A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-11 / 32. szám
Káli*1011 c\even ľ^moídu\ mée«e^Vctt^ ^SSw*«*fí* hotgár^ ^°c mered a* Nád*t «P»« «T gettett *“£t6dna* fácánod .„a gonytoa; it. “ -assa *■ Vt a po«^*' "K nd *»» ; Sftt.c csenö ' A **? véled . h.d'anl _. , Qőnyvcspolc Miloš Marko: Fehéren feketével. A Pravda Könyvkiadó nemrégiben jelentette meg magyar nyelven: Miloš Marko: „Fehéren feketével“ című könyvét, amely a 68-as, 69-es eseményeket elemzi a fejlemények sokrétű és mégis dialektikus egységének tükrében. Miloš Marko munkája hézagpótló szerepet tölt be a hazánkat megrázó események taglalásában; főképpen a sajtó, a rádió- és televízió akkori tevékenységét ábrázolja, elemzi. „Tanulmányom — írja a könyv előszavában a szerző — a sajtó és más tömegtájékoztatási eszközök tevékenységére vonatkozó dokumentumokat tartalmaz, kétségbevonhatatlan, fehéren feketével rögzített tényeket a veszedelmes antiszocialista fejleményekkel kapcsolatban, amelyek 1968 augusztusában azzal fenyegettek, hogy az ellenforradalom véres fázisába csapnak át.“ Miloš Marko könyvében a 68-as eseményeket megelőző évekből, tehát abból az időszakból indul ki, amely az Antonín Novotný által irányított vezetés jegyeit viselte s alapját képezte azoknak a torzulásoknak, amelyek 1968-ban érték el csúcsukat. Szó esik itt a szektásságról és a jobboldali elhajlásokról, a liberális elképzelések osztályjellegének sajtón belüli megnyilatkozásáról. ..Az Antonín Novotný által irányított pártvezetőség — írja — helytelenül alkalmazta a politika és a gazdaság kapcsolatának lenini gondolatát, alábecsülte a politika szerepét a szocializmusban, a politika hatalmi funkcióit különféle szubjektív nézetekkel gyengítette, Antonín Novotný a politika szerepét a gazdaság vonalán, az ideológiai munka területén és egyéb területeken a szakadatlan gyámkodásban látta.“ Ugyanakkor visszásán értékelte a társadalmi fejlődés eredményeit, hajlott a túlzásokra s a kívánságot vagy elképzelést valóságnak tüntette fel. Irreálisan ítélte meg a szocializmus építésének adott szakaszát és már 1960-ban kijelentette : Hazánkban a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet minden alapvető feladata megoldódott. A kívánságok és a valóság között tehát szakadék keletkezett, s a hibákat és torzulásokat kihasználták a szocializmus ellenségei. ■ Marko könyve további fejezetében azokra az eltorzulásokra mutat rá, amelyek a marxista-leninista ideológiát veszélyeztették hazánkban. Itt rámutat azoknak az egyéneknek a szerepére, akik a sajtóban és a különféle szervezetekben megbújva hamis ideológiát csempésztek be a köztudatba, félremagyarázták a marxizmus-leninizmus alapvető kritériumait, tanításának lényegét. Se szeri se száma nem volt az újsütetű ideológusoknak, akik cselszövő módon hirdették zavaros elképzeléseiket. Jellemző volt a „megújhodást hirdetők“ törekvéseire, hogy feltűnés nélkül, a szocializmus álcázot terminológiájával keresték a visszafelé vezető utat... A könyv beszél azokról a törekvésekről, amelyek Masarykot, Benešt és Stefánikot, a szovjetellenes és antiforradalmár politikusokat rehabilitálták és népszerűsítették a sajtóban. Szó esik továbbá a helytelen gazdaságpolitikai elképzelésekről, Óta Siknak, és társainak káros, gazdaságunkat zsákutcába terelő tevékenységéről. A könyv lépésről-lépésre, fejezetről-fejezetre tárja fel a párt elleni támadásokat, a párt vezető szerepének a meggyengítésére irányuló igyekezetei, azokat a támadásokat, amelyek kívülről és belülről érték Csehszlovákia Kommunista Pártját. „A jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők értettek ahhoz, hogy a hibák bírálatát a párt elleni támadásra használják fel, s a pártellenes és ellenzéki törekvéseket jogos bírálatnak álcázzák. A pártvezetőség nem tudott, a vezetőség egy része pedig nem is akart határt vonni a fogyatékosságok jogos és szükséges bírálata s a rágalom, a tagadás, a romboló bírálat, a kispolgári demagógia között“. Rámutat a könyv a Literárni listy, a Student, a Práca és más lapok szerepére a 68-as időkben, ugyanakkor a Roľnícke noviny, a Smená, a Nové slovo cikkíróinak tevékenységére, az úgynevezett „intellektuális avantgarde“ szerepében tetszelgő csoportok kirohanásaira a sajtóban, amely azokban az időkben szinte teljes egészében befolyásuk alá került. Például a cseh nyelvű Práce 1968 május 19-iki számában „A megújhodás értelme“ címmel megjelent cikkében nemcsak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kommunistáit, hanem más európai országok kommunistáit is kioktatta s egyebek között a következőket írta: „A kommunista párt vezető szerepe, ahogy az utóbbi húsz esztendő folyamán a kelet-európai országokban alakult, a politikai élet teljesen alkalmatlan módja, amelynek semmi köze Kari Marxnak a munkásosztályra és a szocialista társadalomra vonatkozó eredeti elképzeléseihez..." A továbbiakban így folytatta a cikk: „A kommunista pártnak és funkcióinak lenini felfogása a forradalomban elkerülhetetlen volt, míg ez manapság a fejlett országok feltételei között tarthatatlan.“ Marko könyve sok-sok hasonló idézettel dokumentálja az akkori sajtó képviselőinek a marxizmus-leninizmust, a párt vezető szerepét, az internacionalizmus gondolatát tagadó cikkeit. „A párt önlikvidálásának irányvonala“ című fejezetben dubčekék szerepét rajzolja meg a könyv szerzője, azt a gyászos szerepet, amellyel egyre jobban kiélezték a helyzetet a Szovjetunió és a baráti szocialista országok között, ami odáig fajult, hogy semmibe vétette az ország internacionalista kötelezettségeit s felmondják a Varsói Szerződést. Rátér a könyv az internacionalizmust becsmérlők és tagadók tevékenységére, a szovjetellenesség szószólóinak sanda szándékaira, a diverziós központok szervezkedésére és munkamódszereire. „A tömegtájékoztatási eszközök részéről — írja — se szeri se száma nem volt az olyan szovjetellenes kirohanásoknak, amelyeket az úgynevezett semlegességnek, a saját útnak, a csehszlovák m,0 delinek s a nagyhatalmi harcba való bevonás e llenzésének leplébe burkoltak... Az ilyen és hasonló nézetek tudatos platformul szolgáltak a szovjetellenes hangulatok keltéséhez, a szocialista országokkal s különösen a Szovjetunióval fenntartott barátság és szövetség elutasításához. Mindezek a nacionalista nagyképűség megnyilvánulásai voltak.“ Miloš Marko a továbbiakban dokumentálja a testvérpártok aggályait a 68-as eseményekkel kapcsolatban. Rátér a különböző üzenetekre, találkozókra, többek között a Kádár Jánossal folytatott eszmecserékre. „Kádár János rámutatott azokra a tapasztalatokra — írja a könyv —, amelyeket Magyarország szerzett az annyi életet követelő 1956-os ellenforradalmi lázadás idején, s kérte a CSKP képviselőit, hogy ne tévesszék szem elől ezt a keserves leckét. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenforradalom nem Csáder László felvétele gyilkosságokkal kezdődik, hanem demagógiával, a szabadságra vonatkozó álszocialista jelszavakkal, a pártnak, az állami és a gazdasági apparátusnak bomlasztásával, a hatalmi eszközök — hadsereg, az államvédelmi, bírósági és ügyészségi szervek gyengítésével és bomlasztásával, káosz, bizonytalanság és fegyelemsértések előidézésével, a becsületes emberek megfélemlítésével.“ Ezek a jóakaratú figyelmeztetések sajnos, nem használtak s az uszítás és jobbra tolódás folytatódott. A könyv megismerteti olvasóit az ellenforradalmi veszély forrásaival, azokkal a hamis elképzelésekkel és illúziókkal, amelyekkel pszichológiai háborút folytattak a különböző lapokban, s nem átallották lealacsonyodni a bulvársajtó módszereihez. A szerző ezeket a módszereket könyvében szembeállítja a lenini elvekkel, mintegy éles különbséget vonva a helyes és helytelen módszerek között. Majd a Csehszlovák Sajtóiroda, a Rádió és a Televízió bizonyos köreinek antiszocialista szerepével foglalkozik a 68-as, 69-es évek időszakában. Egyebek között a következőket olvashatjuk a könyvben: „Annak az időszaknak napilapjai és folyóiratai az 1968-as utolsó augusztusi napok szégyenletes újságírói módszereire is nem kevés adatot szolgáltatnak.“ A könyv idézi a sajtó, a rádió, a televízió kirohanásait, sok újságíró és író antiszocialista kampányát, de beszél azokról az újságírókról is, akik megőrizték szocialista hitüket, emberi arculatukat és törekvésükkel elősegítették a konszolidációs folyamatot, az élet normalizálására való törekvést. Milcš Marko „Fehéren feketével“ című művének utolsó fejezete a konszolidáció szakaszával zárul. „A dolgozók érdeke a nyugodt körülmények között végzett és biztosított munka, s azér.t támogatják azt a párt- és államvezetést, amely valóra váltotta a konszolidációt s ezzel megnyitotta a további fejlődés perspektíváját.“ A könyv hasznos olvasmánya lesz mindazoknak, akik tisztán szeretnek látni, hiszen Miloš Markó könyve sokrétűen világítja meg nemcsak az akkori eseményeket, de az események hátterében meghúzódó erőket is, s kommunista őszinteséggel tárja fel Csehszlovákia történelmének egyik legválságosabb szakaszát. —D. Gy.— Mit olvassunk? Gábor Miklós: A színész árnyéka A színész árnyéka egyetlen lírai vallomás. Egyanyagú: legszemélyesebb részletei Is a színészre vonatkoznak, és a tárgyilagos szerepelemzésekben Is érezni a kegyetlen kitárulkozást. Hiszen ugyanarra — a teljes azonosulás és a kívülálló figyelem együttes jelenlétére — van szüksége Írónak és színésznek, ha játszik, ha szerepeiről ír, ha megfigyeléseit rögzíti vagy önmagáról szól. önmagáról; az előadás után, letéve a színpadi királyok koronáját, a színpad magányából visszazárkózik naplója magányába, hogy az írás erejénél fogva Ismét vérrel töltse meg, akinek a színpadi hősök szívták húsát és vérét: a színész árnyékát — önmagát. » ' • $», Jrii* *’ 13
