A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-28 / 4. szám
Zsúfoltan vagy tágasan rendezzük be a lakást? A lakás-kialakítása olyan művészi tevékenység, amelyet otthonának berendezése közben mindenki gyakorol, főleg „érzés“ szerint, ismerve a család helyzetét, valamint a lehetőségeket. Hogyan lehetne ezt a többé-kevésbé rendszertelen, spontán gyakorlatot tervszerűvé tenni? A terepismeret minden tervezési tevékenységnek első feltétele. Ezért célszerű alapos felmérés után méretarányosan felrajzolni lakásunk alaprajzát. A kis ábrába elhelyezzük a bútoroknak ugyancsak méretarányosan kivágott alap-körvonalait, amelyek rögtön meghatározzák a bútorok számának, méretének és elhelyezésének lehetőségeit. Ha ilyen előkészítés után megyünk vásárolni, akkor elkerüljük a túlméretezés és zsúfoltság veszélyét. A terep felmérése azonban nemcsak a méretbeli lehetőségek pontos feltárását, hanem az összes kiegészítő körülmény, a család alapvető igényeinek ismeretét is jelenti. Ezeket szinte „tudományosan“ kell rendezni, mert éppen a kisméretű lakások helyes kihasználása érdekében minden kis részletet alaposan át kell gondolni. Sokan azt A gyermekszoba is tágas legyen sík kii ultiul íl n m mondják, hogy kis lakásban nincs lehetőség a lakásművészet eredményeinek érvényesítésére, más szóval kár a fáradságért. Ez helytelen felfogás, mert a szükségleteket megfelelő bútorokkal és ötletes csoportosítással aránylag kis helyen is tökéletesen ki lehet elégíteni. Minél kisebb a lakás, annál nagyobb szükség van a korszerű lakásművészet elveinek érvényesítésére. Ennek pedig a célszerű rendszerezés és mértéktartás az előfeltétele. A lakást használati szempontból felbontjuk: tárolási és közvetlen személyi használati egységekre. A régi lakásberendezési felfogás a tárolásnak igen nagyszerepet adott. A szobák lakóterének nagy részét tároló, a közvetlen személyi használat szempontjából alárendelt tárgyak foglalták el. Nagyméretű szekrények, kredencek uralták a lakást, érzékeltetve a használati tárgyak nagy mennyiségét, vagyis a család szilárd anyagi helyzetét. így vált a lakás berendezése a hitelképesség, az anyagi megbízhatóság igazolásává. Mai fogalmaink szerint a lakás fő feladata a közvetlen személyi használat szolgálata. A tárolás, a holmik elhelyezése kétségtelenül helyigényes, és megoldása kisméretű lakás vagy nagyszámú családtag esetében komoly gondot okoz, de bizonyos, hogy akkor helyes, ha alárendelt szerepet tölt be, és a mozgás az élet tényleges környezete számára nem jelent holt tömeget. A tárolás problémáival kapcsolatban nem feladatunk különböző bútorok belső kiképzésének ismertetése, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szekrények belső elosztása, általában a tárolás rendszerezése, a tervek ésszerű kihasználása is jelentősen csökkentheti a tárolás helyszükségletét. A lakás berendezése józanul felfogott méretigények elemzésével kezdődik. Világos, hogy minden centiméternyi megtakarítás a lakótér számára a lakás összképének előnyét szolgálja. A közvetlen személyi használatú berendezési tárgyak (ülő- és fekvőbútorok, asztalok stb.) helyes kialakításának legfontosabb tényezője azok összhangja az emberi test méreteivel, a tárgy használatának anatómiai feltételeivel. Arra kell tehát törekednünk, hogy lakásunk bútorai az emberi test adottságaihoz igazodva, célszerűek és kényelmesek legyenek. A közvetlen személyi használatra szolgáló tárgyak túlméretezése értelmetlen és korszerűtlen. Régen a berendezési tárgy nemcsak gyakorlati funkciót töltött be, hanem a társadalmi helyzet kifejezésére is szolgált. A trónszérű ülőbútorok hagyománya során az ülőbútor méretezését és kialakítását. A római ún. „bisellium“ érdekes példája ennek. Ez ugyanis olyan „kétszemélyes“ ülés volt, amelyben a polgár nagy megtiszteltetésképpen „egyedül" ülhetett. Az ember fizikai igényeinek és a lakás méretlehetőségeinek rovására túlméretezett tárgyak az úrhatnámság, a gőg a pöffeszkedés tárgyi megnyilvánulásai, melyek a mai ember egész életmódjával és szellemével ellentétesek, és korunkban már nevetségesen hatnak. Míg a konzervatív felfogással berendezett lakásban sok a felesleges holmi, addig a korszerű lakás megszabadul ezektől a sallangoktól. A zsúfolt lakás nyomasztóan hat: nehezíti a takarítást, a bútorok tisztántartását; korlátozza az otthoni élet és mozgás terét; nehézkessé teszi a vendéglátást, és mindez együtt kizárja a harmónia lehetőségét élet és lakás között. A mai élet konvencióktól mentes, kötetlenebb és felszabadultabb környezetet igényel, sok levegővel, térrel, könnyű, kisméretű bútorokkal, egyszerű formájú színes tárgyakkal. Csináld magad Ragasztott padlók javítása A PVC és linóleum padlók hibáinak leggyakoribb oka a rossz minőségű ragasztó és az aljzat nem megfelelő előkészítése vagy a fektetés technológiai folyamatának megsértése lehet. Az aljzat leggyakoribb hibái a túlzott nedvességtartalom, a gyenge ás egyenetlen felület. A burkolat felhólyagosodását, széleinek felválását idézheti elő az is, ha nem, vagy nem elegendő Ideig pihentették a lemezeket ragasztás előtt. Általában hólyagosodást okozhat: — a ragasztóréteg túlzott vastagsága, ami miatt az oldószer nem tud elpárologni. — a burkolat lesimftásának elmulasztása, — a ragasztóréteg hiánya vagy vékonysága. A ragasztott padlók bontásakor a lemezek felvételét kézzel és spatulyával végzik. A felszedett tekercseket és az aljzatot oldószer és spatulya segítségével megtisztítjuk a ragasztótól. Ezután kijavítjuk az aljzat hibáit. Erre a célra legmegfelelőbb műanyagot simftóréteg felhordása. Ennek száradása után a lemezeket újra leragasztjuk. Kisebb felületek javításakor a hibás részeket egyszerűen kivágjuk a burkolatból. A behelyezendő új anyag színben, mintában és vastagságban egyezzék a régivel. A kivágott rész eltávolítása után az aljzatot megtisztítjuk a ragasztótól, majd lerakjuk a réginél valamivel nagyobbra szabott új darabot. A erre elhelyezett anyag szembenfekvő oldalait ideiglenesen leszegezzük, hogy összevágáskor el ne mozduljon. Az ósszevágást mindig vonalzó mentén végezzük, hogy egyenes és hézagmentes legyen az illesztés. A behelyezett darabokat ragasztás után célszerű furnárlemezre helyezett súllyal megterhelni. Az Hsszevágáskor a két találkozó lemez szélei túlfedik egymást 4—S cm-re. Alá- Ja az aljzatra max. 0,4 mm vastag, 4—5 cm széles acél-, furnér- vagy mollnócslkot helyezzünk. Efülütt, acélvonalzó mellett vágjuk át egyszerre mindkét lemezt. Ezután kihúzzuk az alátétcsikot, beragasztózzuk helyén az aljzatot, ás a levágott lemezcsikot eltávolítjuk, utána az üsszevágott lemezeket helyükre ragasztjuk. A háziasszony konyhaszéke Háziasszonyaink időről időre lábfájásról panaszkodnak. Annak ellenére, hogy a munkahelyen egyesek egész nap állómunkát végeznek, a házimunkát is kénytelenek állva végezni. Miért? Mert így szokták meg? Angliában felmérést végeztek a házimunkát végző nő gyors fizikai elfáradásával kapcsolatban, és arra a megállapításra jufottak, hogy a 85, 90 cm magas konyhapultok egyenesen rákényszerítik a nőt, hogy a konyhai munkákat állva végezze. Ezen áldatlan helyzeten úgy próbáltak segíteni, hogy azokba a konyhákba, melyeknek nagysága ezt megengedi, egy 65 cm magas, két gördülő lábbal ellátott kihúzható asztallapot helyeztek el. Ehhez az asztallaphoz készült a négy gördülő lábbal ellátott forgatható szék. A szék előnye, hogy a körbeforgatáson kívül a kerekek segítségével helyről helyre tolható, vagy szükség esetén egy helyben rögzíthető. A szék ülőkéje és támlája is a kényelmes ülésnek és helyes testtartásnak megfelelően állítható. Űgyszólván méretre lehet szabni. Egyedüli hátránya legalábbis a mi számunkra, hogy a mi előregyártott elemekből épült lakásainkban nehezen tudnánk kihasználni e találmány mozgás adta lehetőségeit, mivel a konyhapult mögött a karcsú háziasszonynak is alig jut hely a megfordulásra. Jó hasznát veszik azonban a családi házzal és nagy konyhával rendelkező háziasszonyok, s türelmetlenül várják, hogy a mi üzleteinkben is kapható legyen.
