A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-08 / 36. szám
Az idő múlására az ember nem nagyon igyekszik odafigyelni úgy, mint más egyébre, mert az odafigyelés mindig arra kényszerít, hogy egy kicsit hátra tekintsünk. Ezért, ha módunkban van — s módunkban van! — igyekszünk megfeledkezni róla. De azért mégis akad olyan pillanat, amely elénk hozza a múló időt. Ez ért utol engem is nemrégiben. Odahaza jártam, szülőfalumban, Búcson, kint a gyümölcsösben. Éppen az őszibarackot szedték. A sok ismerős között fel-fel bukkantak idegen arcok is. Illetve nem is idegenek, mert valahogy ismerősek voltak, csak ezek az ismerős vonások nem álltak össze névvé, és szégyenszemre bizony azt is meg kellett kérdeznem, hogy téged, vagy téged hogyan is hívnak. Ekkor kezdtem eltöprengeni egy kicsit az idő múlása felett. Semmi kétség — állapítottam meg magamban — éppen húsz éve, hogy elkerültem a falumból és az elmúlt húsz év alatt felnőtt egy új nemzedék, s ezeket a falubéli mai tizenéveseket bizony már név szerint nem ismerem. Mert nem is ismerhetem. S így esett meg, így eshetett meg, hogy Papp Julitól is megkérdeztem a nevét, pedig Juli szegről-végről még rokonom is; harmadági unokahúgom, ha nem tévedek, mivel apai nagyanyám is Papp-lány volt. Hát így tréfálja meg az idő az embert. Juli pedig már gimnazista, Komáromban tanul, szeptemberben kezdi a harmadik osztályt. A másodikat kitüntetéssel végezte, s most a szünidőben itt dolgozik a szövetkezetben. Tagja a Lant irodalmi színpadnak, amely már több alkalommal szerepelt szép sikerrel a Jókai napokon is. Juli szeret olvasni, és sokat is olvas. Pedagógusnak készül, az érettségi után Nyitrán szeretné folytatni tanulmányait a magyar—angol tagozaton. Ennyit mondott el így nagy hirtelenjében, s még azt, hogy a mostani keresetét egy kirándulásra adja, amelyet a helyi SZISZ szervez. Prágát és Drezdát nézik meg, s Juli leginkább a híres drezdai képtárra kíváncsi. Az idő így megyen, gondolom magamban már enyhe keleties nyomatékkal. Húsz év az húsz év. Az idő nemcsak a gyümölcsöt érleli meg. Az időben az emberek is megérnek. S ez igy van rendjén. — gs -/
