kassai (Košicei) Házkezel őségi Vállalat igazgatója. Hivatalában kerestem fel, hogy a volt iskolájáról, s jelenlegi munkájáról elbeszélgessünk. — Az ipari örök emléket hagy az emberben, s olyan emléket, amely állandóan jelen van. A logikus gondolkodásra tanított meg, s kötelességtudásra nevelt. Olyan emberek kerültek ki az intézetből, akiknek döntései céltudatosak. Tizenöt éve különböző vezetői állásokat töltöttem be, s azt a szaktudást, amit az iskolában szereztem, mindig gyümölcsöztetni tudtam. Aki a focin kívül más sportágakra is odafigyel, annak bizonyára nem ismeretlen Sirola Pál mérnök neve. K nem ok nélkül. Sirola Pál ugyanis négyszer nyerte meg a tőrvívásügy, hogy azért nem való nekik, mert történetesen nem férfiak, hanem azért, mert az érvényesülési lehetőségeik szűkebbek.. — Mire emlékszik legszívesebben az ipariban töltött évekből? — ó, az osztályra, nagyszerű osztályunk volt... Az iskolában közben megkezdődött a tanítás. A tantermekben, a műhelyekben minden újrakezdődik, vagy éppen ott folytatódik, ahol két hónappal ezelőtt abbamaradt. Az élet — ahogy azt mondani szokták — megy a maga útján. A volt diákok végzik a maguk dolgát, ki egy város lakóinak a lakásgondját igyekszik megoldani, ki a környezet tisztaságának a védelmére szerkeszt okos gépeket... Én meg hat mostani diákkal — minden évfolyamból akad egy-kettő — megszálltam az igazgatói irodát, s a diákgondokról, az iskoláról beszélgetünk. — A negyedik évet kezdem — mondja Szénási György, aki a Csallóközből került ide — s jól érzem magamat. Ami az iskola hagyományait illeti, nagyon tisztelem azokat. — A lányoktól kérdezem: hogy határoztak úgy, hogy műszaki pályára lépnek? — Mindig érdekelt az elektrotechnika — mondja a muzslai Pathó Mária— hát ezért, s a vicc az egészben az, hogy mégis a gépészeti szakra járok... — A bátyám is itt végzett — mondja Iván Magdolna — s valahogy mellette én is megszerettem azokat a tantárgyakat, amelyeket ő tanult. •arilíV KJ* ľ * B Az elektrolaboratoriumban ban a csehszlovák bajnokságot. S ha ehhez hozzáteszem, hogy iparista korában kezdett vívni, akkor már helyben is vagyunk. — Ötvenhatban végeztem a gépészeti szakon — mondja — s utána itt Kassán, majd Prágában tanultam a főiskolán. A főiskola elvégzése után a Keletszlovákiai Vasműben kezdtem dolgozni. Kerek hét évig dolgoztam a beruházási osztályon, s 1968 óta a fejlesztési részlegen belül működő környezettechnikai csoport vezetője vagyok. Babincsák Éva szintén a Keletszlovákiai Vasműben dolgozik. 1969- ben végzett a gépészeti szakon, s most a Vasmű karbantartási és konstrukciós részlegén „rajzolgat“. — Sokan azt állítják, hogy a műszaki pálya nem való lányoknak ... — Van benne igazság, de nem — En azért jelentkeztem ide — szólal meg az elsős Demeter Géza — mert nálunk az ipari szakma a családban van. S főleg azért, hogy tanuljak. Ha sikerül leérettségizni, főiskolára megyek. Friss, vitatkozó szellem, tudatos választás a legjellemzőbb ezekre a fiatalokra. S gondolom ez annak az eredménye, annak a hagyománynak a folytatása, amiről Veres József is beszélt. A százéves ipari hagyományában, állandó megújulni tudásában jár elő jó példával. Ezért szeretik a diákok, ezért ragaszkodnak hozzá, ezért érzik magukénak még évek múltával is. Mert az Ipari százéves múltja, hagyománya erre kötelez, erre tanít. S ha valamit kívánhatunk, akkor az csak ez lehet: ez az alkotó, állandóan újulni és újítani tudó szellem. I U I-: . tn — , ~-*jy Cl ‘ I Prágai látkép. Beküldte: Krajcsovics István, Senec (Szene). Fényképezzen Ön is! Mai számunkban a veisenyre beküldött felvételekből hármat választottuk ki; rrľífísTsí Ma már mindenkit tárt kapukkal vár az Iskola. Beküldte: Mózes Imre, Tomášov (Fél). Apáink nehéz léptekkel köveitek a földeken. Eletet, kenyeret jelentettél. Te adtad gyerekkorunk kenyerét. Ma tétlenül állsz ott a betonlapon. Mozdulatlanul nézed a melletted elhaladó gépeket. Lásd be. az úton nem lehet megállni. Régen dolgoztál, ma csak szimbólum vagy. Beküldte: Nagy László, Mula (Mulyad).
