A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-18 / 33. szám
hazai tájak A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről. Duna mente II. CSALLÓKÖZ SZÍVÉBŐL, Dunajská Stredáról (Dunaszerdahelyről) Jahodná (Dunaeperjes) felé folytatjuk utunkat. A komárnói (komáromi) főútról balra térünk és jó autóúton (kb. 10 km) érünk a Kis-Duna mentén lévő kiránduló és nyaralóhelyre. Gyönyörű vadregényes táj: táborozásra, fürdőzésre, vízisportoiásra alkalmas turisztikai központ. A vidéket övező erdőkben gazdag a vadállomány, különösen fácán-vadászatairól ismert. A Kis-Duna partján, a régi idők emlékét hirdetik azok a vízimalmok, melyekben egykor a bőven termő környék acélos gabonáját őrölték. Jahodnáról (Dunaeperjesről) viszszatérünk a főútra és további úticélunk: Galovo (Nagymegyer). Régi, elsárgult feljegyzéseken, kódexekéi Duna menti legelőkön ... Festőién szép táj a Duna mentén ben „Chollo“ néven (a Kis-Duna egykori elnevezése) említik a ma már közel hétezer lakosú várost, mely már 1268-ban kiváltságjogokkal rendelkezett, és Csallóköz déli részének a kereskedelmi központja volt. Az Aranykert — így nevezték egykor Csallóközt — leggazdagabb vidékének központjában 1549-ben lázadás tört ki. Az elnyomott és kizsákmányolt alattvalók az állandóan emelkedő adózás ellen tiltakoztak, de eredménytelenül. Megyer különösen nagy vásárairól volt ismert. Iparosítása már a tizennyolcadik században kezdődött, amikor szövőgyárat létesítettek. Igazi fejlődésnek azonban csak a második világháborút követő években, a felszabadulás után indult, amikor különböző üzemek és gyárak létesültek. A várost szegélyző különleges növényzetű erdőkben (különösen a közeli Izsap környékén) gazdag fácánosok vannak. Az 1965-ös nagy csallóközi árvíz idején a város lakói önfeláldozó munkával a pusztító árt gátakkal, homokzsákokkal fékezték meg — házaikat, otthonaikat megmentették. Ciližská Radvaňt (Csilizradványt) érintve Cičov (Csicsó) felé folytatjuk utunkat. Megnézzük azt az újjáépített dunai gátat, mely 1965-ben nem tudott ellenállni a megáradt Duna nyomásának és az ott betört ár több mint négyszáz négyzetkilométeres területet árasztott el. Az újjáépített gát ma már biztos védelmet nyújt. Csicsó mai területén már a bronzkorszakban települések voltak. Ezt az ásatások során talált leletek bizonyítják. Az egykori halásztelepülésről 1178-ból származik az első, fennmaradt feljegyzés. Csicsóról felejthetetlenül szép kirándulásokat tehetünk a Lion-i tóhoz, ahol gazdag és különleges növényzetben gyönyörködhetünk. A tó és a vidéke védett terület. Különleges vízimadarakat láthatunk ezen a tájon és a tó vizében sokfajta, jóhúsú hal található. A következő állomásunk: Kližská Nemá (Kolozsnéma). Az ősrégi halászfalu elsősorban arról nevezetes, hogy ott a Duna homokjából aranyat mostak, ősrégi halászhagyományaik vannak és érdekes regék őrzik a múltat; elsősorban a törökök elleni harcok idejét, amikor a falut szinte teljesen elpusztították. Környéke védett terület. A türelmes turista — hazánk területén élő legnagyobb madarat: a túzokot lesheti itt a sok helyen dzsungelszerű erdőkben. A les nagyon izgató, de türelem és furfangosság kell hozzá, mert a hatalmas madár nagyon félénk. Errefelé sok vadliba és vadkacsa is tanyázik. Utunkat Zlatná na Ostrove (Csallóközaranyos) és Nová Stráž (Orsújfalu) irányában folytatjuk. Kitűnő betonúton érünk el Komárnóba (Komáromba), mely a Duna és a Vág torkolatánál épült. A ma már több mint 25 ezer lakosú város történelme az ősrégi időkbe nyúlik vissza. Ásatások során kelta és római pénzérméket is találtak. Már I. István magyar király uralkodásának idejéből származó okmányokban (1037) említik a várost, melyet 1265-ben szabad királyi várossá nyilvánítottak. A város hősiesen ellenállt a tatárok támadásainak. 1307 és 1317-es években Csák Máté, a trencséni vár ura foglalta el a komáromi várat. Hosszas felkészülés után Károly Róbert király erős haddal vonult ellene, és visszafoglalta a várat, azt az esztergomi hercegprímásnak adományozta. A tizenötödik század végén nagy fejlődésnek indult a város, virágzó ipari központtá fejlődött. A tizenhatodik században már 30 céhet jegyeztek a városban. Lakossága viharos időket élt át a török harcok idején, várát sokszor ostromolták, környékén nagy pusztításokat végeztek a török seregek. Mohács után, 1529-ben a törökök Komáromot is elfoglalták, de rövid idő múlva kivonultak. A régi elavult és alaposan megrongálódott erődítményt 1550-ben átépítették. Az új erődítmény minden további támadásnak ellenállt. 1663—1673 közötti években az erődítményt korszerűsítették, az a császári erők egyik legerősebb védelmi pontjává vált. 1763- ban, majd húsz évvel későbben, 1783-ban erős földrengés pusztított a városban. 1810-ben épült meg az Osztrák—Magyar Monarchia legerősebb védelmi vonala, a komáromi erődítmény. Az öt kilométer hosszú erődítményben 200 ezer katonát tudtak összpontosítani. 1848-ban a ma.gyar és az osztrák haderők nagy harcot vívtak a városért. 1848-ban nagy tűzvész is pusztított Komáromban, mely után a lakosság száma alaposan lecsökkent. A városért 1919- ben, Csehszlovákia megalapítása Jókai Mór, a legnagyobb magyar mesemondó komáromi szobra. után, és 1945-ben is nagy harcok dúltak. A felszabadulás után azonnal megkezdték a város újjáépítését. Ekkor kezdődött az igazi, nagy fejlődés. Komárno ma fontos ipari központ, hatalmas hajógyárában korszerű folyami és tengeri hajókat gyártanak; kikötőjében pedig egyre növekvő forgalmat bonyolítanak le. A város panorámája elképzelhetetlen a kéttornyú barokk stílusban épült templom nélkül, melyet A. F. Maulbertsch festményei díszítettek. Sajnos, az értékes művek 1848-ban, a tűzvész idején elpusztultak. A város kulturális és gazdasági életéről tesznek tanúbizonyságot a Dunamenti múzeum gyűjteményei. A város legértékesebb emlékei közé tartozik a görögkeleti templom, ahol gyönyörű ikonokban gyönyörködhetünk. Komáromban, 1825 február 18-án született Jókai Mór, a legnagyobb magyar mesemondó, aki itt kezdte tanulmányait, de csakhamar Pozsonyba került, ahová szülei német szóra küldték. Az álomvilágban élő nagy író Pápán, majd Kecskeméten folytatta tanulmányai, ahol jogot tanult. Petőfi Sándor bizalmas barátja volt, de Laborcfalvi Róza miatt, akit Jókai feleségül vett a bensőséges barátság megszakadt. A nagy költő ellenezte, hogy a sokkal idősebb asszonyt a mesemondó feleségül vegye. Jókai a szabadságharc alatt Debrecenben a békepárt lapját szerkesztette, Világos után bujdosott. Egyes feljegyzések szerint hosszabb időt töltött ekkor ismét Komáromban. Amnesztiát kapott. Ismét Pestre költözött, ahol gazdag munkásság után 1904. május 5-én hunyt el. A komáromiak szobrot emeltek — a Dunamenti múzeum előtt áll — a nagy író, mesemondó emlékének. Komáromban született Lehár Ferenc magyar zeneszerző is. Az emlékét szülőházán emléktábla örökítette meg. Duna menti kirándulásunk végső állomása: Kováčov település, melyet gyönyörű vidéke és nagyszerű strandja tett ismertté. Szép kilátás nyílik innét a magyarországi Esztergomra. (—K—) Klapka György tábornok emlékét, aki a szabadságharc alatt Komárom t'árál védte, kegyelettel őrzik a komárnóiak. (Absolon felvételei)
