A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-06 / 40. szám
intézet helyiségeit a népi egyetem veszi igénybe, amely 2500 felnőtt dolgozó számára teszi lehetővé, hogy a legkülönbözőbb szakmákban növeljék szakmai képzettségüket. Ha ehhez hozzászámítjuk mind a négyszakmunkásképző intézet rendes tanulóit és az egyetem kihelyezett közgazdaságtudományi karának hallgatóit, akkor 7000 különböző életkorú személy művelődik ebben az oktatási központban. Az oktatási központ munkáját egy tanács irányítja; ennek tagjai az érdekelt tanintézetek igazgatói, valamint a városi tanács oktatásügyi szakosztályának képviselői. Hogy milyen lehetőségeket ígér ez a rendszer a jövőre nézve, aat az oktatási tanács titkára, Löser okleveles pedagógus vázolta fel. Az oktatás követelményeihez alkalmazott elektronikus számítógép felhasználásával határozzák majd meg valamennyi meglevő szertár, szakoktatási tanterem igénybevételének sorrendjét és központilag szervezik meg a pedagógusok oktatási idejének elosztását is. Löser titkár azonban ugyanakkor rámutatott arra, hogy a halle-neustadti oktatási központ példakép, amely — ha ezt a rendszert még általában nem is alkalmazzák mindenütt az NDK-ban — azt mutatja, hogyan szervezik meg az oktatást a jövőben. A régebbi városokban az oktatási intézmények összpontosítása csak részben valósítható meg, de az újonnan épülő lakónegyedek számára rendkívül fontos lesz a halle-neustadti példa. HEINZ VIERICH A gimnázium fizikai szertára. Számos eszközt a pedagógusok vezetésével maguk a diákok készítettek A közös sportcsarnok. Ezen kívül az oktatási központ fedett uszodával és nyitott sportpályákkal is rendelkezik [ AMERIKA a választások előtt A két elnök ielöit MCGOVERN NIXON A Gallup Intézet egy legutóbbi felmérésének eredménye szerint a közvélemény 64 százaléka Nixont támogatja, 30 százaiéka McGovernt, 6 százaléka pedig határozatlan Az Egyesült Államokban kicsúcsosodása előtt áll az elnökválasztási korteshadjárat. Novemberben minden végleg eldől. De már ma elmondhatjuk, hogy a hivatalban levő elnök, Richard Milhouse Nixon mindent elkövet újraválasztása érdekében, azért, hogy további négy évre ismét ő legyen az Egyesült Államok elnöke. Nem véletlen ez. Nyilván több ok is erre készteti. Ügy látszik, nem akar úgy távozni a politikai színpadról, mint Kennedy vagy .Johnson. A legfontosabb ok azonban, hogy az USA 1976-ban ünnepli a függetlenség s ezzel az Amerikai Egyesült Államok megalakulásának kétszázadik évfordulóját (erre céloz az elnök különrepülőgépének neve: Spirit of 76 — 1776 szelleme). S ekkor hatalmas ünnepségek lesznek nemcsak Washingtonban, hanem Williamsbourgban és Jamestownban is. Ünnepségek sorozata az egész Egyesült Államokban, s ezeknek az ünnepségeknek az árnyékában meghúzódik az a tény, hogy a mai USA dicsősége a kiirtott őslakók, az észak-amerikai indiánok véréből és a néger rabszolgák munkájából táplálkozik. S emellett a megmaradt néhány indián embertelen körülmények között rezervációkban él, az Afrikából behurcolt fekete rabszolgák leszármazottainak pedig a mai napig sem sikerült kiharcolniok a teljes egyenjogúságot. A választási kampányban Nixon a vietnami háború befejezésének ígéretével operál, mondván, hogy békét akar adni a népnek, biztosítani kívánja a gazdasági prosperitást stb, Nixon hatalmas célkitűzésekről és távlatokról beszél. Mintegy hatmillió ember vár reménytelenül munkára. Emellett legtöbbjük — fehérek és feketék — fiatal ember. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni egy jellegzetes választási manőverre. Fiatalok tavaly azt követelték az Egyesült Államok kormányától, hogy adjon pénzt 50 000 új munkaalkalom létesítéséhez. A kormány válasza egyértelműen elutasító volt — pénz nincs. Mint ismeretes a vietnami háborúnak azonban egy napja többe kerül, mint amennyire a fiatal munkanélküliek követelésének teljesítéséhez szükség lenne. Érdekes azonban, hogy két hónappal ez után az esemény után Nixon elnök egy fiatalok előtt elmondott választási beszédében nagyvonalú szociális programot vázolt fel. Ki fogja finanszírozni ennek a Nixon által bejelentett programnak a megvalósítását? A kormány? Mint ismeretes, a kormánynak nincs pénze. A nagy monopóliumok és a gyárosok adják majd a pénzt? Ezek biztosan nem. Hiszen már ma is óriási áruelhelyezési gondokkal küzdenek, s ezek csak fokozódni fognak a jövőben. A monopóliumok csak azokba a gazdasági ágazatokba invesztálnak, ahol biztosítva látszik a tőkeberuházások gyors visszatérülése. Mit törődnek ezek a munkanélküliekkel. Ez a kérdés a múltban sem izgatta őket, miért törnék most rajta a fejüket? Ezenkívül ezeknek a köröknek a számára kellemes, ha a gyárak kapui előtt munkanélküliek tömegei sorakoznak. Ez lehetővé teszi a számukra, hogy szabályozzák az árakat és a béreket — hogy biztos legyen a profitjuk. Amerika távoli oVszág. Belpolitikájának alakulásáról nem szívesen tájékoztatja a kívülállókat. Az uralkodó körök népellenes politikát folytatnak. Az emberek csalódottak, letargikusak — mert csak ilyen körülmények között folytathatják ezek a „népbarátok“ politikájukat. A monopolista körök, a fegyvergyárosok s maga Nixon elnök is a békéről beszélnek, de közben mindent elkövetnek, hogy teljesítsék a fegyverkezési programot, modern fegyverek kutatási és gyártási programját finanszírozzák, pénzelik a szocialista országok ellen irányuló ideológiai diverziós tevékenységet. Az Egyesült Államok monopolista köreinek részben még sikerül becsapni a közvéleményt. Hiszen a kezükben tartják a sajtót, a rádiót és a televíziót. Az éter hullámain és a tévékészülékek képernyőin terjesztik azt a nézetet, mintha a kommunisták csak roszszat akarnának, akadályozzák a népek közötti megértést, barátságot. Ebben ahhoz az elvhez tartják magukat, hogy elég a hazugságot sokszor ismételni, hogy az emberek elhiggyék. A választási kampány elérte csúcspontját. A republikánusok és a demokraták megválasztották elnökjelöltjeiket. A jelöltek — Nixon és McGovern — különböző programokkal, ígéretekkel állnak elő. Jól hangzik az ilyesmi, a demokrácia illúzióját kelti. Amint azonban vége a választási hadjáratnak, minden marad a régiben. Az életet azonban az amerikai elnökök sem állítják meg. Az emberek egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az alapvető szociális kérdések megoldása iránt, egyre jobban radikalizálódnak különböző rétegek — s ezek egy szép napon benyújtják követeléseiket az illetékeseknek. S elérkezik az ideje, amikor nem lesz elég meghallgatni, de teljesíteni is kell majd őket. Ezt azonban a további fejlődés mutatja majd meg. ROBERT JURÁK, a Csehszlovák Rádió főmunkatársa
