A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-01 / 35. szám
I :ik:í n n m-n ft h n n n ni Milyen legyen a jövő lakása ? A sokféle lehetséges válasz közül íme egy — Olivier Mourgue francia formatervező művészé. Elképzelését az idei kölni nemzetközi bútorvásárral egyidőben rendezett Visiona című kiállításon mutatta be. Mourgue lakása: egyetlen nagy tágas tér, közfalak nélkül. Ezen belül egyegy kisebb egység szolgál az alvás, tisztálkodás, étkezés, művelődés és szórakozás színteréül. Ezeket az elemeket a család igényeinek megfelelően lehet összerakni, variálni. De nézzük sorjában: Az egész lakás mintha pódiumon állna: a padló mintegy 70 cm-rel van a tulajdonképpeni padozat fölött. A kettő közötti üregben húzódnak a különféle csővezetékek, s itt lehet elraktározni mindazt, amire pillanatnyilag nincs szükség. Minthogy a padló 105x210 cm-es felemelhető modulokból áll, az alsó raktárhelyiség minden pontja könnyen hozzáférhető. A ruhák, könyvek és más állandó használati tárgyak, csigákra felfüggesztett, textilfalú szekrényekben kapnak helyet. Ezeket a szekrényeket a menvnyezeti sínen mindig oda lehet húzni, ahol éppen szükség van rájuk. A hálóhely szeparálásához három „dobozt“ készített a tervező: egyet a szülőknek, egyet a gyerekeknek, egyet pedig az esetleges vendégeknek. A kétszemélyes fekhely: hatalmas vastag, habszivacs matrac a padló szintjén. A „gyerek-szakaszban“ tanulósarok is van, meg a legkisebbek örömére egy csúszda. Éjszakára a hálóhelyeket paravánnal lehet körülkeríteni: a redőnyszerű keskeny, hosszú lapok ferdén állítva ügyesen árnyékolnak, egy síkba fordítva pedig mágnesesen összekapcsolódnak, és teljesen zárt falat alkotnak. Az ágyról leesni tehát nem lehet, legfeljebb lecsúszni a fürdőkádba. A kád megjelölés azonban nem egészen pontos, voltaképpen négyszögletes kaucsuk medencéről van szó: valóságos mini strand, amely a mosdóval, lábmosó csészével, tükrös pipereszekrénnyel és asztallal igazán vonzó környezet a testápolásra. Akárcsak a fürdőrészlegbe, a konyhába is néhány lépcsőn kell lemenni, mindkettő beleépül a modulpadlóba, le egészen az alsó raktár szintjéig. Persze a konyha sem mai értelemben vett konyha, készételek gyors melegítésére, szendvicsek, hidegtálak készítésére alkalmas, nem pedig nagyobb főzésre. Hogy miért nem? Olivier Mourgue véleménye szerint a háztartásban a fáradságos és költséges egyéni munka helyett inkább a kollektív megoldásokra kell törekedni a jövőben. Minek vesződne főzéssel minden család külön-külön, ha meleg ételről gondoskodik a lakótömb vendéglője, s természetesen több lakást, illetve lakóházat kiszolgáló brigádok végzik majd a takarítást és a szükséges javításokat. Az otthon ne második munkahely legyen, hanem a mindennapos test és szellemi megújulás forrása. Ezt az elvet egész lakástervében érvényre juttatja Mourgue. A konyhablokkban a villanyfőző, az edény tároló, a hűtőszekrény és a mosogató társaságában két elforgatható munkaasztal is található, de elsősorban azért, hogy itt barkácsolhassanak, hobbyjaiknak hódolhassanak a család tagjai. Hangsúlyos helyet kap az úgynevezett információ központ: rádió, televízió, magnó, lemezjátszó, telefon — ügyes formai egységbe fogva. A különféleképp állítható heverőkben, a modulpadlót borító vastag rugalmas-puha szőnyegen elnyújtózva kényelmesen lehet hallgatni, nézni a műsort, vagy olvasni, tanulni, beszélgetni. A berendezés általában „földszintes“. Mourgue nem is tagadja, hogy egyfelől erősen hatott rá a japán lakáskultúra. Másrészt abból indult ki, hogy a mai európai ember egyre jobban elkényelmesedik, tehát az otthon keretében, szinte észrevétlenül rá kell kényszeríteni őt arra, hogy mozgassa az izmait: lépcsőt járjon, napjában többször lehajoljon, leguggoljon, a földre üljön és onnan felálljon. Az elv mindenesetre helyes, de kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan alkalmazható, hiszen a betegeket, öregeket sem lehet számításon kívül hagyni. Vagy talán éppen a rendszeres testmozgás segítségével őrizhetnénk meg jobban egészségünket, frisseségünket? Ki tudja? A jövő majd eldönti, hogy megvalósul-e Olivier Mourgue elképzelése, vagy csak vízió marad az idei Visiona kiállításon bemutatott modell. Egyes részletei azért már ma is gondolatébresztőek lehetnek. » Csináld magad Mosdótál állvány Kisméretű konyhában, vagy fürdőszobában gondot okos a mosdótál elhelyezése. fin a fűrdfiszobaajtó belső oldalát találtam erre a célra a legalkalmasabb; nak. Készítettem egy báromszüg alakú keretet, melyet facsavarokkal erfisltettem az ajtóra. Az alsó, rüvldebb lécre egy kissé elálló hórpántot erősítettem, a felső sarokba pedig egy rlgllt csavaroztam. A mosdótál elhelyezésekor alsó szélét a bűrpántra helyezem és felül rögzítem a félforditóvel. B. Péter Szappantartó tartó Nem kapható mindig a kereskedelemben a jól bevált tapadókorongos szappantartó. Ezért kerestem a megoldást a tartó felerősítésére. Szappantartómat két helyen kellett volna rögzítenem. Ogy oldottam meg egy csavarral, hogy 2 z 30 x 80 mm-es alumínium lemezből kiszabtam a tartólapot. Annak két végét közepéig felvágtam, majd felhajlltottam, Így alakítottam ki a két „fület“. A tartót középen, facsavarral rögzítettem az öntöttvas falikút eredeti felerősítést furatéba. Így a tartó bármikor könnyen leemelhető és tisztítható. M. János Filléres olajoskanna A kereskedelemben kapható ötliteres műanyag kanna aránylag drága, míg az általam készített hordozható téroló fillérekbe kerül. Elkészítéséhez 3 drb. kétliteres csavaros kúpalakú padlólakkos flakont, ládapántot, szegecseket, kb. 600 mm hosszú, S mm átmérőjű koracélt és 2 drb M 4x20-as csavart használtam fel. A ládapántot az összeerősítés helyein szeggel átlyukasztottam, majd Ö8szesxegecseltem. A fogantyú két végére hurkot hajlítottam és ott erősítettem csavarokkal a tartóváz oldalmerevítőjéhez. Hatliteres kannámmal segédmotoromhoz szállítok benzin', de a kanna tüzelflolaj szállítására és tarolására is alkalmas. Ezzel a módszerrel különböző alakú és méretű flakonok Is összefoghatok. Jámbor
