A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-18 / 33. szám
ül lik-l nem ill lile Az étkezésről Egy régi közmondás ezt mondja: „Együnk, hogy éljünk, de nem azért élünk, hogy együnk!“ Bölcs szavak ezek, mert hiszen az élet célját és értelmét nem az étkezésben látjuk. Másrészt viszont fontos, hogy az ember mit eszik és hogyan étkezik. Egyes emberek megelégszenek azzal, hogy bármivel jóllaknak, viszont mások csak abból esznek, ami ízlik nekik. Az emberek többségének eszébe sem jut, hogy elmélkedjen az ételek értéke fölött vagy hogy oly módon étkez-* zék, amivel biztosítja a naponta szükséges anyagcserét. Kétségtelen, hogy a táplálkozásnál meghonosodott rossz szokások komoly következményekkel járnak az ember egészségére. Sok betegséget megelőzhetnénk, ha kissé több időt és nagyobb gondot szentelnénk a táplálkozásnak. Az egyik hiba az ételek ízléstelen felszolgálásában, és az asztal, valamint az elhanyagolt és rendetlen étkezőhelyben rejlik. Ez leggyakrabban azokban a háztartásokban fordul elő, ahol az alkalmazásban levő háziasszony munkájával takarékoskodni akar. Rendszerint azzal mentegeti magát, hogy az asztalnál amúgy is csak háziak ülnek. Ez persze helytelen álláspont. Ügy az ételeket, mint a környezetet mindig szépen és ízlésesen kell elrendezni, előkészíteni, hogy étvágyat gerjesszenek. A nyilvános éttermekben is hasonló fogyatékosságok nemcsak az ételek minőségét és az egészségügyi szabályok betartását vizsgálják felül, de megfelelő utasításokat adnak ki a közétkezdék elrendezésére vonatkozólag és az egyes ételek felszolgálási módját, valamint az asztalok rendbentartását illetően is. A helyiségek és az asztal elrendezése Alkalmi lakomára megfelelő tágas (a vendégek számához mért), barátságos, szellőztethető és szükség esetén befűthető helyiséget kell választani. Otthoni vendégség alkalmából vegyük figyelembe az otthoni térségeket. Helytelen, ha lakásunkba sok vendéget hívunk, sok asztalt zsúfolunk össze és a vendégek alig férnek el egymás mellett. Gyakori eset a vidéki esküvőkön és egyéb családi vendéglátások alkalmával, amelyekre a család nagyszámú rokonsága hivatalos. A lakomák középpontját az az asztal képezi, amelyen az ételeket felszolgálják. Minél ünnepélyesebb alkalomról van szó, annál gondosabban terítünk meg és rendezzük el az asztalt. A terítésnél az ízlésesség, egyszerűség a döntő és ez a szabály minden ünnepi alkalomra érvényes. Az abrosz alá vastag, fehér takarót vagy más puha anyagot teszünk. Ezzel egyrészt elejét veszszük annak, hogy a forró tálak az asztal sima felületét megrongálják, másrészt tompítjuk a tányércsörömpölést. A vastag alátét takarja be az egész asztalt, úgy mint a terítő, de ne legyen hosszabb, mint a terítő. Mivel a fehér térítőn a legkisebb folt is meglátszik, az asztalra csak tökéletesen tiszta térítőt terítsünk. Az utóbbi időben előszeretettel használják a műanyagból készült abroszokat. Egyes háztartásokban az abroszt még műanyagból készült, átlátszó terítővei is letakarják, hogy az abroszt oltalmazza. Ezek az asztalterítők azonban csak családi körben vagy a legközelebbi barátaink társaságában alkalmazhatók. Ebédhez és vacsorához fehér, uzsonához és tízóraihoz halványszínű abroszt terítünk. Kertben és szabadban tarka asztalterítőket használunk. Kicsik versenye A Szovjetunióban nagy népszerűségnek örvend a mlnlkocslkon való versenyzés. A kis autókon gyerekek ülnek, kezük alatt 350 keines raotorkerékpérmotor. Verseny közben 50—60 km közötti tempóban robognak. A go kart versenyekre a felnőttek készítik elő a gyerekeket. Képünkön Viktor Alexandrovics Klrszanov Indulás előtt. Cj irányzat? Prágából kaptuk a mellékelt fényképet. Állítólag Csehszlovákiában Ružena Chatovának van leghosszabb haja. A ma 20 éves kislány hajának hossza 155 cm. Hétéves kora óta növeszti. Ehhez Is türelem kell, de még mennyll Párizsban nemrégen fejeződött be a fiatal szobrászok 24-ik kiállítása. A kiállítást most is a szabad ég alatt rendezték, és a Járókelők nagy figyelemmel kísérték a kiállított szobrokat. A szakvélemények nem a legnagyobb elismeréssel szóltak a művekről és alkotóikról. Képünkön az egyik szobor, mely rongyból és kerltésdrótból készült. Ez van • Levelezni • ismerkedni • szeretnének Katona Malvina, Kostolné Klačany č. 134, okr. Dur. Streda, Diáklány vagyok. Magyar vagy szlovák nyelven szeretnék levelezni 17—20 éves korú külföldi fiatalokkal. Sátor Erzsébet, Dun. Streda, Jókaiho 1448. 16 éves vagyok. Hasonló korú fiatalokkal szeretnék levelezni. Balatoni Józsefné, Pécs III. Körösi Csorna S. út 3. II. lépcsőház. C 2a. Magyarország. 21 éves vagyok. Foglalkozásom titkárnő. Csehszlovákiában élő házaspárokkal szeretnék levelezni. Az ifjúság és a szabad idő Mondd meg, kivel barátkozol, megmondom ki vagy. Így tartja a közmondás. Sorolhatnánk még tovább a hasonló találó kijelentéseket, megállapításokat. Több mód és lehetőség van arra, hogy véleményt alkothassunk egy másik emberről. Így például, ha valakinek belépünk a lakásába, és szétnézünk a könyvei között, képet alkothatunk róla, milyen műveket olvas, mit helyez előtérbe, milyen az érdeklődési köre. Abból a tényből kiindulva, hogy az ember mivel tölti szabad idejét, megállapíthatjuk, ki milyen erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezik. Szocialista társadalmunk célja, hogy az embernek minél több szabad időt biztosítson. A lehetőség adott, de egyre gyakrabban felvetődik a kérdés. Hogyan tudunk gazdálkodni a szabad idővel?x Céltalan időfecsérlésre vagy önmagunk és mások örömére használjuk-e fel? Az a szabad idő, mely sem testi sem szellemi felüdülést nem okoz, kárba veszett. Sajnos, főleg a fiatalok nem tudják, mit kezdjenek a szabad szombatokkal, vasárnapokkal. A ténfergés, a semmittevés előbb utóbb odavezet, hogy egyesek rendzavarókká válnak és később a közbiztonsági szervek vetnek véget a „szabadság“ ilyennemű értelmezésének. Megszaporodtak az utcán álldogáló fiatalok. Vendéglőinkben, kávéházainkban eltöltött idő komoly anyagi befektetést követel, nem is szólva arról, hogy az italtól feltüzelt fiatalok fittyet hánynak az általánosan elfogadott emberi normákra, és nem egy esetben közmegbotránkoztatást idéznek elő. A házibulik szervezői és résztvevői is sokszor megfeledkeznek önmagukról, így a jó célokat szolgáló szórakozás, kikapcsolódás esetenként kétes tartalmat kap. Nem egy, rendőrségre került, erkölcsileg félrecsúszott fiatal lány azzal próbált védekezni a bírósági tárgyaláson, hogy mások, a „partnerek" vitték rossz útra a házi mulatságok alkalmával. A fiatalkorúak bűnözése világprobléma. Probléma ez nálunk is. Az iszákosság nemcsak az egyén számára, hanem a társadalom számára is káros. Felmérések bizonyítják, hogy azok a fiatalok, akik szabad idejüket nem tudják jól felhasználni, pontatlanok a munkában, késön járnak be a ipunkahelyre. Téves az a felfogás, hogy a szabad idő felhasználása magánügy. Társadalmi érdekünk megköveteli, hogy olyan embereket neveljünk, akik helyt állnak a munkában, de tudnak szórakozni akkor, amikor társaságban vannak, ki tudnak kapcsolódni a mindennapi gondoktól. Általános receptet nehéz volna előírni arra, ki hogyan használja fel a szabad idejét. A család, az iskola, a társadalmi szervezetek és az állami intézmények összefogására van szükség, hogy a szabad időt, melyet szocialista rendszerünk adott az embereknek, azt társadalmunk és saját javunkra használjuk fel. Nem mindegy számunkra, hogy lányaink és fiaink jellemvonásai milyen irányban fejlődnek. Cs. I. I vt hot 9
