A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-08 / 36. szám
Hatalmas méreteket öltött az alkoholfogyasztás elleni harc. Orvosi rendelőkben, várótermekben, vasúti állomásokon, de talán még a kocsmák falán is olvashatjuk: az alkohol ártalmas, óvd az egészségedet, az izomrostjaidat, a gyomrodat, a vesédet és nem utolsósorban a májadat, amely az aránytalanul sok szeszfogyasztás hatására töknagyságúvá nagyobbodik, és nem fér el a helyén, mint egy rossz gyerek, könyököl, nyomakodik, rakoncátlankodik. De csak mértékkel kortyolj bele a méregbe azért is, mert az alkoholfogyasztás szenvedélye olyan, mint amikor az az ember semmit nem gyanítva belegyalogol a mély vízbe, s aztán hiába kapkod, nincs visszatérés, elnyeli a mélység. Egyszóval figyelmeztetésből, a veszélyre felhívó plakátok mennyiségéből van elég. Űton-útfélen beleütközik a tekinteted a szeszesital-fogyasztás irodalmian megfogalmazott mondataiba. Sőt az utóbbi időben már osztályozzuk is a szöveget, a gyámoltalan ember kora szerint csoportosítjuk. A pólyás kisbabának cuclis üveget ajánlunk rumos pohár helyett, az óvódásnak csatos üvegben tejecskét, az iskolás gyermeknek málnaszörpöt vagy az egészségre nem ártalmas ivóvizet, a gimnazistáknak, ipari tanulóknak, szak- és főiskolásoknak alkoholmentes italokat. Tizennyolc éven alüliaknak szeszesitalt nem szolgálunk ki, olvasom, nem tudom hány vidéki, falusi és városi kiskocsmában, de a kocsmárosok a hecc kedvéért bőven mérik az alkoholt az ilyen kordáknak is, mert intésből, figyelmeztetésből mit veszünk mi komolyan? Akik rávetemedtek az alkoholellenes plakátok szériagyártására, korábban nem ültek le legalább fél órára vagy fél napra az emberi lelket legjobban ismerő pszichológussal, aki megmagyarázta volna nekik: teljesen felesleges az erőlködés, az emberi természet olyan, hogy ha tüled, hozzád, ha hozzád, tüled, vagyis szeret ellenkezni, nyakaskodni, csak azért is mást csinálni, és tudja a jóistenke, hogy miért. Talán hogy bonyolultabb, áttekinthetetlenebb legyen az élet. Vagy mert ők a megfontoltak, amikor ügy okoskodnak: ha az emberek valóban komolyan vennék, hogy az alkohol ártalmas és egyszerre abbahagynák a kisebb-nagyobb ivászatokat, a munkahelyeken annyira közkedveltté vált név- és születésnapokat, az alkoholszomj ösztönözté gyakori baráti találkozókat, munkaidő alatt a kiskocsmák és a kávéházak látogatását, akkor mi lenne a kocsmákkal, kávéházakkal, az élelmiszerüzletek italpolcaival, a szeszesitalt gyártó vállalatokkal? De vegyük komolyan a dolgot és maradjunk annál, hogy az emberi természet makacs. A paradicsomi Ádámra és Évára is úgy szabadult a pokol, hogy azt csinálták, amit nem lett volna szabad. Olvasták a plakáton, ne hyúljatok a gyümölcshöz. Rándítottak a vállukon és szakítottak belőle. Nem véletlen, hogy Mózes mór akkor, a régentől is régebben észrevette az emberi természet eme gyöngeségét és korát jóval meghaladó előrelátással döbbent rá, mekkora veszedelem fenyegeti az ő pásztorkodó népét. Sajnos, pszichológiai érzék nélkül. Még az hagyján, hogy a sivatagi tájakon keresett egy mutatós kőtáblát. Az azonban már megbocsájthatatlan tévedése volt, hogy hatalmas szorgalommal és a birkáénál is nagyobb türelemmel rávésett tnindent, aminek körülötte az emberek, a puszták népei az ellenkezőjét csinálták. S ez úgy történt, hogy látta, ahány ember, annyi isten, tehát első intésként a „ne legyenek neked idegen isteneid“-et véste a kemény kőbe. S mert nap mint nap tapasztalta, hogy saruban vagy anélkül, de eget verő szitkokat ereszt ki fogai közül az ember, különösen ha sziklakőbe vágja a nagylábujját vagy belelép a tövisbe, harmadik parancsolatként intőn fogalmazta meg: az úrnak, a te istenednek nevét hiába fel ne vedd. És mert a munkafegyelmet illetően akkor sem volt jobb a helyzet, lézengtek és szédelegtek a pásztorok, a kőtáblára azt is belevéste: hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat. S mivel úgy vélte, különösen a fiatalokban nincs egy szemernyi tisztelet az idősebbek iránt, de még a szülők iránt sem, leintik őket, s nem veszik tudomásul amit mondanak, vagy a nyelvüket öltögetik ki titokban, odakerült a kőtáblára a „tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj“ is. Persze a gyilkolást, az öldöklést sem a mi korunkban találták ki. Sokan űzték szenvedélyből, kedvtelésből vagy csupán szórakozásból Mózes idejében is, elég csak a keresztfára és a töviskoszorúra hivatkozni, s máris el kell ismernünk, hogy a kínzásnak és a kinyiffantásnak értették a módját. Egyszóval nagyon divatossá vált a láb alól való eltevés, az emberi életek orv vagy nyílt kioltása, így hát kőtóblába vésődött az is, hogy ne ölj. És mert a pósztorkodó jóravaló emberek paráználkodtak is, odadobták testüket a buja élvezeteknek, s míg ebbeli kedvtelésüket folytatták, mehetett a jószág amerre csak akart, kellő szigorúsággal került a többi intés közé: ne paráználkodj. Inkább szívj el egy pipadohányt és tűnődj az élet értelmén vagy azon, miért is vétettél porból és miért nem csüngsz az ágon mint egy szelíd falevél? S míg Mózes lendületesen forgatta a vésőt, lengette a kalapácsot, addig a háta mögül a lábáról lerúgott sarut megléptették, és másutt is, mindenütt csak azt hallotta, vigyázz a dolgaidra, mert lába kél, a „ne lopj“-ot is a figyelem középpontjába állította. S mert az emberek akkor sem tudták, mi az a jónevelés, illendőség, kölcsönös becsület és tisztelet, a jó erkölcsről meg mégcsak fogalmuk sem volt, míg Mózes a vésővel és a kalapáccsal kínlódott, s homlokáról patakzott a veríték, az a nő, akit legjobban kedvelt, másokkal bujálkodott, más férfiaknak mutogatta a mezítelen testét, és olyan nyíltan és szemérmetlenül, hogy Mózes mérgében már-már összetörte munkája eredményét, a mutatós kőtáblát, utolsó parancsolatként és abból kiindulva, hogy az emberek rendszerint azt jegyzik meg legtartósabban, amit utoljára olvasnak, a többinél jóval nagyobb betűkkel odapingálta: ne kívánd a te felebarátodnak feleségét! Persze, ha Mózes tudta volna, hogy tízparancsolatával csakazértis természetű száz ellenkezést vált ki, inkább a bütyköt farigcsálta volna a nagylábujján vagy hosszú egészségügyi sétákat tett volna a pusztaságban. Egy bizonyos, hogy rosszat nem akart. Az a felismerése is örökérvényű, hogy pszichológia és pszichológusok nélkül nem megyünk semmire. De hol ülhetett volna le akkor a forró homokba az ember természetét legjobban ismerő pszichológussal? Pedig ha minden egyes intését az ellenkező értelmével helyettesített volna, vagyis ha dühösen úgy fogalmazott volna: — Jóravaló ember, megszelídített bárány, annyi istened legyen, amennyit akarsz, annyiszor káromkodj, amennyiszer jólesik, hat napon át pihenj és csak egy napon dolgozz, de akkor tégy ki magadért, rohanj és végezd el minden dolgodat, s verd meg naponta atyádat, anyádat vagy nézd levegőnek őket, s ölj meg mindenkit, akinek nem tetszik az ábrázata, tégy magadévá annyi nőt, amennyit csak bírsz, vidd el, ami a kezed ügyébe kerül s hidd, hogy a másik felesége kívánatosabb mint a tiéd. Készítenénk egy szériát, hogy ne is gondold meg, csak igyál, önts magadba annyi alkoholt, amennyi beléd fér, és ne törődj azzal, hogy fáj a fejed, émelyeg a gyomrod s az eget is nagybőgőnek nézed, hogy sír az édesanyád, édesapád, feleséged, gyermeked. Az örömtől sírnak, mert a Krisztus bocskorát is eliszod. És meghirdetnénk a harcot az alkoholmentes italok ellen, hogy árt az egészségnek, az izmoknak, a szellemi képességnek. És ezeket az alkoholmentes italokat gusztustalan üvegekbe töltenénk és riasztó címkékkel látnánk el s az árát is borsosán megemelnénk, mondjuk öt koronáért árulnánk a Cocacolát, mert a kiskocsmái borovicska csak négy korona, a sör meg egynyolcvan. Ahogy csináljuk is valójában! MACS JÖZSEF Sámel Ján felvétele Varga Erzsébet versei egyetlen nagy szem... egyetlen nagy szem az ég bármerre járok rám néz követ ha nevetek kéken mosolyog s derül vele a világ bármerre járok viszem magammal szememben hordom kéklő mosolyát a virágok a virágok csak nyáron boldogok összefogódzkodnak táncolnak a széllel titkon szeretkeznek a tarka lepkékkel ősszel meghalnak jaj meghalnak ruhájuk lehullik nem táncolnak nem csókolnak anyám az erdő ... anyám az erdő apám a szél testvérem a hegyipatak kedvesem a rét kedvesem szívén ha nyugszom fölöttem anyám mond mesét testvérem kacagva elszalad apám vidáman fütyörész hét 13
