A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-07 / 27. szám

1936-ban ezen a na­pon hunyt el Gaál Mózes író és publicis­ta. (Született 1863. VIII. 2-án.) 1872-ben ezen a na­pon született Roald Amundsen norvég utazó. (Tragikusan el­hunyt 1928 júniusá­ban.) — Történelmi tükör (1972. VII. 10 — 1972. VII. 16.) Július 10 Július 13 1872-ben ezen a na­pon született Sebes­tyén Károly író és új­ságíró. (Elhunyt 1945. I. 5-én.) Július 11 1880-ban ezen a na­pon hunyt cl Csenge­­ri Antal író és publi­cista. (Született 1822. VI. 2-án.) Július 14 1827-ben ezen a na­pon hunyt el Augus­tin Jean Fresnel fran­cia fizikus. (Született 1788. V. 6-án.) 1767-ben ezen a na­pon született John Quincy Adams ame­rikai politikus, az USA hatodik elnöke. (Elhunyt 1848. II. 23- án.) 1812-ben ezen a na­pon született Mirza Fatali Ahundov azer­bajdzsán író és filo­zófus. (Elhunyt 1878. III. 10-én.) Július 12 1967-ben ezen a na­pon hunyt el Tudor Arghezi román költő. (Született 1880. V. 21-én.) Július 15 Beszélgetés a kenyérről és egyebekről Kánikulai hőségben, szombat délután nyitot­tam be a Horná Pôtoň-i (felsőpatonyi) Vörös Csillag EFSz irodájába. A vendégasztal mellett két ember ült, Renczés Sándor nemzetgyűlési képviselő, Munka Érdemrenddel kitüntetett szö­vetkezeti elnök és Gáspár Imre mérnök, a szö­vetkezet főagronómusa. Akták, papírok fölé ha­jolva számolgattak, vitatkoztak. Meghatódva fogtam velük kezet. Csodáltam, hogy a tikkadt melegben, amikor a városi ember rohan a szabadba, a vízpartokra, hogy felszaba­duljon a hét fáradalmaitól, vízbe márthassa iz­zadt testét, ez a két ember viszont munkával tölti idejét, méghozzá szabad szombaton. — Na, és mi van ezen csodálnivaló — fogad­nak, mintha csak tekintetemről leolvasták volna gondolataimat. — Ez a mi időnk, pajtás, a pa­rasztember ideje — mondják csillogó szemmel. Régen vártuk már, hogy ilyen meleg legyen. Legalább két hétig tartana, akkor csodálkozná­tok ti még csak mirajtunk. — Kik azok a ti? — Ti városiak! Méghozzá a csodatermésen, melynek előhírnöke már megérkezett. Ott suhog a mezőn a kalászosok között. Ha nem éri valami természeti csapás, jégeső vagy napszúrás, ötven mázsa búzát aratunk le hektáronként. Tudod-e, hogy mit jelent ez nekünk és az országnak? Tudom is meg nem is — tűnődöm magamban. Valami csodálatos szám ez, átlagban ötven má­zsát bevenni egy hektárról. Évekkel ezelőtt ti­zennyolc és húsz mázsáról írtunk. S régen, ami­kor igás állattal túrták a földet, tíz mázsát is alig termett. Ma pedig ötven mázsát, méghozzá búzából. — A tavalyitól hat mázsával jelent ez többet hektáronként — veszi át a szót a főagronómus. — Tavaly 44 mázsa volt a termésátlagunk. Igaz, ez is terven felüli termés volt, mert a tervben csupán negyven mázsával számoltunk. Lehető­ségeinkből és az ötéves terv által előirányzott feladatokból kiindulva ez évre negyvenöt mázsá­ra emeltük a mércét. S ha minden jól megy, bízunk az ötvenben. Magabiztosan és szerényen nyilatkoznak mun­kájukról, a várható termésről. Komolyan ve­szem szavukat, nemcsak azért, mert ismerősök, de érthető tényekkel van megalapozva szavuk, úgy mint a magasabb terméshozam elérése is. Nem véletlen, hogy ilyen szép termésnek néznek elébe. Pontosan betartották a tápanyagok minő­ségi és mennyiségi összetételét és a vegetációs időszakot. Ezzel párosul a gabonafajták jó meg­választása, azaz a magashozamú vetőmagok biz­tosítása. Legjobbnak a Jubilejnaja 50 mutatko­zik, de szép az Auróra és a Kaukázus búzafajta is. Most újabb fajtákkal kísérleteznek, amiből a legjobbnak a jugoszláv Szava ígérkezik. Na­gyon szép a kalásza, a legellenállóbb a betegsé­gek és a kártevők ellen. Ez lesz a jövő magas­hozamú búzafajtája. Tehát nemcsak a mának örülnek Patonyban, a jövőbe is néznek. Ez a két ember és sokan mások a szövetkezet­ben jól megfontoltak munkájukat, s a tudomány és a technika korszerű alkalmazásával érik el ezeket az eredményeket, mind a gabonatermesz­tés mind az állattenyésztés terén nagyzolás nél­kül lehet mondani, hogy már elérték az európai színvonalat. S ezt a szocializmus adta lehetősé­gek biztosítják Felsőpatonyban. És az emberek. Renczés Sándorról már sokat hallottunk. Falusi viskóból nőtt fel országos szintre. Mindig ott van, ahol szükség van rá a szövetkezetben, min­dig talál elegendő időt az emberek kérelmeinek, Balra Renczés Sándor, szövetkezete elnök, jobbra Gáspár Imre főagronómus problémainak intézéséhez. Immár harmadszor vá­lasztották meg nemzetgyűlési képviselőnek, és jó munkájáért évekkel ezelőtt Munka Érdemrend­del tüntették ki. Gáspár Imre is hozzánőtt a földhöz. Olyan em­ber, aki ismeri a múltál, parasztgyerekként nőtt fel, olyan ember, aki előre is lát, aki mérnöki végzettséget szerzett, hogy hozzáértéssel jobban tudja alkalmazni a vegyszereket, a gépeket, a mezőgazdasági termelésben. Nem becsvágyból ta­nult, szükségérzetből. — öröm ilyen emberekkel dolgozni, ilyen em­berek közt szövetkezeti elnöknek lenni — mond­ja Renczés Sándor. — Itt nincs nagyzolás és mel­lébeszélés. Mindenki a maga módján és gondo­lata szerint mondja el a véleményét, de konkré­tan, célszerűen a tagok és a szövetkezet érdeké­ben. Ami nálunk a fejlődést biztosítja, az abból ered, hogy rájöttünk mi is a kor követelményei­nek szükségszerűségére, hogy a vegyszereket, mű­trágyákat, a tápanyagokat és az öntözést mesz­­szemenőleg biztosítani kell a termőföld részére. És gépeket. Évről évre, mindig többet. — Hát igen — bizonygatom én is ennek a ki­egyensúlyozott embernek a kiegyensúlyozott sza­vait. Szóval kenyér lesz bőven, örülök velük jó­magam is. — Nemcsak kenyér lesz itt, hanem egyéb ter­més is bőven. Mert régen túl vagyunk mi mél­ázón a korszakon, amikor csak kenyérrel élt az ember — mondja az elnök. — Az élethez, a bol­dogsághoz más is kell. Szárnyas az udvarra, hús az éléskamrába, zöldség és bor az asztalra. És még valami. Könyv, újság, kultúrház, ami kite­kintést biztosit a faluból, az ország a világ más tájaira. Lakás kell és szép bútor, hogy emberhez méltón megpihenhessünk. — Mi az, hogy kell — gondolom magamban, amikor ez már Felsőpatonyban mind megadatott az embereknek. Hiszen 24 ezer mázsa búzát, tíz­ezer mázsa árpát, több ezer mázsa kukoricát ter­melnek évente. Ezer darab tyúk, több száz tehén a szövetkezeti istállóban. Zöldséget több mint 36 hektáron termelnek. S gyümölcsért sem kell a szomszédba menniük. Eper, barack, cseresznye, alma vagonszámra terem a szövetkezeti kertben. És bor is van. Tíz évvel ezelőtt alig ismerték a patonyiak a szőlőtökét. Ma viszont egymillió korona bevételt biztosít a szőlőtermelés és nem egy „idegen“ keresi fel Patonyt, hogy ihasson jó, zamatos borából. Aztán van itt más is, ami gazdagabbá, szebbé teszi az embert. A falu közepén az új általános iskola, mely a jövő szakembereit, mérnökeit pa­­lántázza a sok gyerek közt. Az iskola közvetlen szomszédságában áll a falu új dicsősége, a kul­túrpalota. Több mint 5 millió korona értékben épült. Ez évben lesz a felavatása. Ez lesz a be­szélgetések, a szórakozás, a tudásvágy biztosítá­sának nélkülözhetetlen tárháza. S nem messze a kultúrpalotától jobbra két növényház csillog a zöldellő. fák között. Negyvenezer szál szegfű ékesíti az üvegházakat. Háromszázezer szál szeg­fűt adnak el évente, ami másfél millió korona jövedelmet biztosit a szövetkezetnek. A falunak meg sajátos jelképét. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet — tartja a közmondás. íme a patonyiak, akik sok millió liter tejet, több vagon húst, tojást, búzát, árpát adnak el a felvásárló üzemnek, téli hidegben vagy nyári napsütésben nyíló virággal térhetnek haza a családi körbe és azzal a boldog érzéssel, hogy nemcsak kenye­ret, húst és bort adtak társadalmunk asztalára, hanem nyíló virágot is, hogy az élet kedves és örömteli legyen. MAJOR ÁGOSTON A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Telefon: főszerkesz­tő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-81, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: Bratislava, Obchojlná u. 7. - Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VH. Nyomja a Východoslovenskí tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kčs, fél évre 78, — Kčs, egész évre 156,— Kčs. Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 45432. Címlapunkon P. Haško a 24. oldalon Absolon felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom