A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-04 / 31. szám

1 Divat és egyéniség Mozgás Nem elég leülni a tükör elé vagy merev „vi­gyázzállásban* megállni előtte. Sokan követik el ezt a hibát, hogy mozdulatlanul nézik magukat, pedig a ruhát viselik; lépnek, ülnek, járnak, fo­rognak, tehát mozognak benne. Ahogy nincs két egyforma alak, ugyanúgy két egyforma mozgású ember sincs. A mozgásnak az öltözködésben na­gyon fontos szerepe van. Minden kor divatja más mozgást kívánt, de úgy is mondható, minden kor divatja más moz­gást tett lehetővé. A görögök öltözködésében leg­fontosabb volt a szép redőzet. Hogy óvják a na­ponta új művészi formába összefogott redőket, csak szabadon hagyott karjaikkal mozogtak, tes­tük merev maradt. A barokk kor méltóságteljes dámáit a súlyos fűző és abroncsszoknya tette las­sú járásúvá, és gyakran támogatták magukat bottal, mert ehhez a nehéz viselethez magas tal­pú cipő is járult. A múlt század végi divat, a híres darázsderék az egész testet összeszorító, halcsontos fűző miatt volt merev, illetve ahogy akkor mondták, sudár. A mi divatunkat ebben is, mint annyi másban — az életmód szabta igények irányítják. A nő nem háztartásvezető hamupipőke vagy csillogó dísztárgy többé, hanem szó szerint: kilépett az életbe. Munkában, sportban, szórakozásban egyen­rangú társa a férfinak. A divat jelszava: kénye­lem. Azok a divatirányzatok amelyek nem teszik lehetővé a kényelmes járást, a sokszor sporttel­jesítmény számba menő közlekedést, nem hono­sodnak meg. Példa erre a maxi szoknya vagy a pelerin, amelyet időnként megpróbálnak divatba hozni. A mai dívát szabad mozgási engedélyez. Ezzel könnyebbé teszi a ruha viselését, de megnehezíti a választást. Gyakran mondják tréfásan, hogy a ruhát viselni kell tudni, de nem szívlelik meg e mondást! Általában több gondot fordítanak megvásárlására, vagy az anyag kiválasztására és megvarratására, mint a viselésére. Aki csinosan akar öltözködni, nem mindig gon­dol arra, hogy lomha járással, rossz testtartás­sal a legszebb, legdrágább ruha hatását is el­ronthatja. Ahogy a kozmetika elválaszthatatlan része a jó megjelenésnek, ugyanúgy a ruganyos járás, a jó testtartás is az. Aki élénk mozgású, ne szorítsa magát szűk ruha börtönébe, aki pe­dig természeténél fogva szerény, csendes, ne vi­seljen harsogó színeket, feltűnő díszeket, ame­lyek még inkább kiemelik félszeg mozdulatait. A rossz testtartás, lomha járás legtöbbször olyan hiba, ami figyelmetlenségből ered, és köny­­nyen kijavítható. Megvannak hozzá a kipróbált jó módszerek is: a gyakorlás, sport, önfegyelem, torna, esetleg gyógytorna. Természetesen elen­gedhetetlen kellékek a megfelelő ruhadarabok: elsősorban a kényelmes cipő és a kellő lépésbő­séget biztosító szoknya. Az édesanyák figyelmét szeretnénk még fel­hívni külön is néhány bakfislány rossz szoká­sára: a pubertásba lépő lánykák egy része res­telkedik növekedő melle miatt, s hogy ezt a je­lenséget ellensúlyozza, mellét behúzza, hátát ki­­púposítja és ezáltal kidomborítja hasát is. Szinte kérdőjellé görbül, és mondanunk sem kell, mi­lyen előnytelen megjelenést kölcsönöz ez a test­tartás, bármilyen csinosan, ízlésesen is legyen öltözve a fiatal lány. Azonkívül állandó rossz szokássá is válhat. Erre külön ügyeljenek' Nyaralás előtt Mikor már mindent becsomagoltunk az úti­táskákba, gyakran fog el olyan érzés, mintha valamit kifelejtettünk volna, mintha az úti­készlet nem volna teljes. Talán éppen egy-két csinos, nem gyűrődő, könnyen mosható blúz egészítené ki. Három blúz egy szoknyával — három különböző alkalomra viselhető ruhát helyettesit. Ezért nagyon alkalmas az útikof­ferbe, mikor takarékoskodnunk kell a hellyel, mégis változatosan szeretnénk öltözködni. Nők és férfiak aránya a világ országaiban A nemzetközi adatok azt mutatják, hogy Euró­pában általában több nő él, mint férfi. Az érde­kesség kedvéért közlünk néhány adatot, hol, mennyi nő esik 1000 férfira. Albánia: 951 Szovjetunió: 1220 Ausztria: 1146 India: 947 Bulgária: 1003 Japán: 1034 Csehszlovákia: 1051 Törökország: 967 Franciaország: 1081 Algéria: 973 Jugoszlávia: 1050 Tunisz: 933 Írország: 981 USA: 1022 Lengyelország: 1078 Brazília: 1007 Magyarország: 1073 Kuba: 953 NSZK: 1126 Kanada: 973 NDK: 1226 Olaszország: 1054 Ausztrália: 979 A világ minden országában általában valami­vel több fiú születik, mint lány, de a nők halan­dósága minden korosztályban kedvezőbb, mint a férfiaké, s így ellensúlyozzák a fiúszületési több­let hatását. A 20— 30 éves korúaknái a két nem létszáma már túlnyomóan egyensúlyban van. Ezen túlmenően, de főleg az idősebb korban már nőtöbblet mutatkozik. Hogyan készül az igazi jó kávé? Anyáink és nagyanyáink még nyílt lábasban főzték a kávét, vagy a né­hol még kegyelettel megőrzött két­részes porcelán edényben forrázták le az őrleményt. A kávéfogyasztás nagyobb mérvű elterjedését a har­mincas években a „lombik-korszak“ vezette be. A lombikos kávéfőzőben azonban a ket-háromszori forralás miatt a főzés több időt vesz igénybe, emellett ez a módszer nem is eléggé hatásos, mert a kávéőrleményt a for­ró víz nyomás nélkül lúgozza ki, te­hát ugyanúgy, mintha közönségesen lábasban főznénk. A lombikrendszerű kávéfőzőket voltaképpen a tudományos kutatások eredményei juttatták a házi lomtá­rakba. Megállapították ugyanis, hogy a nyílt rendszerű főzésnél sokkal ha­tásosabb a zárt rendszerű főzés, mert így sokkal jobb minőségű kávé ké­szül. Megeshet, hogy bár jól pörkölt, friss és jó minőségű kávét használunk, a duplához szükséges személyenként járó hat grammból sem spóro­lunk el, a kávé mégis savanykás mel­léklet kap. Ez a kávé egyik alkotó­elemétől, a klorogénsavtól ered. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az aro­­mavegyületek nem egyszerre, hanem egymást követő sorrendben oldódnak ki, éspedig a klorogénsav utoljára, csak a legerősebb nyomás hatására, a savanykás mellékíz ellen könnyen tudunk védekezni. Ne használjunk túl finomra őrölt kávét, mert ez a két szita közé szorítva szinte áthatol­hatatlan akadály, s a kávé kifolyá­sa csak nagyon nagy nyomáson indul meg, ekkor viszont a klorogénsav is könnyebben oldódik. Presszógépünk­be használjunk tehát durvább szem­cséjű őrleményt, de javul a kávé íze akkor is, ha a főzés vége felé je­lentkező, halvány színű és klorogén­­savban dús lét már nem folyatjuk bele a gyűjtőcsészébe. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom