A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-11 / 32. szám
Vasárnap délután a bratislavai állatkertben. Áll a levegő, levél sem rezdiil — rekkenő a hőség. Mégis sok a látogató. A látogatók között Idősebb embereket és fiatal házasokat látni gyerekekkel. Hol vannak a fiatalok: a lányok és a fiúk? Most azonban nem is ez a fontos, hanem az apa és a kislánya. — Miért fekete ez az elefánt, apuka? — Ez nem elefánt. — Nem?... De fekete? — Igen, fekete. — Miért fekete? — Mert fekete. — Csak azért? — Csak... — A szarva miért hegyes, apuka? — Mert hegyes. — Csak azért? — Csak ... — Ha bedugom az ujjam a rácson, megharapja? — Nem szabad bedugni, kislányom! — De én bedugom. — Nem szabad! — De én mégis bedugom, apuka. — ...! ■ I I I I I I Oj lakótelep a fővárosban. Rendezett. Füvesített, fásitott. Portalanitott utak erezik. Valóban kellemes, szép a környezet. Oázis a kőrengetegben. Ki ne tudná értékelni? Fut a kislány, fut, aranycsóva a hosszú haja. — Apuka, apuka! Én már kinőttem a gyerekkocsit, ugye? Nekem autó kell! . — Lesz majd autó is. — Ha a kisöcsi is kinövi, lesz még harmadik is, apuka? — Nem tudom, kislányom. Anyutól kérdezd meg? — Nem tudod?... Hiszen neked mondta anyu, hogy nem lesz!? A városi ember falura, a falusi városba kívánkozik. Aztán úgy van a falusi ember a várossal, hogy hamar elfárad benne, s jól esik egy kis pihenés. Azonban a tétlen pihenés fárasztó, valamivel el kell ütni az időt. — ómami, te már a harmadikat eszed. — Nem tudsz számolni, kisfiam. — Hogyne tudnék, hiszen egyesem volt számtanból. — Hiába, akkor sem tudsz számolni. Én csak a másodikat eszem, te meg a negyediket. — A mesékben Is megbüntetik a hazudozókat. Falánk vagy, ómami, csak szégyened, falánk vagy... — ...!-lbcseresznyefákkal szegélyezett országúiról nézve megszokott képet mutat Jelka (Jóka) község: két templom tornya nyúlik a magasba, és sok-sok családi ház búvik meg a fák között. Ha azonban végigjárjuk a falut s benézünk ide is, oda is, mindjárt más minden ... Ez a falu kivétel Fürge ujjakkal gyomlálnak az iskolákért ágyásai között a fiúk, lányok. Ilyenkor, a nyár kellős közepén gyorsan nő a gyom, mindent ellepne, ha időnként nem járnának be a gyerekek az iskolába egy kis gyomlálásra. Közben persze arra is találnak időt, módot, hogy az iskola sportpályáján csupa kedvtelésből magasugró, távolugró és futóversenyeket rendezzenek egymás között. Az iskola irodájában Mészáros Margit igazgatónő fogad, ö a község krónikása. Együtt lapozunk bele a vastag, bőrkötésű, rajzokkal illusztrált krónikába. De minket inkább a jelen érdekel, így hát az igazgatónő beszólítja az egyik gyomláló kislányt, s mellénk adja kísérőnek. És már indulunk is. A kislány vidáman mutogat: — Tessék nézni! Ez is új ház. Az is... Már a harmadik utcában szerepet cserélünk, és mutogatom neki: — Az is új ház! Megismerem mindegyiket, mert mindegyik újonnan épített ház előtt kerti törpe díszeleg. Próbálom megmagyarázni, hogy bizony a törpe giccs, illőbb lenne valami újabb, mödernebb díszítést alkalmazni... Hümmög valamit. Szótlanul bandukolunk tovább. Azon gondolkodom, hogy a falvak lakossága általában fogy. Ma már riporttémának is közhely, hogy a városoktól távolabb eső községekben egyáltalán nem ritkaság a kapura kifüggesztett hirdetés: Ez a ház eladó. Jóka ebből a szempontból talán kivétel ... A századfordulótól a felszabadulásig 238 ház épült a faluban, 1945-től 1970-ig pedig 261 új házat építettek. Fejlődés, fejlesztés A hnb épületét valóságos kis rózsaliget övezi. Rózsacsokor virít az elnök, Görföl József asztalán is. Negyvenöt év körüli, magas férfi az elnök. Abból a szívós fajtából való, akinek szinte soha sem fogy el az energiája. A községfejlesztésről a szenvedélyes szeretet, néha az elégedetlenség hangján beszél. — Tavaly kezdtük meg a tűzoltószertár építését, önsegélyezéssel. Ebben az épületben kap majd helyet a mozi is. Az építésbe aktívan bekapcsolódik a falu lakossága. Csupán az anyagellátás terén akadnak problémák. .-Nemrég fejeztük be az utcák elnevezését. A Rózsák völgyének elnevezett területen elegendő hely akad rózsabokrok kiültetésére. Reméljük, sikerül itt is olyan környezetet kialakítani, amely rászolgál majd az elnevezésre. Előkerül egy vaskos jelentés. Az elvégzett munkák kimutatása. Az öntözési alapból 700 000 koronát fordítottak a Nagy, Eperjes és Temető utcák portalanítására. A falu belterületének rendezése során 120 telket mértek ki. Az idén hetvenen kértek építési engedélyt, de sajnos csak tíznek tudtak adni. Talán jövőre ... — Terveik? — Mindenekelőtt szeretnénk megoldani a kultúrház fűtésének kérdését. Ügy tervezzük, hogy a most épülő új iskola kazánházából fogjuk fűteni. A radiátorok vásárlására és a beszerelés költségeire 250 000 koronát kaptunk a járástól. Előveszi a tervrajzot. — A Béke utca környékén szeretnénk kiépíteni az új, modern faluközpontot. It lesz majd a szolgáltatások háza. melynek építését jövőre kezdjük meg. Ezen az oldalon kap helyet néhány új üzlet és középület. Az utca másik oldalán lakóházak állnak majd. Csupa emeletes lakóház. Jó a kenyér Tizennyolc falut naponta friss kenyérrel, péksüteménnyel ellátni igazán nagyszerű dolog. Ez jár az eszemben, míg a péküzem ügyeskezű dolgozóit figyelem. Fürge ujjaik boszorkányos gyorsasággal fonják, tekerik, sodorják a kiflit, sósperecet, brióst, kalácsot, kuglófot. Óriási a sürgés-forgás, de olyan magától értetődőn csinál mindenki negyedóránként mást és mást. Most Tóth Lajos, a hatalmas, vagy félméter átmérőjű sütőlapát után nyúl. Kinyitja a nyolcas gőzkemence ajtaját, egyszerre két kenyeret húz ki a lapáton. Meglocsolja a kenyereket vízzel és visszatolja őket a kemence másik ajtaján. — Nem meleg a nyele? — Hozzászoktam. Nem először csinálom. Inaskoromban bizony sokszor elengedtem. Forró volt, azt hittem, hogy ottmarad a bőröm, ha el nem engedem... A hatalmas dagasztóteknőben a tészta Takáci Rozália kezére vár. ö méri, formázza majd belőle a kétkilós kenyereket. Ambrus László pedig kosarakba rakja a nyers vekniket. Mellette a felesége dolgozik. Felrakja a kosarakat a kocsira, melynek polcaira 220 kosár fér. A kemencéhez tolja. Mielőtt a kenyereket „bevetnék“ a kemencébe, belenyomják a nyers tésztába a munkacsoport számát és a kenyér fajtáját jelző kezdőbetűt. A péküzem főnöke, Oros Tibor behív az irodába. Felvág egy még párolgó kenyeret. Először csak úgy külsőre vizsgálgatom. Azután beleharapok. összehasonlítom a reggelire evett kenyérrel: külsőleg semmiben sem különbözik tőle, az íze annál inkább. A gyermekkoromban oly sokat hallott „kakastejjel sütött kenyér“ jut eszembe, amit otthon dagasztottak, éjjel, órákon keresztül, hogy reggelre kemencébe kerülhessen. — Mit szól hozzá? Felriadok ábrándozásomból. — Finom, Nemcsak én mondom, a környéken mindenhol dicsérik az itt sütött kenyeret. De mi a titkuk? — Egyszerű. Ritka a tészta, ritka a jó kenyér. A dagasztást gép vég-Takáci Rozália méri a nyers kenyér tésztát A I
