A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-16 / 24. szám
I rendezői felfogásban, rangos színészi alakításokat is felsorakoztató, kiegyensúly oztt, színvonalas előadásban került színre. Nem csupán a košicei (kassai) járás, de az egész kelet-szlovákiai kerület színjátszóinak képviseletében is a buzicai (buzitai) Művelődési Ház színjátszó együttesét üdvözölhettük, amely Jókai Mór: Gazdag szegények című színművét mutatta be Kovács Kálmán színpadi átdolgozásában. A gazdag kulturális életet élő község lelkes fiatalokból álló csoportja első bemutatkozásával megfelelt a várakozásnak, s minden reménye megvan arra, hogy a jövőben magasabb művészi színvonalon is sikeresen szerepeljen. A CSEMADOK dunaszerdahelyi helyi szervezetének színjátszó csoportja Klimits Lajos Szúnyogpuszta című drámáját mutatta be. A bíráló bizottság és a közönség egyaránt elismeréssel nyugtázta a sok nehézséggel küzdő együttes törekvését és felfigyelt e csoport néhány tagjának kiváló színészi teljesítményére. Örömmel láttuk viszont legjobb együtteseink sorában a CSEMADOK Nové Zámky-i (Érsekújvári) helyi szervezetének színjátszóit, akikkel legutóbb az 1970-es seregszemlén találkoztunk. Az idei fesztiválon színműirodalmunk egyik klasszikusának utolsó alkotásával, Csiky Gergely A nagymama című vígjátékával arattak megérdemelt sikert. Reméljük, hogy a sok tapasztalattal, rutinos színészekkel és sok tehetséges fiatallal rendelkező csoportot és rendezőjét e mostani siker a jövőben még nagyobb feladatok vállalására ösztönzi. A CSEMADOK levicei (lévai) helyi szervezetének színjátszói tavalyi sikeres szereplésük után most Ján Solovič Kolduskaland című tragikomédiáját mutatták be. Bár e fiatal csoportnak és rendezőjének e nehéz mű színrevitelével nem sikerült maradéktalanul megvalósítania az írói szándékot, elismerés illeti őket a bátor vállalkozásért. Először szerepelt a Jókai-napokon a Dunaszerdahelyi Járási Művelődési Ház 1970-ben alakult színjátszó együttese. Peter Bejach mai német szerző Lehetetlen nő című zenés vígjátékával mutatkoztak be, s elmondhatjuk, hogy a háromszereplős, a könnyű műfaj eszközeivel társadalmi problémát érintő mű kiváló színészi teljesítményeivel, jó rendezésével és kifejező, hatásos zenéjével a fesztivál egyik legkellemesebb meglepetését szerezte. Az idei Jókai-napokon a színjátszó együttesek seregszemléje — a válogatós nehézségei ellenére is — műkedvelő színjátszásunk fejlődését bizonyítja. Legjobb együtteseink jelentős előrelépést tettek a színészi játékban, mint azt a kiosztott díjak és elismerések nagy száma Is bizonyítja. De elmondható ugyanez a színjátszók nagy többségének színpadi beszédjéről is. Egyre elenyészőbben találkoztunk éneklő, iskolás hanglejtéssel, korszerűtlen, patetikus deklamálással. A színjátszók seregszemléjének munkáját nagymértékben elősegítették a délelőtti értekezések, melyeken a bíráló bizottság tagjai az előző napi előadások szereplőivel és az országos rendezői tanfolyam résztvevőivel közösen megvitatták a látottakat, s foglalkoztak a további fejlődés. a korszerű színház, a műsorpolitika problémáival és több más időszerű szakmai és elvi kérdéssel. Nem utolsósorban szólnunk kell arról, hogy a Jókai-napok rendező szervei és a fesztivál válogató bizotttága dicséretes és elismerésre méltó munkát végzett; a kiválasztott együttesek meghívásában, a szervezésben és rendezésben egyaránt tudatos műsorpolitikai szempontok érvényesültek. Mindez megelégedéssel és jogos várakozással biztat mindnyájunkat a jövő évi jubileumi tizedik Jókai-napok előtt. KULCSÁR TIBOR SIKERES FELÚJÍTÁS Nem láttam a Furfangos diák 1957-es bemutatóját. így összehasonlítást sem tudok tenni a MATESZ színészeinek akkori és mostani játéka között. Egyet azonban szeretnék mindjárt előrebocsátani: régen szórakoztam ilyen jól. Elfelejtettem, hogy én tulajdonképpen azért vagyok jelen a Hollý-darab bemutatóján, hogy mindenre odafigyeljek, a bakikat, a felesleges és eltúlzott részeket megjegyezzem és bírálat tárgyává tegyem, vagy ha szükséges, vitatkozzam Konrád Józseffel, a vígjáték rendezőjével, és külön-külön minden színésszel, ha nem tudtak tökéletesen azonosulni figurájukkal. Egyszóval a Furfangos diák színpadra vitele nagyon nehéz feladat elé állítja azt, aki a látottakról szólni és írni akar. Azzal kezdeném, hogy a rendező képzelete lenyűgözően szárnyaló, s ami igazán dicséretére válik, hogy úgynevezett túlzásai, merész elrugaszkodásai is annyira természetesnek hatnak, hogy senkinek nem jut eszébe azon tűnődni, vajon Hollý, a darab szerzője is így gondolta-e, így írta-e le, így halmozta-e a derűs helyzeteket? Mindenki a szerzőnek tulajdonította, amit Konrád rendezőként adott a vígjátékhoz. Az az érzésem, ha Hollý is ott ült volna a közönség soraiban, egy pillanatig sem kételkedett volna abban, hogy bizonyos kacagtató „helyzettetézések“ nem tőle származnak. A játéknak kitűnő volt a ritmusa, a színészek végig bírták szusszal, sehol nem észleltem törést, megtorpanást a lendületben. Konrád nemcsak a vígjáték adta helyzeteket tudta maradéktalanul kihasználni, de jó érzékkel válogatta össze a szereplőket is. Senki nem merné ezúttal úgy kezdeni színházi élménybeszámolóját, hogy ez vagy az a színész nem a legmegfelelőbb szerepére. A nagy és kis szerepek alakítói tökéletes összhangot teremtettek. A MATESZ színészei évadzáró bemutatójukkal kitettek magukért, s azt hiszem, hogy vidékjáró útjuk során az önfeledten nevetni, szórakozni vágyó nézők verekedni fognak a jegyekért. De miről is szól Jozef Hollý vígjátéka? Egy szlovák kisváros pékmestere, Potocký, egyik lányát mindenáron doktorhoz akarja férjhez adni. Persze a lány mást szeret, s a házba bejáratos Gelo, a furfangos diák együttérzésből úgy toboroz doktorokat Potockýnak, hogy a végén teljesen kiábránduljon nagyzási mániájából. A téma nem új, hiszen a pénzimádaton túl a leánygyermekek vagyonszempontú adásvevése, az úrhatnámság régen elfoglalta helyét a világ vígiátékirodalmában. Elég itt csak Moliére nevét említeni. Hollýt azonban nem lehet epigonizmussal vádolni. Amit vígjátékában a szlovák kisváros pékmesteréről elmond, azt csak az ő szeme láthatta, csak az ő képzelőereje varázsolhatta komikussá, fonákká, nevetségessé. Kitűnő mesét szőtt az emberi gyöngeségek felnagyításához. Mintha a színpadon nem is hallanánk mást, csak Potocký hangját: Doktor! Doktor! Vagy másszóval: Úristen! Úristen! Moliére fösvénye pénzről álmodik a nap és az éjszaka huszonnégy órájában. Hollý Potockýja doktorról. Pénze van legalább másfélszázezer a bankban, miért ne lehetne doktor is a családjában? Nem fontos, milyen ember. A vőlegényjelölt lehet iszákos, kártyás, közönséges szélhámos, bogaras, ellenszenves agglegény, csak a neve előtt szerepeljen az a bizonyos rangot jelentő két betű. Potocký házában van egy fogadott lány is, meg egy olyan vénlány is, a háziúr sógornője, aki fölött jócskán elszaladt az idő. Előbbit jómódú, de tutyi-mutyi idős barátjához, Voftavkához akarja adni mindenáron, akinek elég megjelenni a színpadon és máris derű kíséri ügyefogyottságát. Egyszóval adva van a vígjáték kibontakozásához minden, csupán egy újsághirdetés kell a doktorok házhoz csalogatásához. A három áldoktor Gelo biztatására a nézők soraiból lép elő, nem kis meglepetésre. Sok más rendezői ötlettel betöltődik az az űr, ami gyakran a színpad és a közönsége között tátong. A szereplők közül talán senkit nem kellene kiemelni, hiszen amint már mondottam, mindenki kifogástalanul illeszkedett bele a játék ritmusába. Fazekas Imrének Potockýt eleven, hús-vér emberré formálni korántsem volt könnyű. Minden fonák helyzettel neki kellett szembenéznie, éspedig úgy, hogy amit nagyzási mániájában kieszelt, azt el is kellett szenvednie. Játéka mégis kiegyensúlyozott volt, nem voltak gyenge pillanatai, a legcélszerűbb eszközökkel árnyaltan jellemezte Potockýt. Palotás Gabi rátermetten formázta Potockýnét, a jóságos, lányait értő és féltő édesanyát. Petrécs Anni. Zselmira szerepében, a bájos, a szívére hallgató kislányt állította kifogástalanul színpadra. Élményszámba ment Ferenczi Anni Karolina, vagy ha úgv tetszik, vénlány alakítása. Az a póz. amit felvett, s azok a tipikusan vénlányos mozdulatok sokáig felejthetetlenek maradnak. Szoby Gabi Elenája a vártnál halványabbra sikerült, lehet, a premierláz miatt. Dráfi Mátyás Geľója, furfangos diákja színészi telitalálat. A szereppel azonosulni tucfós maximumát n váltotta. Dráfi ezúttal is megcsillogtatta képességeit, biztosította színészi sokoldalúságát. Kovács Júlia. Fedor szerepében, elfelejtette velünk. hogy lányként alakít fiút. Bu-I Gondban a család. Balról jobbra: Ferenczi Anna mint a vénlány (Karolina), Palotás Gabi (Potockýné) és Fazekas Imre (Potocký) NAGY LÁSZLÓ felvételei A Furfangos diák egyik vidám jelenete. A képen balról jobbra: Kovács Júlia (Fedor), Dráfi Mátyás (Gelo) és Király Dezső (Wechszler) gár Gáspár Voňavkája szintén kitűnő színészi munka. Most is magam , előtt látom esetlen mozgását. A három áldoktor — Tóth László, Siposs Jenő és Turner Zsigmond — egymást múlta felül. Hibátlanul öltötték magukra Topolský ügyvéd, Jelenák orvos, illetve Rubánus patikus jelmezét és jellemét. Jól illeszkedett a játék képébe Pőthe István Záhorskýja, Ropog József Kovács Palija, Király Dezső, Wechszlere és Rozsár József kérő-vőfélye. Platzner Tibor díszlete hatásosan alkalmazkodik a vígjátékhoz, ugyanúgy Purkiftová Ludmila kosztümterve is. A tánc koreográfiáját Kvoéák József készítette. Tiszta, egyszerű eszközökkel érzékeltette az úrhatnámság-hangulatot. Groteszk jelenete pedig, amelyet Ferenci Anni és Tóth László bravúrosan táncolt, vígjátékba illő derűt keltett. A MATESZ évadzáró előadásával megérdemelten aratott nagy közönségsikert, s mivel a Jókai-napok előestéjén vitték színre Hollý vígjátékát, ez méltón járult hozzá a csehszlovákiai magyar dolgozók országos kulturális seregszemléjéhez. MACS JÓZSEF PÁLYÁZAT A Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztálya, valamint a Bratlslaval Pedagógiai Kutatóintézet Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára pályázatot hirdet az általános és középiskolák (gimnáziumok) pedagógusai számára a következő téma feldolgozására: Hogyan tudom Petőfi eszmevilágát, költészetét közel vinni tanulóimhoz különös tekintettel a nemzetköziségre. A pályázat feltételei: 1. A pályázók kötetlen terjedelemben gyakorlati tapasztalataik alapján készíthetik el pályaművüket. 2. A pályázatra csak olyan munka küldhető be, amely még nem díjazott és nyomtatásban sem jelent meg. 3. A pályázathoz a Szocialista Nevelés Útmutatót közöl. A pályamunkákat három gépelt példányban kell beküldeni az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztályára (Ministerstvo školstva SSR, oddelenie národných škôl, Bratislava, Suvorovova 16.) 4. A pályamunkák benyújtásának határideje: 1972. november 1. Eredményhirdetés: 1972. december 20. Pályadfjak: 1. díj: 1500,— Kős II. díj: 1000,— Kés III. díj: 750,— Kčs (2 díj) A bíráló bizottság dönthet a pályadljak megosztásáról, visszatartásáról és egyes munkák Jutalomban való részesítéséről. hét; 11
