A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-14 / 2. szám
Öntevékeny színjátszásunk nehézségei Az utóbbi időben nálunk, a trebišovi (tőketerebesi) járásban is nagyon viszszaesett a falusi színjátszás. 4—5 évvel ezelőtt alig volt olyan község, ahol évenként legalább egy háromfelvonásos színdarabot ne rendeztek volna, de azóta sajnos ez a magas átlag félelmetesen nagyot zuhant. Vajon ml ennek az oka? Hol keressük ennek a visszaesésnek valós negatívumát? Sokan a tévéadásra hivatkoznak. Állítólag ebben a kényelmesen élvezhető „papucs-kultúrában“ mindenki kiélheti magát kénye-kedve szerint. De vajon így igaz-e? Megkapja-e a kultúrára szomjas közönség mindazt a heti tévéadások szemlélése közben, amit a képernyő nyújt, vagy amire vágyik, amit elvár ezektől a rendszeres adásoktól? Továbbá pótolhatja-e az élő színházi kapcsolatot az ebből a „bűvös dobozból“ áramló sokrétű műsor közvetítése? E fölött kell és érdemes is elgondolkoznunk, párhuzamot vonnunk. Vegyünk csak egy színes filmet, amit már a moziban is láttunk, viszont a tv is műsorára tűzött. A két vetítés közötti hatásnál az előbbi, a moziban látott nyújt élményt, arat nagyobb tetszést. A színházi közvetítésekről meg nem is beszélve. Sokan a készüléket is elzárják, ha színházi közvetítés van műsoron Ugyanakkor a művelődési ház színpadán szívesen megnézik annak a társulatnak a fellépését, amelyiknek vendégszereplése kisebb-nagyobb élményt nyújt a számukra. Visszatérve a falusi színjátszás jelenlegi helyzetére — a visszaesés másik okaként arra is hivatkoznak egyesek, hogy kevés a jó darab, nem sok az, amiből választani lehet. Nos, ez csak részben van így, mert egy ügyes műkedvelő rendező mindig megtalálja a neki és a csoportjának megfelelő darabot. A kiadó (LITA Bratislava) pedig minden éven nyolc új darabot ad ki és bocsát szövegkönyvként az érdekeltek rendelkezésére. Ugyanitt a régebben megjelentek közül is sok megtalálható — tehát bő a választék. A Csemadok járási titkársága, de a Járási Népművelési Otthon is évenként tart iskolázásokat színjátszó-rendezők, énekkarvezetők és tánccsoport-vezetők részére. A meghívottak általában meg is jelennek ezeken a tanfolyamodon, de aztán hazatérve csak nagyon kevesen kapcsolódnak be községük (városuk) további kulturális tevékenységébe. Hiányzik az elszánt hivatástudat, az ügyszeretet és egy kicsit a felelősségérzet is. Az egy helyben topogásért részben okolni lehet a pedagógusok közül főleg azokat, akik értenek ehhez a munkához, mégsem vállalkoznak, mégsem kezdeményeznek. De ha már nem próbálkoznak a tömegszervezetekkel — tennék ezt legalább az iskoláik keretén belül. Nagyon kevés járásunkban az olyan általános iskola, ahol hosszabb lélekzetvételű színdarabokat, mesejátékokat rendeznének. Pedig a színjátszást már valahol itt kellene elkezdeni. A későbbiek folyamán mennyivel könnyebb dolga lenne a falusi rendezőnek, ha az ezekből az iskolákból kikerüli és már ismert tehetséges fiatalokkal is rendelkezhetne. Nagyon ajánlatos lenne, ha az iskolákban az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet szentelnének az ilyen irányú szakköröknek (diákszínjátszás fesztiválok). Külön fejezetet érdemelnek azok a községek, ahol szinte hagyományszerűen minden éven betanultak egy-egy színdarabot — viszont két, sőt három éve keveset, vagy egyáltalán nem hallatnak magukról. Ilyenek például Maié Trakany (Kistárkány), Malý Kamenec (Kiskövesd), Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely), Klín (Bodrog), Zatín (Zétény), Kráľovský Chlmec (Királyhelmec), Veiké Kapušany (Nagykapos) stb. De még több azoknak a községeknek a száma, ahol eleve elfelejtették a színjátszást, meg sem kísérelnek szintjászócsoportot alakítani. Ilyenek a járásban Ladmovce (Ladmóc), Cetnochov (Csarnahó), Svätuša (Szentes) Veľké Raškovce (Nagyráska), Szomotor, Dobra, Rád, Poléany (Pólyán), Ižkovce (Iske) és mások. Pedig nem igaz, hogy a közönség nem igényli a színházi előadásokat, vagy nem érdekli őket a helyi csoportok fellépése. Volt már rá példa, hogy a hivatásos THÁLIA vagy a MATESZ együttesének előadása iránt gyérebb volt az érdeklődés, mint mikor a hazai együttes lépett fel. Frandl Sándor felvétele Kimutatott adatok alapján két éve nem lehet járásunkban megrendezni a színjátszók fesztiválját — ugyanis a legminimálisabb 3 (értsd három) csoport sem áll rendelkezésünkre, melyek közül aztán kiválaszthatnánk a legjobbat. Szomorú és elgondolkoztató tény ez, hogy ennyire közömbösek lettünk! Az éremnek van egy másik oldala is. Az önkéntes műkedvelő rendezők, a ‘ „kultúra napszámosai“ sokszor fárasztó munkájukért pusztán köszönömöt vagy még ennyit sem kapnak. Igaz, akik szivvel-lélekkel végzik ezt a munkát, elsősorban is nem a csekély anyagi juttatásért teszik. Nagyobb érték számukra, ha egy-egy darabot színpadra vihetnek — tehát ha munkájuk megbecsült eredményét láthatják. A kultúra munkásait mindenkor tiszteletben és megbecsülésben kell tartanunk. Ne sajnáljuk tőlük az anyagi juttatást sem, mert az aki már dolgozott ezen a területen, tudja, hogy igazán értékelni kell a kultúrmunkások idegtépő fáradozásait. Igaz, sok helyen vannak fizetett kultúrfelelősök is, s ezek között találunk olyanokat, akik csak tessék-lássék módon „bedobnak“ év közben valami esztrád-ízű gyengécske műsort, s ezzel az „eresztéssel“ ki is merült az évi tevékenységük. Esetleg elkészítenek még néhány aktuális jelszót is. hogy politikai téren is kilássák valami a munkájukból. Az üzemek, állami gazdaságok, vagy termelőszövetkezetek ilyen kultúrfelelőseitől szigorúbban számon kellene kérni, hogy mit tevékenykedtek egész évben. Mégis a tények azt mutatják, hogy minden tekintetben eredményesebb munkát csakis azokon a helyeken lehet elérni kulturális téren, ahol vannak fizetett kultúrfelelősök, mert ezeknek kötelessége, hogy főleg ilyen irányban fejtsenek ki aktív tevékenységet, Jó, ha együttműködnek a tömegszervezetekkel. Ebben nagy szerep hárul a Csemadokra. az ifjúsági és sportszervezetekre, de a többi szervre és klubra is. Ajánlatos év elején közösen kidolgozni egy munkatervet (ez sok helyen eddig is megvolt), de nem szabad év közben közömbösen elsiklani az egyes akciók megvalósítása felett. Az érdekeltek forduljanak tanácsért vagy szakmai segítségért a Csemadok járási titkárságához, vagy a Járási Népművelési Otthonhoz. Szakmai utasítással vagy egy-egy jó szövegkönyvvel ezek is szívesen szolgálnak, hiszen régi jó szakemberekkel rendelkeznek. Sőt nyilván nagy segítségére lesznek a csoportoknak azok a képviselők is, akikre november 26—27-én adtuk le teljes bizalommal a szavazatunkat. Halaszthatatlanul fel kell javítanunk színjátszó csoportjaink munkáját, megadni nekik a kellő támogatást, hogy a legközelebbi járási színjátszó fesztiválon több olyan csoport is felléphessen, melyek közül a legjobbat felkészíthessük az 1972-es Jókai-napokra. KASSAI BÉLA a járási dramaturgiai bizottság elnöke A Mezőkövesdi Matyó Népi Együttes vendégjátéka Három napra jöttek el hozzánk, hogy bemutassák tájegységüknek értékes szokásait, hagyományait, szép népdalait, és mondhatni, az egész világon Ismert híres népviseletüket. Mi az elsfi fellépésüket néztük és élveztük végig Ourdoálkon (Györkén). Sajnos, a kultúrház színpada kicsi volt az SO tagú együttes méltó bemutatkozásához. Nem érvényesülhettek kellően a térformák, különösebben a tömegjelenetekben elkerülhetetlen volt, hogy például a forgásoknál össze ne Utödjenek a táncosok stb. Ettől eltekintve változatos színes bemutatót láttunk, ami méltán nyerte el a termet zsúfolásig megtöltő közönség tetszését. Legalábbis a táncosok előadása közben Is sűrűn felhangzó tapsokból erre lehetett következtetni. Műsorukat két részre osztották. Az elsőben Tárd, Szentistván és Mezőkövesd szép hagyományait láthattuk színpadi feldolgozásban. A konferálást úgy oldották meg, hogy mindjárt a műsor elején bemondták a három falut, ahonnan az előadásra kerülő táncok származtak. Ennek elűnye Is volt, de hátránya is. Előnye, hogy a műsor gördülékenységét biztosították, nem voltak kínos szünetek az egyes számok között, perdült, forgott, élt a színpad. Hátránya, hogy nem tudtunk a bemutatott táncokról semmi közelebbit, melyik volt tardi, melyik mezőkövesdi, csak a férfi szóló táncosról sikerült megtudnunk, hogy Kovács László, az együttes koreográfusa volt, aki az Igényes, pontozó-szlnkópás táncot olyan kifogástalan ritmussal és kidolgozott technikával adta elő. Leánytánc, csárdás, legénytánc, verbunk váltogatták egymást. Az első számoknál észrevehető kis lámpalázat ha marosan leküzdve, tudásuk legjavát Igyekeztek adni a táncosok. Az első részt az általunk is jól Ismert Szentlstváni táncok című kompozícióval zárták (dr. Schandalné koreográfiája). Látszik, hogy gyakorlott, jó koreográfus munkája a jól felépített, három tagoltságii (leánytánc, legényes, páros) tánc. A második részben két nagyobb kompozíció: a borsodi Fonó és a mezőkövesdi Lakodalmas szerepelt. Ml a Fonót élveztük jobban. Nagyon tetszett a lányok kifejező mozdulatokkal megjátszott fonójelenete, sok finomság volt benne. A Lakodalmas kicsit zsúfolt volt, sokat ölelt fel a szokások, hagyományok közül. De látszott az együttesen, hogy ez az egyik legkedvesebb músorszámuk. Még az Idősebb szereplők ^ is teljes átérzéssel játszottak, énekeltek, mozogtak. Meg kell említeni a két szólóénekest, Balázst és Szecskot, akiknek a népdal stílusához Illő természetes előadása méltán érdemelte ki a közönség tetszését. Elismerés illeti mindazokat, akik életre hozták ezt az együttest. De külön dicséretet érdemel Kovács László művészeti vezető és koreográfus, aki összetartja, tanítja, fejleszti és vezeti ezt a nagy együttest. Sok sikert és eredményes munkát kívánunk nekik továbbra Is. HEMERKA OLGA Eötvös József - emlékest A Csemadok luéenecl (losonci) helyi szervezete és a Kármán József Irodalmi Kör 1971. november 15-én Eötvös József-emlékestet rendezett a nagy magyar fró és kultúrpolltikus halálának 100. évfordulója alkalmából. Hála az ifjúság nagy érdeklődésének, zsúfolt terem tapsolt lelkesen az est előadóinak és az Építőipari Technikum irodalmi színpada szereplőinek. BEDNAR JÓZSEF, a helyi szervezet elnöke, lelkes beszédben méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulója alkalmából a tor-adalom jelentőségét, tolmácsolta a magyar dolgozók háláját a Csehszlovákiát felszabadító és azóta Is minden vonatkozásban segítő, támogató Szovjetunió és annak SDk áldozatot hozó népe iránt. FERENCZ FERDINAND, a Kármán-kör titkára nagy gonddal és közérthető formában felépített előadás ban Ismertette és értékelte Eötvös József államfértlú és kultúr polltikus, költő, regényíró és szónok mun kásságát, nagy jelentőségét nemcsak a magyarság, hanem a Duna-medence népeinek viszonylatában is. Az est második felében JAKAB ROZSA tanárnő alkalmi Irodalmi összeállítását mutatta be az Építőipari Technikum Irodalmi színpada. 11
