A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-13 / 41. szám
Szabad népek ÖRMÉNYORSZÁG Milliók legjobbjai ORDZHONIKIDZE, Grigoiij KonszUntyinovics (szül. 1S8G. X. 28.) — szovjet államférfi, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. Grúziában született. 1903-tól az OSZDMP tagja. 1905-ben, az első polgári demokratikus forradalom idején kifejtett forradalmi tevékenységéért bebörtönözték, de hamarosan kiszabadult és Németországba imigrált. 1907-ben visszatért Oroszországba, és Bakuban végzett pártmunkát, de újból letartóztatták. Szökése után Franciaországba emigrált. V. I. Lenin megbízásából 1911-ben újra Oroszországba ment, hogy részt vegyen a VI. (prágai) pártkonferencia előkészítő munkájában. 1912-ben ismét letartóztatták, majd száműzetésbe küldték, ahonnan 1917 júniusában tért vissza Pétervárra. Részt vett az Októberi Forradalom előkészítésében és a pétervári fegyveres felkelés megszervezésében. 1921-tő! fontos párt- és állami funkciókat töltött be. 1926-30 között a népbiztosok tanácsának elnökhelyettese, 1930 után a Népgazdasági Tanács elnöke, majd nehézipari népbiztos volt. Meghalt 1937. február 18-án. PARHOMENKO, Alckszandr Jakovlevics (szül. 1885. VIII. 22.) - az oroszországi munkásmozgalom harcosa, a polgárháború hőse. 1904- től a bolsevik párt tagja volt. Forradalmi tevékenységéért a cári hatóságok több ízben bebörtönözték. Az Októberi Forradalom győzelme után részt vett a polgárháború harcaiban, kezdetben a Don vidékén és Ukrajnában. 1918—19-ben részt vett Carlcin (ma Volgográd) védelmében. 1920 áprilisától a lengyel ellenforradalmárok és a Vrangel ellen harcoló első lovashadsereg 14. hadosztályának parancsnoka volt. A Mahnobandák elleni harcban esett el 1921. január 3-án. |gp . . v.' ' .y- -y. ' , ] ; ; ;. .m;v *? A csoda folytatódik Irta: LEVON MAGSAIBAN, az örmény SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettese, a köztársaság Állami Tervbizottságának elnöke Örményország több ezer éves történelme gazdag volt drámai és tragikus eseményekben. A XX. század elején már odajutott ez a kaukázusi ország, hogy a kérdés így állott; lenni vagy nem lenni. A mai Örményország a szovjetország 15 szövetségi köztársaságának egyike, a nagyszerű, ragyogó példa a szocializmus hatalmas átalakító lényegére, a lenini nemzetiségi politika nagyszerű eredményére. A szovjethatalom fennállásának fél évszázad alatt Örményország lakossága több mint két és félszeresére nőtt, a városi lakosság aránya 10-ről 60 százalékra gyarapodott. Mig a forradalom előtt mindössze négy nagyobb városa volt Örményországnak, ^manapság már 23 várost és 28 városi jellegű települést találhatunk az ország térképén. A köztársaság területének alig a fele alkalmas mezőgazdasági művelésre. Ezért nem lehet a falvak lakóit mind a mezőgazdaságban foglalkoztatni. A szocializmus azonban a kérdés tervszerű tudományos megközelítésével megtalálta a megoldást. Először Is a köztársaságban nagy ütemben folyik az ipar fejlesztése, ami megelőzi a Szovjetunió átlagos ipari fejlődését. Különös gondot fordítanak a munkaigényes termelési ágak, elsősorban a gépgyártás fejlesztésére. Másodszor az ország egész területén folyik az ipartelepítés. Ma már 130 lakott helyen működnek üzemek és gyárak. A cári Oroszország egykori peremvidéke, Örményország fejlett iparral és gépesített mezőgazdasággal rendelkező köztársaság lett a szocialista nemzetek egymást gazdagító közösségében. Az elektrotechnikai Iparban például Örményország szovjet viszonylatban az OSZSZSZK és Ukrajna után a harmadik helyen áll. Az'utóbbi években intenziven fejlesztik a műszergyártást, főként a precíziós műszerek gyártását. Természetesen itt is más köztársaságok testvéri segítségével. E téren a negyedik helyen áll és mérőműszereket, órákat szállít a testvéri szovjetköztársaságoknak. örmény védjegyű gyártmányok állandóan szerepelnek az összes nemzetközi kiállításokon és vásárokon a szovjet pavilonokban. A Szovjetunió export-szervezetei 70 európai, ázsiai, afrikai és latinamerikai országba 150 fajta örményországi terméket szállítanak. Iémétlem, ilyen óriási haladást a maga erejéből sohasem ért volna el Örményország, csakis a szovjetország összes népei sokoldalú és önzetlen segítségének köszönhet mindent. Hiszen tekintetbe kell venni, hogy köztársaságunknak nincs fűtőanyagbázisa. A földgázt az OSZSZSZK-tól, a szenet és kokszot Ukrajnától, a kőolajat Azerbajdzsántól és Baskiriától kapjuk. Ezenkívül Örményország behozatalra szorul az acél, hengereltáru. feketefémek, öntvények, koksz és vegyipari termékek terén. A kolhozrendszer szilárd alapot teremtett a falu termelőerőinek sokoldalú fejlődéséhez, biztosította a mezőgazdasági termelés és az életfeltételek teljes átalakulását. Az erők és erőforrások konszolidálódása elősegítette az öntözést és új földek megművelését. A megművelt földterület a forradalom előttinek négy és félszeresét teszi ki. Több mint száz tudományos kutatóintézet vesz részt aktivan Örményország gazdasági feladatainak megoldásában. Az ország ipari termelésének 1975-ig 1970-hez képest további 64 százalékkal kell növekednie a közszükségleti cikkek termelésének gyorsabb növelése mellett. A mezőgazdaság össztermelésének pedig 31 százalékos növekedést kell elérnie. Az ország dolgozóinak közös problémája; a társadalmi termelés hatásfokának növelése, hogy lehetővé váljék a nagyarányú lakásépítési program megvalósítása és a lakosság reáljövedelmének legalább egyharmaddal való emelése. Az örmény földön félszázaddal ezelőtt elkezdődött csoda folytatódik. * (APN) Az SZSZK alakult: 1920. november 29 Terület : 29 800 km2 Lakosság: 2 493 000 (1970) Népsűrűség: 83,7 lakosikm2 A lakosság nemzetiségi összetétele: 88,0 % örmény, 6,1 % azerbajdzsánt, 3,2 o/o orosz, 1,5 °lo kurd, 0,4 % ukrán és belorusz, 0,8 % egyéb. Főváros: Jereván, 767 000 lakos (1970) Az örmény Szocialista Szovjet Köztársaság a Kaukázuson túl, Irán és Törökország határán, Grúziától délre, Azerbajdzsántól nyugatra terül el. Területének kb. 90 %-a a tengerszint felett 1000 méternél magasabban, a Kis-Kaukázus láncaitól északra és keletre, nagyobb részben az örmény-fennsíkon fekszik. Felszínén jellegzetesek a magas vulkáni kúpok (legmagasabb az Aragac, 4095 m) és a fennsíkok. Éghajlata a domborzati viszonyoknak megfelelően változatos, a száraz szubtrópusitól a tundra-éghajlatig valamennyi éghajlati táj megtalálható, uralkodóan azonban kontinentális, forró nyárral és mérsékelten hideg téllel. Az évi csapadékmennyiség 200—400 milliméter között váltakozik. Folyói a Kaszpi-tenger vízgyűjtő medencéjéhez tartoznak. Legnagyobb az Arasz (határfolyó Törökország és Irán felé) a Razdan mellékfolyóval. A folyók energiában gazdagok és nem hajózhatók, öntözésre és energiatermelésre használják fel őket. A bronzkori emlékek már itt élt népek viszonylag magas kultúrfokát mutatják. (A történelmi örményországnak csak kisebb része tartozik a szovjetköztársasághoz. Két örmény állam: az egykori Van és az ősi Ezrum, határain kívül esik.) Az örmények származásának legendáját Mózes Horenáci népi eposzra emlékeztető nyelvezetű krónikájából ismerjük. Az örmények ősapja, a honfoglaló Hajk elsőszülött fiával, Armenákkal, többi gyermekével és 300 unokájával elmenekült Babilóniából, s a törzsnek is beillő. népes család az Ararát lábánál telepedett meg. Érdekes, hogy az örmények magukat — valószínűleg az ősatya után — hajoknak, országukat Hajasztánnak nevezik. Valamennyi más Ecsmiadzin — a székesegyház harangtornya N X o.
