A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-18 / 33. szám

FRANCISCO GOYA, a csodálatos tehetségű spanyol piktor még nem volt harmincéves, amikor Aragóniából, az ország fővárosába, Madridba került. A fiatal művész varázslatosan szép festményeivel rövid idő alatt nagy hír­nevet szerzett, a nemesi körök divatos festője lett. Ra­gyogó művészetének a híre csakhamar eljutott a királyi udvarba is. A nyomort, a nélkülözést a gondtalan élet, a jólét váltotta föl. — Attól félek, hogy mindez csak álom — mondogatta a művész felesége Jozefa, amikor Francisco a képeiért kapott honoráriumot, a szegénységhez szokott asszonyá­nak adta. — Félek, hogy álmomból egyszer felébredek, min­dennek vége lesz, és kislányunk, Elenita is olyan sorsban él majd, mint ahogyan mi még nemrégen sínylődtünk... Franclscot elkápráztatta a siker, a hírnév. Varázslato­san szép festményeivel mindenkit elbűvölt, elnyerte a legbefolyásosabb grandok és a dúsgazdag mecénások, sőt a királyi ház bizalmát is. — A nyomorgásnak, a nélkülözésnek örökre vége! — jelentette ki öntelten és büszkén feleségének. Az nem álom, az valóság, és örökös valóság, ahogyan most élünk! Udvari festő lettem! A mai reprezentatív bálon nevez ki őfelsége! Jozefa meglepetésében szóhoz sem tudott jutni. Perce­ken át némán bámulta urát, aki közben díszruhát öltött. — Délután hozták! Nem is szólsz, tetszik? — kérdezte Francisco a csodálkozóan tűnődő Jozefától. — Mennyibe került...? — kérdezte halkan az asszony. — Négyszáz reálba. Talán soknak tűnik, de ne feledd: udvari festő lettem, megengedhetem magamnak... — Mester, aztán nehogy összetévesszenek a király első miniszterével, vagy a királynő szeretőjével, szólt közbe élcelődve Esteve, Goya tanítványa —, mert ebből még komoly bajod lehet! Különösen akkor, ha őfelsége fele­sége beléd szeret... — Ismersz... Engem a lovak jobban érdekelnek, mint a királyi ház buja szépségei. ■ A REPREZENTATÍV UDVARI BALON az ünnepelt festő megismerkedett mindazokkal az udvarhoz tartozó előkelőségekkel, akikről addig csak hírből hallott. Bemu­tatták dón Jósé Alvaredze de Tolcdonak, Álba hercegé­nek, és az ország legszebb asszonyának, donna Cayetaná­­nak, Álba hercegnőjének is. Bermunde, az udvar bizalmasa és Goya barátja, ami­kor észrevette, hogy a művész szeme megakadt a varázs­latosan szép hercegnőn, viccelődve jegyezte meg: — Francisco, ezt nevezik karriernek! De légy nagyon okos és elővigyázatos, és ami a legfontosabb, ne feledd: a siker, a hírnév egyeseket megszédít. Ne tégy olyat, ami­vel tönkreteheted az életedet! — mondotta, majd más témára tért. — Don Manuel Godoy lett az új miniszterelnök. Biz­tosra vehető, hogy a politikai irányzatban is változáso­kat eszközöl. Az 6 bizalmát is meg kell nyerned! Az ő portréját is meg kell festened! Az időpontot majd meg­beszélem vele... Goya figyelmesen hallgatta barátját, közben az albai hercegnőt figyelte. Cayetana észrevette, hogy az udvari fes­tő is őt figyeli. Ünnepi harsonák jelezték a királyi pár érkezését. IV. Károly olasz származású feleségét a spanyol arisztokra­ták nem kedvelték. Donna Cayetana, a legősibb spanyol arisztokrata családból származó albai hercegnő, amikor alkalma nyílóit rá, ezt mindig kifejezésre is juttatta. Soha sem hajtott fejet az olasz származású királynő előtt, és rafinálton találó, ironikus, ártatlan mosollyal kísért meg­jegyzéseivel sértegette is. És ez történt az udvari bálon is, amikor a királynő Cayetanától megkérdezte, hogy a reprezentatív udvari bálon miért jelent meg egyszerű, dísz nélküli ruhában. — Hazánk szent háborút visel Franciaországgal. Min­den spanyol hazafi kötelessége, hogy korlátozza kiadá­sait, a pénz a háború viseléséhez kell — válaszolta Caye­tana. ~ Ez nemes gondolat, de hála Istennek, már fölösleges — Jegyezte meg ironikusan a királynő. — Ügy döntöt­tünk, hogy inkább az Igazságos békét, mint az esetleges győzelemmel járó háborút választjuk. A háború temérdek pénzbe és fölöslegesen sok vérontásba kerül. Biztos va­gyok benne, hogy nagyon sok hazafi örömmel fogadja majd ezt a bölcs döntést.-- Biztos ebben? — kérdezte Cayetana, majd folytatta, — Honfitársaimat minden bizonnyal nagyon elkeseríti majd ez a hír. Senki sem veszi majd jónéven, hogy az istentelen republikánusokkal békét kötünk! Ezt a dön­tést semmi esetre sem nevezhetjük a spanyol hagyomá­nyokhoz hűnek. — Hogyan gondolja ezt, kedvesem? — szólt közbe a ki­rály. — Remélem, őfelsége megboesájtja az őszinteségemet — válaszolta Cayetana, majd azonnal más tárgyra tért. (Folytatjuk) G o y á i Folytatásos képes filmregény (1) MESZLERI JUDIT BUJTOR ISTVÁN (Hungarojilm (elv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom