A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-18 / 33. szám
FRANCISCO GOYA, a csodálatos tehetségű spanyol piktor még nem volt harmincéves, amikor Aragóniából, az ország fővárosába, Madridba került. A fiatal művész varázslatosan szép festményeivel rövid idő alatt nagy hírnevet szerzett, a nemesi körök divatos festője lett. Ragyogó művészetének a híre csakhamar eljutott a királyi udvarba is. A nyomort, a nélkülözést a gondtalan élet, a jólét váltotta föl. — Attól félek, hogy mindez csak álom — mondogatta a művész felesége Jozefa, amikor Francisco a képeiért kapott honoráriumot, a szegénységhez szokott asszonyának adta. — Félek, hogy álmomból egyszer felébredek, mindennek vége lesz, és kislányunk, Elenita is olyan sorsban él majd, mint ahogyan mi még nemrégen sínylődtünk... Franclscot elkápráztatta a siker, a hírnév. Varázslatosan szép festményeivel mindenkit elbűvölt, elnyerte a legbefolyásosabb grandok és a dúsgazdag mecénások, sőt a királyi ház bizalmát is. — A nyomorgásnak, a nélkülözésnek örökre vége! — jelentette ki öntelten és büszkén feleségének. Az nem álom, az valóság, és örökös valóság, ahogyan most élünk! Udvari festő lettem! A mai reprezentatív bálon nevez ki őfelsége! Jozefa meglepetésében szóhoz sem tudott jutni. Perceken át némán bámulta urát, aki közben díszruhát öltött. — Délután hozták! Nem is szólsz, tetszik? — kérdezte Francisco a csodálkozóan tűnődő Jozefától. — Mennyibe került...? — kérdezte halkan az asszony. — Négyszáz reálba. Talán soknak tűnik, de ne feledd: udvari festő lettem, megengedhetem magamnak... — Mester, aztán nehogy összetévesszenek a király első miniszterével, vagy a királynő szeretőjével, szólt közbe élcelődve Esteve, Goya tanítványa —, mert ebből még komoly bajod lehet! Különösen akkor, ha őfelsége felesége beléd szeret... — Ismersz... Engem a lovak jobban érdekelnek, mint a királyi ház buja szépségei. ■ A REPREZENTATÍV UDVARI BALON az ünnepelt festő megismerkedett mindazokkal az udvarhoz tartozó előkelőségekkel, akikről addig csak hírből hallott. Bemutatták dón Jósé Alvaredze de Tolcdonak, Álba hercegének, és az ország legszebb asszonyának, donna Cayetanának, Álba hercegnőjének is. Bermunde, az udvar bizalmasa és Goya barátja, amikor észrevette, hogy a művész szeme megakadt a varázslatosan szép hercegnőn, viccelődve jegyezte meg: — Francisco, ezt nevezik karriernek! De légy nagyon okos és elővigyázatos, és ami a legfontosabb, ne feledd: a siker, a hírnév egyeseket megszédít. Ne tégy olyat, amivel tönkreteheted az életedet! — mondotta, majd más témára tért. — Don Manuel Godoy lett az új miniszterelnök. Biztosra vehető, hogy a politikai irányzatban is változásokat eszközöl. Az 6 bizalmát is meg kell nyerned! Az ő portréját is meg kell festened! Az időpontot majd megbeszélem vele... Goya figyelmesen hallgatta barátját, közben az albai hercegnőt figyelte. Cayetana észrevette, hogy az udvari festő is őt figyeli. Ünnepi harsonák jelezték a királyi pár érkezését. IV. Károly olasz származású feleségét a spanyol arisztokraták nem kedvelték. Donna Cayetana, a legősibb spanyol arisztokrata családból származó albai hercegnő, amikor alkalma nyílóit rá, ezt mindig kifejezésre is juttatta. Soha sem hajtott fejet az olasz származású királynő előtt, és rafinálton találó, ironikus, ártatlan mosollyal kísért megjegyzéseivel sértegette is. És ez történt az udvari bálon is, amikor a királynő Cayetanától megkérdezte, hogy a reprezentatív udvari bálon miért jelent meg egyszerű, dísz nélküli ruhában. — Hazánk szent háborút visel Franciaországgal. Minden spanyol hazafi kötelessége, hogy korlátozza kiadásait, a pénz a háború viseléséhez kell — válaszolta Cayetana. ~ Ez nemes gondolat, de hála Istennek, már fölösleges — Jegyezte meg ironikusan a királynő. — Ügy döntöttünk, hogy inkább az Igazságos békét, mint az esetleges győzelemmel járó háborút választjuk. A háború temérdek pénzbe és fölöslegesen sok vérontásba kerül. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok hazafi örömmel fogadja majd ezt a bölcs döntést.-- Biztos ebben? — kérdezte Cayetana, majd folytatta, — Honfitársaimat minden bizonnyal nagyon elkeseríti majd ez a hír. Senki sem veszi majd jónéven, hogy az istentelen republikánusokkal békét kötünk! Ezt a döntést semmi esetre sem nevezhetjük a spanyol hagyományokhoz hűnek. — Hogyan gondolja ezt, kedvesem? — szólt közbe a király. — Remélem, őfelsége megboesájtja az őszinteségemet — válaszolta Cayetana, majd azonnal más tárgyra tért. (Folytatjuk) G o y á i Folytatásos képes filmregény (1) MESZLERI JUDIT BUJTOR ISTVÁN (Hungarojilm (elv.)
