A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-07 / 27. szám
, / A KAUKÄZUSONTÜL művészete Három déli szovjet köztársaság művészetének keresztmetszetét tárja elénk az a kiállítás, amelyet a közelmúltban rendeztek Bratislavában a Kultúra Házában, s amely Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország jelenkori művészetét mutatja be. Három nép, háromféle mentalitás determinálja és motiválja az egyes művészeti ágazatokat és azok képviselőit. Mindhárom népnek ősi a kultúrája, de mindegyikük másként viszonyul a múltjához. Az azerbajdzsániak és az örmények mintha szabadabbra engedték volna a szálakat, amelyek a régmúlt időkhöz kötik őket. A grúzokat viszont az ősi kultúra iránti romantikus tisztelet jellemzi. A kiállítás anyagát az elmúlt ötven év termése közül válogatták. Legtöbb a festmény és az iparművészeti alkotás, míg a szobrászat és a grafika csak gyéren van képviselve. Ez azonban többé-kevésbé érthető is, hiszen a szobrászok többsége monumentális megrendeléseken dolgozik, s így sajnos csak néhány portré képviseli a három nép szobrászművészetét. Talán mégis befért volna a sorba néhány modell, vagy vázlat, s így a szobrászatról is átfogóbb képet kaphatott volna a látogató. Viszont nem tudni, mi a magyarázata a kiállított grafikák kis számának. Ha nyugatról érkezünk ebbe az egzotikus világba, akkor utunk első állomása Grúzia. A tárlat rendezői is lényegében ezt a földrajzilag kínálkozó sorrendet választották. A grúzok közül a legnagyobb festőegyéniség a külföldön is számontartott Toidze. Szerelmem Grúzia c. vászna a szemle egyik kiemelkedő alkotása. Rajta van ezen a három négyzetméternyi területen az egész grúz világ, a múlt és a jelen. Ahogy „belépünk“ a képbe, a mai grúz emberek színes forgatagában találjuk magunkat, s ha „keresztülmegyünk“ a tömegen s felballagunk a háttérben magasodó hegyre, egy komor erőd falai késztetnek megállásra. A múlt... Mindezt romantikus színskálával az alkony vérvörös és sárga fényözönében tárja elénk a mester. Gudlasvili vászna, a Birkanyirás, századunk húszas éveinek falujába kalauzol bennünket. Mérnöki pontossággal képzett kompozíció, az okkerek, barnák, vörösek harmóniája és a formák értő egyszerűsítése jellemzi ezt az életképet. Tordia képe, az öreg ember gyermekláncfűvel, poétikus művészalkatról árulkodik. Solidzétől A győzelem napja érdemel említést. Egyszerűen visszafojtott pátosszal beszél a nagy napról. Szobrászaikat, mint már említettem csupán képmások képviselték. Oniani Svan-portréja expresszivitásával hívja fel magára és alkotójára M. Szarjan: Örményország (1923) a figyelmet. Asatiani Diáklánya emelkedik még ki a sorból. A grafikák közül figyelemre méltó Nodija Űj idők c. lino-metszetsorozata. A festők mellett az iparművészek vonultatták fel az alkotások széles skáláját. Gabasvili rézlemez-domborításai a múlt formáival beszélnek a jelenről. Tozasvili Kelet és Nyugat c. pannója szintén ebbe a körbe tartozik. Meglepő, hogy az ősi formákat így tisztelve mennyire időszerűek, frissek ezek az alkotások, ugyanúgy, mint Guruli és a többiek dekoratív lemezei és edényei. Ocsiauri Magányos művésze más tőről fakad. Nem kötődik annyira a régmúlt idők formáihoz. Kifejezőereje azonban modern eszközök felhasználásával is jelentős! Szovjet Örményország művészetét szintén festőművészei és iparművészei képviselik a legnagyobb számban. A mérleg nyelve nálunk azonban már a piktúra oldalára billen. Ez a tény azért nem kisebbíti az iparművészek érdemeit. Avetisjan A kikötőnél c. vászna a tárlat gyöngyszemei közé tartozik. A színeknek a lehető legnagyobb szabadságot adva nem szorítja őket feleslegesen kontúrok közé. A kolorit folytán már-már fauve jellegű ez a kép. Akopjan Maliska falut megörökítő képe — mestermű! Tisztaság, rend, harmónia, és szilárd konstrukció jellemzi a kompozíciót. Hihetetlenül gazdag okkerskálát szólaltat meg, amit nem tudnál^ megzavarni sem a selymes fekete kontúrok, sem a szürkék erőtlen foltjai. Bezsbeuk- Melikjan Három alak c. olajfestménye a tenebristákat idézi. Melkonjan Családja a ma örmény emberét ábrázolja. Sallangmentesen, egyszerű eszközökkel, határozott formaalakítással vetíti ki a családtagok lelkivilágát a vászon síkjára. Külön figyermet érdemel az anya nemesvonalú arcának megformálása. Martirossz Szarjan a modern örmény képzőművészet legismertebb és legnagyobb alakja. Négy képe került a kiállításra az 1923—42 közti időszakból. Két 1923-as vászna érdemel említést, az Örményország, valamint az Udvaron. Általában tiszta színekkel dolgozik. A lazúrokat nem nagyon kedveli. Ezeken a vásznakon is lemérhetjük, milyen közel állanak hozzá a fauvisták törekvései. A világos és á sötét kontúrok váltásával teremt rendet a képein. Vannak azonban sokkal, de sokkal színvonalasabb, jelentősebb alkotásai ennek a nagy művésznek. Kár, hogy éppen ez a négy olajfestmény képviseli művészetét ezen a tárlaton, mert ezek a művek nem adnak hű képet alkotójuk munkásságáról és Szarjan egyéniségéről! Szobrászaik, mint Csubarjan, Nikogosjan és a többiek alkotásai közül szintén portrékat állítottak ki. Takmadzsjan Női torzója, valamint Godzsobasjan öregembere tükrözik híven a mai örmény szobrászat profilját. A grafikusok közül — a tárlat egész grafikai anyagát figyelembe véve — Petroszjan népmese-illusztrációi állnak a legmagasabb nívón. Handzsjan Spanyolország c. sorozata szintén jelentős művészi kvalitásokra enged következtetni. iparművészeik szintén az ősi formákon nevelkedtek, de ezeket meszszemenőbben átformálják, mint grúz kollégáik. Agadzsanjan lemezdomborítását a Sast, a polichrómia és a forma egysége emeli ki a sorból. Szimonjan, Csulojan és a többiek használati tárgyakat is kiállítanak, vázákat, tálakat, étkészleteket stb. A célszerűség és a szép külső krité■:.v v . . G. Gevorkjan: Főnix-madár (1970) riumait tartják leginkább szem előtt. Gevorkjan hegesztett réz Főnix-madara modern formanyelvével és a fény plaszticizáló erejének kihasználásával lepi meg a látogatót. Azerbajdzsánt festői képviselik a legmarkánsabban. A grúzokhoz és részben az örményekhez viszonyítva — akik inkább kompozíciós szempontból tűntek ki — nálunk a kolorit az, ami lenyűgözi a látogatót. Abdullajev Radzsasztáni nők című képe és Abdaruhmanov Szőnyegszövő nője élénk, erős, keleties színárnyalataival lepi meg a nézőt. Kasumov képe, A tenger szürke mélységei felett, a dinamikus ecsetkezelésről és a foltok szimultán elosztásáról tanúskodik. Legnagyobb művészük azonban valószínű, hogy Bahlul-Zade! Monumentális hatású alkotása, a Káspi szépség, Bakut örökíti meg. A kék megannyi valőrje az ultramarintól az oldott párizsi kékig mind megszólal ebben a lírai szimfóniában. Nagy, nagyon nagy kolorista ez a Bahlul-Zade. A szobrászok közül Eldarov Művészportréjához ez a nagy kolorista ült modellt. A szobrot ismerve rögtön megérti a néző, miért olyan nagy művész Bahlul-Zade ... A grafikusok és az iparművészek szerényen meghúzódnak festőkollégáik árnyékában, alkotásaik azonban így is figyelemre méltók. Babajev Hinalig metszete és Iszmailov A dal melódiája c. gobelinje emelkedik ki közülük. A kiállítás elérte célját, közelebb hozta hozzánk három távoli szovjet nép művészetét. TALIGA ISTVÁN Varga Erzsébet versei: a naphoz ó Helios Hyperion fia ölelj magadhoz égni vágyom ha halnom keli haljak karodban legyen perzselő tűz a halálom fohász Eros Amor vagy Cupido mindegy hogy hívnak csak gyere öld meg kínzó magányomat ó szerelem örök nagy istene ■
