A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-10 / 10. szám

Mi az in véleménye a boldogságról? A boldogság-érzés gyakran jelentkezhet, de a pilla­natnyi boldogság nem lehet döntő egy ember életében. Boldogságot jelenthet egy régen várt levél érkezése, egy váratlanul érkezett jó barát? Ez inkább örömnek nevezhető. Szerintem abszolút boldogság, mint olyan nem létezik. Ha a boldogság-érzést úgy definiáljuk, hogy az teljes megelégedést jelent, akkor valóban bi­zonyítható, hogy nincs. Az ember élete mit ér, ha már elégedett, nincs célja, nincsenek tervei, tehát már nincs mit megvalósítani, akkor feleslegesnek érezheti magát, szinte megszűnt ezáltal élni is. S hol van ekkor már a boldogság? Lehet, hogy elítélnek, hogy még túl fiatal vagyok (18 éves) ahhoz, hogy értékelni tudjam az életben a boldogságot. Nem mondhatom, hogy még nem örültem semminek, de még nem éreztem magam boldognak. Azok a célok, melyeket elértem, szinte természetesek számomra. Az, hogy a gimnáziumba felvettek, nem jelentett boldogságot. Tudtam, hogy ezzel csak újabb feladatokat vállaltam. Talán, ha sikeresen leérettsé­gizem, boldog leszek. De meddig fog tartani ez a bol­dogság? Ezen már lehetne vitatkozni. A jelen boldogsága tehát nem elég boldogság. A jö­vőt is látni kell. A jövőbe vezető út nem mindig sima, a sikertelenségekkel is számolni kell. Az életben a küzdés jelenti a boldogságot. „Egy középiskolás lány“ ■ Tudni kell boldognak lenni Tudni kell boldognak lenni — így kezdi levelét G. P. levicei (lévai) olvasónk, majd így folytatja: — Az élet apró örömökből áll. Minél több apró örömöt tu­dunk összegyűjteni, annál boldogabbak leszünk. Bol­doggá tesz a munkából, az alkotásból származó öröm, boldoggá teszi az embert, ha kötelességét teljesíteni tudja a családon belül, és embertársaival szemben, boldoggá tesz a természet ezer színű szépsége, a zene, az éneklés. Énekeljünk többet, hogy boldogabbak le­gyünk. G. P. A dobrai fiatalokról Keket-Szlovákiából, Dobráról kaptunk hírt. Ragán Péter elmondja levelében, hogy a falu fiataljai a vá­lasztások óta jól kihasználják a kultúrházat. Megerő södött a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezete. Troskó Bertalan iskolaigazgató vetélkedőt szervezett, melyen a fiatalok nagyon jól érezték magukat. A jó­kedvhez hozzájárult a Szibilla nevű beat-együttes is. A fiatalok kötelezettséget vállaltak, hogy az állami gazdaságban brigádmunkán vesznek részt. Bekapcso­lódnak a faluszépítési akcióba. És ha már pénzük is lesz, kisebb kirándulásokat szerveznek. Az ifjúsági szövetségnek nagy segítséget nyújt a pártszervezet, valamint a helyi nemzeti bizottság. Az elefántot^ nem szokták úgy emle­getni, hogy az állatok királya. E cím az oroszlánt illeti meg. Mégis az összes állat közül az elefánt fogyaszt legtöbb élelmet. A napi élelem súlya 40 kilogram­mot is kitesz. És ha megszomjazik, egy­szerre ISO 1 vizet is „felhajt". Még jé, hogy borra nincs gusztusa. Ki bírná ezt pénzzel? illik — nem illik Írásbeli érintkezés Levélírásnál helyezzünk súlyt a levél tartalmára és a külalakjára is. Tudjuk, hogy a levelet ismételten át­olvassák, elgondolkoznak fölötte, és a címzett emléke­zetébe vésheti a leírtakat. Papírra vetett sorainkat a címzett mérlegelheti, ele­mezheti, és annak alapján alkothat magának véle­ményt rólunk. Meg kell gondolnunk, hogy miről, mit és milyen formában akarunk írni. Próbáljuk beleélni magunkat a címzett helyzetébe. A modern kor a magánlevelezésre is hatással van. Az írásbeli érintkezés mentesül a régi idők fellengős ál­dozásaitól és az ékes frázisoktól. A levél a levélíró egyéniségét és kifejező képességét tükrözi. A levél külalakja is elárulja a levél íróját. A levelet mindig rendesen és áttekinthetően írjuk meg. Magánlevelet haragos kedvben ne írjunk! Ha mégis elkerülhetetlen, legyünk legalább annyira megfontol­tak, hogy csak másnap küldjük el, mert ha másnap átolvassuk, rájövünk arra, hogy a harag rossz tanács­adó. Ne írjunk sem nyersen, sem sértő módon. Olyan le­velet ne adjunk ki kezünkből, amelyért szégyenkez­nünk kellene. Névtelen levelet csak jellemtelen és gyáva ember ír. Az ilyen levél tartalmát senki sem veheti komo­lyan, és rosszindulatú rágalmazásnak minősítheti. Az, aki névtelen levelet küld, megvetésre méltó a jellemes emberek szemében. Ha valaki tudomást szerez külön­böző szabálytalanságokról, sőt gonosztettekről, állam­­polgári kötelessége, hogy jelentse, s ne névtelen leve­leket írjon. A szerelmes levelek érzelmeket fejeznek ki. Az ilyen leveleket nem mutatjuk meg senkinek, még kevésbé idegen embernek. Ha pedig a férfi és nő kölcsönös érzelmei egymással szemben megváltoznak, a szerel­mes levelet visszaküldjük. A levélre válaszolni kell, s ez az illemszabály mind­nyájunkra érvényes. Illetlenség, ha nem válaszolunk a levélre, s az sem mentség, hogy nincs kedvünk írni. Ha túl későn válaszolunk, ez a bensőséges baráti vi­szony megingását idézheti elő. fa*'/wií, Mézes Valéria, Martovce, č. 50, okr. Komárno. 15—16 éves lányokkal és fiúkkal szeretnék levelezni magyar nyelven. Szeretek táncolni. Tóth József, Letecké Pole 14. č. 158, Komárno. Lá­nyokkal szeretnék levelezni 19—23 éves korig. Gál Mária, Martovce, č. d. 313. okr. Komárno, 15—16 éves lányokkal és fiúkkal szeretnék levelezni. Tóth Júlia, Letecké Pole 14., č. 158, Komárno, 19 éves vagyok. 18—22 éves fiúkkal leveleznék. Kovács Kati, Teáedíkovo 639, okr. Galanta. 16 éves vagyok. Hasonló korú fiatalokkal szeretnék levelezni. Kedvelem a tánczenét. Illés Edit, Zemné, č. d. 94, okr. Nové Zámky. 17 éves vagyok, hasonló korú lányokkal és fiúkkal szeretnék levelezni. Kedvenceim Zalatnay Sarolta és a Metró együttes. I I I Hollandia fővárosából, Amszterdamból röpítették világgá a hírügynökségek a mellékelt képet. Weldman nevű szülők­nek három lányuk és egy fiuk volt. Ma már ugyanis a lányok boldog fiatalasszo­nyok, a fiú pedig nős ember. Ogy dön­töttek, hogy mind a négyen egyazon héten tartották meg esküvőjüket. Így talán nem került annyi pénzükbe a szü­lőknek. ■ A Stand Up And Be Counted című mo­dern nőmozgalmi komédiában szerepel Stella Stevens, aki nem elégszik meg színésznői babérjaival: 1976-ban szeretne beülni az Egyesült Államok elnöki szé­kébe. Terve óriási feltűnést keltett, rek­lámnak mindenesetre bevált, fényképeit minden újság hozta. A jövendőbeli „el­nöknő" egyébként nagy sikerrel szere­pelt tavaly a Cable Hodge balladája cí­mű filmben is. 1 hét 9 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom