A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-29 / 39. szám
A chotlni Ihetényl] férfiénekkar A szereplők Tavaszi szél vizet érászt... A csehszlovákiai magyar műkedvelő népdalénekesek III. országos versenyének I. elődöntőjét láttuk Orechová Pôtoňban (Diósförgepatonyban) szeptember 2-án. A járási döntők sikeres befejezése után az énekesek és éneklő csoportok lelkesen készültek az első elődöntőre. A CSEMADOK járási bizottságai nyári rendezvényeiken többször is felléptették a győzteseket, így a versenyzők már olyan rutinra tettek szert, amely határozottan érezhető volt mostani fellépésükön, amikor is az elődöntőben négy járás győztesei mérték össze tudásukat. A versenyzők szereplését általában magabiztos, megnyerő fellépés, tiszta intonáció, pontos ritmus jellemezte. Az éneklő csoportok is szép teljesítményt nyújtottak. A hetényi férfikar itt is, akár a járási döntőn, szép hangszínével, összeforrott és csiszolt egyöntetű éneklésével nyerte el a bíráló bizottság tetszését. A zsűri elnöke Grébner Gyuláné ének- és zenetanárnő, a levicei (lévai) zeneiskola igazgatónője volt. A bíráló bizottság — az eddigi gyakorlattól eltérően — két ízben hallgatta végig az énekesek és éneklő csoportok produkcióit, a főpróbán és este a versenyen. A versenyszámokat értékelő pontszámot minden zsűritag táblán mutatta fel, és az összesített pontszámot eredményhirdető táblára írták a rendezők. Így a közönség állandóan figyelemmel kísérhette a versenyzők helyezését. Az énekesek kategóriájában az elért pontszámok alapján a sorrend a következő: Belokosztolszky Júlia 89 pont, Roszicska Andrásné 81 pont, Horváth Lajosné 76 pont, Nagy Sándor 76 pont, Szabó Károlyné 70 pont, Zelinka József 68 pont, Ploczek Róbertné 64 pont, Koller Ferenc 61 pont. Az éneklő csoportok kategóriájában négy éneklő csoport indult. A marcelházi női éneklő csoport a rendezőbizottság határozata alapján az érsekújvári járás képviseletében indult, mivel ^ nevezett járásban nem szerepelt éneklő csoport, a komáromi járásban pedig 12 csoport vett részt a járási döntőn. A négy éneklő csoport helyezése: hetényi férfi éneklő csoport 81 pont, marcelházai női éneklő csoport 78 pont, nagyabonyi női éneklő csoport 75 pont, magyarbéli női éneklő csoport 69 pont. Említést kell még tennünk a műsort új színfoltokkal tarkító négy citeraegyüttesről és a Szőttes műsoráról. A peredi citerazenekar lágy hangzásával tűnt ki. A naszvadiak a citerák mellé köcsögdudát is alkalmaztak, ami ritmikailag jól összefogta az együttes játékát. Az alsópéteri citeraegyüttes kissé kemény, de szintén jó összjátékról tanúskodott. A marcelházai citeraegyüttes jól megválasztott számai nagyon jól hangzottak. Modernizált köcsögdudájuk új hangszínt vitt előadásukba. A közönség vastapssal jutalmazta produkciójukat. Á. T. A vonal koloristája Edgar Degas — eredeti nevén Edgar-Germain- Hilaire de Gas — elpolgárosodott francia nemesi család fiaként 1834. július 19-én született Párizsban. Apja, aki a nagy francia forradalom után bankár lett, művészetkedvelő ember lévén beleegyezett, hogy fia a jogi tanulmányokat a szépművészetiekkel cserélje fel. Kezdetben magánúton ismerkedett a festés mesterségével, s emellett el-eljárt a Louvre-ba Dürer, Rembrandt és Mantegna képeit másolgatni. Majd 1854-ben rokoni látogatásra Itáliába utazott. 1855-ben pedig beiratkozott az École de Beaux-Arts tanfolyamaira, de ezeket nem sokáig látogatta. Inkább újra az itáliai mesterek remekeit kereste, 1857- ben és 58-ban ismét Nápolyba, Rómába és Firenzébe látogatott. 1859-ben festette első nagyobb művét, a A Bellelli család-ot. Ez a kép már jelzi Degas későbbi alkotómódszerét. Ugyanis minden képét otthon a műteremben festi, bármennyire is szinte pillanatképszerű festményeinek zöme. A rajz, a vonalvezetés — Ingres hatására vall, korai képein s a későbbieken is. A hatvanas években leginkább a portrét és a történelmi témákat kedvelte. Azonban csakhamar szakít a történelemmel és a mindennapok kö-10 hvat tik le figyelmét. Akkortájt ismerkedik meg Hiroshige, Hokusai, Utamoro metszeteivel, s ő is, mint a többi haladó művész tanulmányozta kompozíciós fogásaikat, metszeteik szokatlan szerkezetét. Ez a japán szerkesztési mód mély nyomokat hagyott Degas képein. 1866-ban a párizsi Salon kiállítására bevették egy képét. Újszerűsége még nem volt annyira kiütköző, hogy feltűnt volna a hivatalos kritikusoknak. Ez az esemény azonban a modern művészet szempontjából nem volt olyan jelentős, mint Manet-val 1862-ben kötött barátsága. Ezek után már keresni kezdte Manet társaságát, amely általában a Café Guerbois asztalainál találkozott. Manet-nak az Olympia és a Reggeli a szabadban című képeivel kapcsolatos botrányai hozták össze azt a fiatal festőcsoportot, amely később az impresszionisták néven vonult be a művészettörténetbe. Monet, Renoir, Sisley, Bazille és mások kezdték látogatni az említett kávéházat. Degas akkoriban Manet mellett a legtekintélyesebb tagja lett a csoportnak, tagjait anyagilag is segítette. Degas a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején két jelentős képet festett, ezek a: Zenekar, és a Gyapotkereskedés New Orleasban. Az előtér alakjai, fontosabb személyei erőteljesebben, tömörebben vannak vászonra vetve, mint a többiek, de ezek is ugyanazzal az esetleges, véletlenszerű ábrázolásmóddal, amit már Degas-nál említettünk. 1870-80 között festett képeinek témája általában a lóverseny (Zsoké a tribün előtt), s természetesen a
