A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-01 / 35. szám
Rudtnská Irena Elégedett. Apró mosoly játszik a kerek arcán. A végállomáson a két hölgyhöz csatlakozom. Megszólalok. Látható öröm gyűl a szemükben. Valóban pestiek: Kadáncz Edit gépésztechnikus és Turscal Lajosné könyvelő, a csepeli csőgyár alkalmazottai, a chomutovi és a csepeli csőgyár vállalati csereüdültetésének két boldog résztvevője. Boldogok, hogy a negyventagú csoporttal eljöhettek erre a csodálatosan szép vidékre. Lelkesen magyarázzák élményeiket: —Gyönyörű napok ezek! Feledhetetlenek. Rendkívül gazdag programmal leptek meg a cseh elvtársak. Többek közt kirándultunk a klinovcei csúcsra, ahol lengyel barátainkkal találkoztunk. Az ismerkedési estét talán soha nem fogjuk elfelejteni. Aztán megnéztük Jáchymov nevezetességeit, Boží Dart, a chomuto-A klskatonák vi csőgyárat, itt Karlovy Varyban az üvegkiállítást, de a vállalati autóbusz elröpített az „Arany Prágába" is, és alkalmunk volt meglátni Marianske Lázne és Františkove Lázne gyönyörű fürdővárosokat. Ennyi szépségben és tömény élményben talán még soha nem volt részünk! .. . Hálásak vagyunk vállalatunk vezetőinek, akik lehetővé tették számunkra ezt a kirándulást. Reméljük, a cseh elvtársak is ilyen jól érzik magukat vállalatunk balatonboglári üdülőjében, s azt is reméljük, hogy ez a baráti kapcsolat a jövőben még inkább elmélyül és a csereüdültetések rendszeressé válnak. Meleg, baráti kézszorítással búcsúztunk. Fürdővendégek között Tény, hogy társadalmunk különböző rétegeiből évente több tízezren veszik igénybe gyógyfürdőinket szakszervezeti beutalóval, teljesen ingyen. Íme, két kiragadott példa: Sepešiová Alžbeta Košicérôl (Kassáról) jött, immár harmadszor. A huszonegynapos beutalóért a szakszervezet 1932 koronát fizetett ki. — Az Operaház tagja vagyok, a kórusban énekelek — mondja magáról. — Az ellátás és a bánásmód „osztályon felüli“, innen az ember valóban felfrissülve és megnyugodva térhet haza. Az otthoniakra nincs gondom. A lányom, aki szintén énekel, már felnőtt, gyógyszerésznek készül. A fiam gépészmérnök, jelenleg katona, s ő is zenész: beat csoportja van a katonaságnál... Nyugodt vagyok, jól érzem magam ... Némethová Mária szintén „keletről" jött. Tanítónő. A férje tanító, öt gyerekük van. Felnőttek. Akad köztük szerkesztő, férjes asszony, főiskolás. — 1951-ben fertőző sárgaság után voltam itt először. Két alkalommal nagyon jól tett a fürdő, remélem, most harmadszor sem lesz másként. Az ellátás kitűnő, emberséges a bánásmód, lehetőség nyílik a szórakozásra is. Közös kirándulások alkalmával megismerkedhetünk a város és környéke nevezetességeivel. Egyszóval boldog vagyok, hogy újra itt lehetek, amiért ezúton mondok köszönetét az üzemi szakszervezet vezetőségének. Jóleső érzéssel tölt el a tudat, hogy törődnek az emberrel ... Meddő kísérlet ... lenne részemről leírni a világhírű fürdőváros csodálatos szépségét, inkább lemondok róla, hiszen a teljesség nélküli csonka képen úgyis csak bosszankodna a kedves olvasó. Éppen itt jön velem szemben egy nagy kiránduló csoport. Németek. Karl-Marx-Stadt-ból jönnek. Hangosak és vidámak. — Olyan csodálatos varázsa van ennek a városnak, hogy újra meg újra látni kell! — mondja a csoport vezetője. — A mi városunk is szép, nagyon szép, de ez mégis más. Ügy tűnik, más a levegője, az ég színe, és másként susognak a fák lombjai. Akár a szépen áradó muzsika. Sőt, ha jól odafülel az ember, különös mesét hall. Elmúlt évszázadok mesélnek itt nagyon is érthető nyelven. Igen, megértheti a párizsi, a moszkvai, meg a római és a londoni ember is, és mi is. Azért térünk ide vissza újra meg újra ... Három kiskatona a pádon Ülnek, nézelődnek a tűző napon. A fiamra gondolok, ő is katona. Vajon mit csinálhat? Szintén ül és nézelődik? ... Hozzájuk megyek. Kedélyes fiúk, jóbarátok. Pedig három különböző vidékről jöttek, nyelvükben is különböznek, vágyaik is egyformák: hamiskás szemmel vetkeztetik a jövő-menő miniszoknyásokat, s egyformán vágyakoznak haza, mert „mindenütt jó, de legjobb Otthon “! (Plzeň, Poprad, Csallóköz). Gondolok egyet, s meghívom őket egy pohár sörre. Nem ellenkeznek. Az egy pohárból persze h^rom pohár lesz, azért sem haragszának meg. Én meg örülök, hiszen néhány percig a fiammal ültem és beszélgettem, persze csak képletesen, de az is valami... Hazafelé A hazafelé vivő út mindig kellemes érzéssel és különös várakozással tölti el az embert. Startolunk. Lassanként eltávolodunk a földtől és méltóságteljesen úszunk a'kék levegőég alatt. Lenn a mélyben erdők, mezők, falvak és városok maradnak el. Utak, folyók, tavak csillognak ezüstösen, cigarettányi gyárkémények füstje száll felénk, apró mozaikkockákból új lakónegyedek állnak össze, az utakon autókaravánok cammognak — sivatagi tevék —, és muzsikál az ég és föld, Ágcsernyőtől Asig, a Tátrától a Dunáig, tíz egynéhány millió ember szülőföldje, otthona, hazája.. . bennem pedig összeáll és megfogalmazódik ez a színes képeslap, amit ezennel átnyújtok a kedves olvasónak .,. LOVICSEK BÉLA (A szerző felvételei/ Turscal Lafosné és Kadáncz Edit Sepešiová Alžbeta Némethová Mária Az ímclyi tánccsoport S műsor közben csak azon kezdtem csodálkozni, hogy hirtelenjében honnan kerUlt elő ennyi éneklőcsoport, citeraegyüttes, és hát természetesen citera is. S csak azt tudom mondani, hogy jó, hogy így a semmiből hirtelen lettek, s hogy mellettük, vagy velük együtt énekkarok, éneklőcsoportok is kinőttek; jó hogy a népi kultúra egyre több helyet kap kulturális rendezvényeinken, életünkben. De azt is hozzá kell tennem melegében, hogy mindez csak addig jó és értelmes, amíg nem válik népieskedéssé, amíg nem szül felemásságot. Mert ez a járási dal- és táncünnepély erre is nyújtott példát, ha keveset is. S ezeket a népieskedéseket, felemásságokat könynyűszerrel meg lehetne Szüntetni. Egy kevés odafigyeléssel, egy kevés önfegyelemmel a vezetők és a csoportok részéről. A tizedik, jubileumi dal- és táncünnepély szép sikert hozott, érdemes volt elmenni Kolozsnémára. — gs —
