A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-08 / 36. szám
Danuta: „Semmi sem díszíti a nőket annyira, mint a — mosoly“- faiétsOfévS 1/T&PV Lengyelország gazdasági életében igen nagy szerepet játszik a tenger — a tengeri áruszállítás és kereskedelem csakúgy, mint a hajóépítés. Míg az országnak 1938-ban mindössze 102 ezer brutto regiszter tonna hajótere volt, 1970-ben már 1319 BRT hajótérrel rendelkezett. A legfontosabb lengyel kiviteli cikk — a hajó. Lengyelország 1970-ben 190 millió dollár értékben exportált hajókat összesen 402 000 BRT űrtartalommal. Nem csoda hát, hogy a lengyelek évről évre megülik a tenger ünnepét. Az idei „Tenger napjai“ alkalmából Prágába látogatott Danuta Kobyliiíska-Walas, Lengyelország ma már csaknem legendás hírű „tengeri medvéje", aki különben — nő. Ez alkalommal a Kvéty riportere interjút készített vele, amit az alábbiakban közlünk. Riporter: Az ön neve a nőt türelem, eltökéltség, kitartás és bátorság szimbólumává vált. Öné világviszonylatban az elsőség, hogy mint nő kapitányként parancsnokol nagy tengeri hajón. Hogyan kezdte pályajutását? Kobyliňska: Hát bizony nagy-nagy nehézségekbe ütközött, hogy nő létemre egyáltalán tengerre kerülhessek. Ez férfi foglalkozásnak számít hagyományosan az egész világon. Ahhoz, hogy valaki egy hajó parancsnoka lehessen, előbb végig kell járnia a tengerész nehéz iskoláját — a legalacsonyabb fokozatnál kezdve. Először kikötői vontatóhajókon dolgoztam, közönséges matrózként. Mindegyik kapitány igyekezett bebizonyítani, hogy ez nem nőnek való foglalkozás. Mindig a legnehezebb munkát osztották ki rám. Fel kellett mosnom a fedélzetet, takarítanom a gépházat, „tisztába tennem“ a gépeket és nehéz terheket cipelnem. Ha én ma úgy hajszolnám a matrózaimat, mint ahogy engem hajszoltak, senki sem bírná ki velem. A tengerészeti iskola elvégzése után fokozatosan megismerkedtem a különböző munkahelyekkel, először mint matróz, aztán kadett, később mint harmadtiszt. A tizenöt éves időszak végén másodtisztként, majd első tisztként szolgáltam. Minden egyes fokozat eléréséhez vizsgát kell tenni s megszerezni a megfelelő oklevelet. Jövőre a tengerészeti iskola öt lányt vesz fel. Kitártam a nők előtt az ajtót a tenger felé. Riporter: Nem néz úgy ki, mint ahogy az ember egy „tengeri farkast“ elképzelne. Hogy tartja fenn a fegyelmet és szerzi meg a tekintélyt a legénység előtt? Kobyliňska: A szakállt, pipát és a „tengeri medve“ külsőt pótolja nálam az, amit az első kérdésre adott válaszomban mondottam — a tapasztalat, a tengeren töltött sok-sok esztendő. A tengerészek, akik nálam a hajón szolgálnak, ismerik a nehézségeket, amiket le kellett küzdenem, amíg elértem a kapitányi rangot. Ez is növeli a tekintélyemet. Tudják, nem jöhetnek azzal, hogy ez vagy az nem megy. „Majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni“ — mondom ilyenkor nekik. Minden lehető munkát el tudok végezni a hajón. Barátságos vagyok az embereimhez, de megkövetelem a fegyelmet, tudok szigorú is lenni, ha kell. De ha nehézségeik, gondjaik, problémáik vannak, segítek nekik, gondoskodom róluk. Ha egy tengerész sokáig nem kap levelet hazulról, azt mondom neki: „Ne csinálj gondot magadnak, én sem kaptam levelet a fiamtól. A posta hibája ez. Szeret a feleséged, megírta, csak valahogy késik a posta ...“ Vagy amikor kikötés előtt a hajónak hosszú ideig kell várakoznia, míg bebocsátják a kikötőbe, a matrózok idegesek lesznek. Felhívom rádiótelefonon a révkapitányságot és kiharcolom, hogy hajónkat fogadja a kikötő, hogy embereim minél hamarabb a családjuknál lehessenek. S az ilyesmit aztán becsülik a férfiak. Riporter: Nem titok, Danuta, hogy a férje első tisztként az ön keze alatt szolgál. Nem avatkozik bele az ön dolgába? Kobyliňska: A kapitánnyal nem lehet vitatkozni. Azt mondják az angolok: „Captain’s order is Captain’s order“ — „amit a kapitány parancsol — az parancs“. De például, ha ma gépkocsin Szczecinbe utazom, a férjem kritizálni fog, hogy rosszul vezetek. Itt nem vagyok parancsnok. A parancsnoki hídon — ott én vagyok a kapitány, egyébként pedig „édes kis asszonykám“. De a férfiak, azt mondják a férjemnek, hogy szerencséje van: a kollégáinak a hajón is, otthon is — asszony parancsol. Míg neki csak egy parancsnoka van. Riporter: Mely útvonalon jár leggyakrabban és mi volt az utolsó útla? Kobyliňska: Az első hajó, amelyen parancsnokoltam, a „Wujek Bánya“ volt s a Kuba—Mexikó—Jamaica útvonalon járt. Előbb első tisztként szolgáltam ezen a hajón. De a kapitány megbetegedett, s Londonban kórházba kellett szállítani. Átvettem a parancsnokságot. A „Bieszczady“ - val, amelynek ma a parancsnoka vagyok, a Földközi-tengeren hajózunk, az olasz, spanyol, marokkói, tuniszi és algériai kikötőkkel tartjuk fenn a kapcsolatot. Legutóbb Velencében, a belgiumi Dünkirchenben s á norvégiai Narvikban jártam a legénységgel. Riporter: Csehszlovákiának nincs közvetlen kijárata a tengerre, van azonban saját kereskedelmi tengeri flottája. A csehszlovák kereskedelmi hajózás nem elegendő a növekvő tengeri áruszállítás lebonyolítására. Ezért a lengyel kikötök mellett lengyel hajókat is igénybe veszünk. Milyenek a csehszlovák tengerészekkel a tapasztalatai? Kobyliňska: Már a tengerészeti akadémián is voltak cseh kollégáim. Ugyanaz a helyzet, legyen az lengyel vagy cseh. A tengerész munkájának egyben hobbynak is kell.lennie. Ezért az önök tengerésžéi is több szívet adnak belé, mint azoknak az országoknak a fiai, amelyek sok kikötővel és hatalmas hajóparkkal rendelkeznek. Ügy látom, hogy az önök tengerészeinél a munka sohasem lesz rutinná — ez igen veszélyes ennél a hivatásnál. Sohasem hallottam nálunk a flottánál, hogy valaki egyetlen rossz szót is mondott volna a cseh tengerészekről; jók, teljes szívvel és odaadással dolgoznak. Riporter: Utoljára még egy poetikus kérdés: Milyen a tengert élet „zamata"? Kobyliňska: Olyan, mint a legjobb koktél: sok íz és illat van benne. Olykor keserű, de a legtöbbször kellemes ... A távolság néha nyomasztóan hat. Máskor kielégülést nyújt és sok örömmel szolgál. Nemcsak a végtelen tenger s az égbolt azúrja szép, hanem az az érzés is, hogy az ember elemekkel harcol. A tengerrel folytatott örök küzdelem nem engedi, hogy az ember megöregedjék, elbágyadjon, elvessze keménységét. Az embernek állandóan hatalmas fizikai és szellemi kondícióval kell rendelkeznie. Télen hideg, szürke, ködös a tenger. Így van ez olykor a szárazföldön is — s nemcsak télen. A szívből jövő mosoly azonban elővarázsolja a napot. Ezért kell az embernek sokat nevetnie, különösen a nőknek. Semmi sem díszíti őket annyira, mint a — mosoly. Az egyik lengyel tengerészeti akadémia növendéket a navtgáctős berendezésnél
