A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-20 / 42. szám

Párt- és kormányküldöttség — Gustár Húsúknak, a CSKP KB főtitkárának, Lúd ík Sooboda hadseregtábomok, köztársasági elnöknek és Ľubomír Strougal szövetségi miniszterelnöknek a vezetésével — fogadta október 6-án, a Csehszlovák Néphadsereg napja alkalmából a hadsereg '0 tagú küldöttségét a prágai várban. Gustáv Husak, a CSKP KB főtitkára október 4-én fogadta a Német Szocialista. Egysegpart Koz ponti Bizottságának küldöttségét, amely Kurt Hagernak (jobbról a harmadik), a NSZEP KI Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével Csehszlovákiában tartózkodott Megkezdődött az ENSZ Közgyiíles 27. ülésszaka, amely Stanislaw Trepczyňski lengyel külügy­miniszter-helyettest választotta elnökévé. Október 7-én Ján Cikker: JánoHk című operájának bemutatásával kezdetét vették az idei Bra­­tislavai Zenei Ünnepségek. t ifi;' wk, I - jim! i> ti EB Választási csata az NSZK-ban Minél jobban közeledik november 19-e. annál inkább kiéleződik a választási küzdelem a Né­met Szövetségi Köztársaságban. A tét nem ki­csi — általános vélemény szerint, amelyik párt győz a mostani parlamenti választásokon, hosszú időre megszerzi magának a hatalmat. Három évvel ezelőtt a szociáldemokrata—libe­rális kormánykoalíció a maga tizenkét mandálu­­mos többségével erre még nem volt képes. Köz­ben pedig még ez a hajszálnyi többség is lemor­zsolódott: különböző okokból — elsősorban a kormány keleti politikáját ellenző — képviselők váltak ki a két kormányzó pártból, úgyhogy vé­gül is „patt-helyzet“ állt elő: új Bundestag-vá­­lasztásokat kellett kérni. ' A kiegyensúlyozott erőviszonyok miatt bárme­lyik párt győz, akár az SPD—FPD koalíció — Brandt és Scheel pártjai, akár a Barzel és Strauss vezette CDU—CSU, alapvető politikai változá­sokra aligha lehet számítani. A keresztényde­mokraták nem szeghetik meg a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött ún. keleti egyezmé­nyeket, sem a rájuk is kötelező érvényű négy­hatalmi megállapodást Nyugat-Berlinről, és kény­telenek lennének folytatni a tárgyalásokat az NDK-val (különben a két német állam viszo­nyát szabályozó szerződést a jelenlegi kormány még a választások előtt szeretné tető alá hozni). Az SPD—FPD viszont nem térne le a tőkés piac­gazdálkodás útjáról, nem változtatna az NSZK viszonyán az Egyesült Államokkal, a Közös Piac­cal és a NATO-val. Bizonyltja ezt. hogy a ke­reszténydemokraták tartózkodásukkal tulajdon­képpen megszavazták a keleti szerződéseket, no­ha ezeket korábban foggal-körömmel ellenezték. Nem mindegy azonban, hogy kik és miként folytatják ugyanazt a politikát. Nem mindegy, hogy Barzel és Strauss vagy Brandt és Walter Scheel tárgyal a Szovjetunió vagy akár az Egye­sült Államok, Kina. Franciaország, Anglia veze­tőivel. Franz Josef Strauss, a potenciális kü­lügyminiszter közismert nacionalizmusa pedig nyilvánvalóan ártana mind a keleti, mind a nyu­gati kapcsolatok fejlődésének. Jósolni — éppen a látszólag kiegyensúlyozott erőviszonyok miatt — majdnem teljesen lehe­tetlen a választási harc kimeneteléről, A közvé­leménykutató intézetek egymásnak ellentmondó jelentéseket hoznak nyilvánosságra, többnyire pártállásuk szerint, hogy ezzel is befolyásólyják a választókat. (Bár az ilyen előrejelzéseknek is megvan a veszélye, mint például azt a legutóbbi angliai választások bizonyították. A közvéle­­ménykutató intézetek a Labour Party olyan el­söprő választási győzelmét jósolták, hogy a vá­lasztók egy része — éppen ritkaszép tavaszi nap volt — elment kirándulni, ahelyett, hogy a vá­lasztási urnákhoz járult volna: ez Wilsonnak a miniszterelnöki bársonyszékbe került, pártja az ellenzék padsoraiba szorult.) A keresztény­­demokratákhoz közelállók a CDU—CSU egy­­kétszázalékos győzelmét jósolják, a többnyire tárgyilagos felmérést végző Allensbach Intézet viszont szeptember végén azt jelentette, hogy az SPD 49 százalékot, az FPD 5 százalékot, a CDU—CSU pedig csupán 44 százalékot ér el. Nem tudni, hogy így történik-e. A keresztény­demokraták mindenesetre számíthatnak a meg­szűnőben levő újfasiszta NPD szavazóira, az SPD—FPD koalíció viszont elsősorban a munka­­vállalók és a fiatal nemzedék voksaira. A NYUGATNÉMET POLGÁR DILEMMÁJA Ki lesz a súlyo­sabb? (Vorwärts)

Next

/
Oldalképek
Tartalom