A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-09 / 23. szám

Műhely, amelynek már van teteje 1* ■ Egyszer régen, lehet annak már vagy tíz éve, a Csallóközben járva, az egyik ottani termelőszövetkezet elnökével beszélgettem a szövetke­zeti gazdálkodás fejlődésének lehe­tőségeiről, távlatairól. Ha jól emlék­szem, esős idő járta, akárcsak mos­tanság, s a munkák akadoztak. Ak­kor mondta az említett elnök a kö­vetkezőt: — A mi műhelyünknek nincsen teteje. Ez a kijelentés arra vonatkozott, hogy a mezőgazdasági termelést nem lehet az ipar mércéjével mérni, pon­tosan azért, mert a műhelynek, ahol a termelés folyik, nincs s nem is le­het teteje. Azóta, mondom, eltelt vagy tíz év, s ma már ilyen egyér­telműen nem lehetne fogalmazni. A mezőgazdasági termelés jellege egyre inkább ipari formákat ölt, s ha lassan is, de épül az a bizonyos tető a műhely fölé. Természetesen nem a szántóföldi ágazatokra gondo­lok, bár a kertészet, s a zöldségter­mesztés egyre inkább tető alatt ter­mel. Főleg ha a primőr áruk terme­lését vesszük számításba. Az állattenyésztés azonban már majdnem teljes egészében tető alá került, vagy most kerül éppen oda, vagyis kialakul az a bizonyos mű­hely — ipari értelemben is — amit annak idején az én elnököm hiány­ként említett. Vinicában (Ipolynyéken) járva az ember inkább azt érzi, hogy egy gyártelepen jár, s nem a szövetkezet gazdasági udvarán. Az aszfaltutak mellett hatalmas pavilonok állnak, fényes hullámbádog falakkal, az' utak mellett és a pavilonok előtt virág­ágyások, mint valami parkban, rend és tisztaság fogadja az embert. A vinicai (ipolynyéki) egységes földművesszövetkezet 1950-ben ala­kult; 1958 óta nincs egyéni gazdál­kodás a faluban. A szakosított ter­melésre 1961-ben tértek rá. Jelenleg 1368 hektár a szövetkezet megmű­velt területe; ebből 962 hektár a szántó. A szakosítás után a szövetkezet fő termelési ágazata a tojástermelés és a baromfihizlalás lett, s a közelmúlt­ban kezdtek foglalkozni a szőlőter­mesztéssel. Az állattenyésztés szakosítása, mint ismeretes, mindig nagyobb beruhá­zásokkal jár, mint a növénytermesztés szakosítása, mivel korszerű épületek­re, s gépi berendezésekre van szük­ség. Korszerű gépek, és berendezé­sek nélkül ugyanis intenzív termelés a szakosított állattenyésztésben ne­hezen képzelhető el. S az is ismere­tes, hogy napjainkban pontosan ezek a beruházások a legköltségesebbek, elég ha arra gondolunk, hogy egy korszerű tehénistállóban egy tehén­állás negyvenezer koronába, sőt, en­nél többe is belekerül. S az ilyen ráfordítások nem is biztos, hogy mindig megtérülnek. Ezért lepett meg a vinicei (ipoly­nyéki) szövetkezetben például az építkezések üteme. Bornstein Oszkár mérnök, a szövet­kezet gépesítője, aki végigkísért a szö­vetkezet gazdasági udvarán, elmondta, hogy egy-egy pavilon, ahol a tojótyú­kokat tartják körülbelül hárommil­lió koronába kerül, és nagyjából há­rom és fél év alatt térül meg ez a beruházás. Természetesen ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy saját ma­guk építik ezeket a pavilonokat, az alapozástól számítva egészen a gé­pek, gépsorok beszereléséig. S a ter­vek is itt készülnek a szövetkezet­ben. Ennek az a legnagyobb előnye, hogy minden munkára kellően oda­figyelhetnek a szövetkezet vezetői, s így minőségileg jobbak az épüle­tek, s a berendezések is kisebb hi­baszázalékkal dolgoznak. Végigjártuk a különböző termelési egységeket. Egy-egy pavilonban 15 ezer tojótyúkot tartanak. A barom­fiak ellátása automatikus, a tojáso­kat végtelen szalag szállítja a pavi­lon végében levő csarnokba, ahol a gondozók egyetlen dolga a tojást osztályozni s előkészíteni a szállítás­ra. (Minden pavilonhoz jól felszerelt Csallóközig A művelődési otthon A csirkefarm ményes a csirkehizlalás is, a napos­csibéket a tenyészetbe vételtől szá­mítva 58 napig hizlalják, amíg el nem érik az átlagosan 1,30 kiló súlyt, ekkor adják el őket, 220 ezer dara­bot évente. Hogy a szövetkezet gazdasági hely­zetéről valamilyen elfogadható össz­képet alkothassunk, a növényter­mesztésről is szót kell ejtenünk. Az állattenyésztés ilyen szintű szakosí­tása mellett természetes, hogy a nö­vénytermesztés csaknem teljes egé­szében a takarmánytermesztésre irá­nyul. A 962 hektár szántón mind­össze öt növényfajtát termesztenek; ezek közül is a búza és az árpa fog­lalja el a legnagyobb területet. A múlt évi adatok szerint a búza átlagos hektárhozama 34,3 az árpáé 38,4 mázsa volt. Egy hektárra átla­gosan 249 mázsa tiszta tápanyagot adtak. Ezután ha megmondom, hogy az egy hektárra eső nyersbevétel 16 976 korona volt az elmúlt évben, nyil­ván senki sem csodálkozik, pedig ez már olyan eredmény, amellyel az országban kevés szövetkezet dicse­kedhet. Hogy hogyan, mi módon ér­ték el, arról sokat lehetne írni, de mi maradjunk csak a leglényegesebb tényezők mellett. Ezek elsősorban a szakosítás, a magas szintű gépesítés és nem utolsósorban a-kitűnő mun­kaszervezés. Hogy a szakosítás kezdete óta el­telt tíz év alatt mennyit fejlődött a gazdaság, éppen az előbb említett tényezők következtében azt csak egyetlen adattal szeretném érzékel­tetni. Az 1961-es évben a szövetke­zetnek a mezőgazdasági termelésből származó jövedelme 7 millió 700 ezer korona volt. Tavaly pedig meghalad­ta a 23 milliót. Vagyis az elmúlt tíz év alatt megháromszorozódott. A szövetkezet kedvező gazdasági helyzete természetesen hatással van a falu társadalmi és kulturális éle­tére is. 1969 óta minden szombat szabad, akárcsak az iparban, s min­den egyes szövetkezeti tagnak a le­dolgozott évek szerint fizetett sza­badság jár. Van szabad idő, jut be­lőle elég szórakozásra, tanulásra, pi­henésre egyaránt. S ezen a téren is adottak a lehetőségek. Voltam a kul­­túrházban, ahol a szélesvásznú mo­zin kívül klub és közel négyezer kö­tetes könyvtár van. A könyvtár fiatal vezetője, Csáky Teréz elmondta, hogy szívesen jár­nak a fiatalok s az idősebbek is a könyvtárba, s jelenleg 264-en kölcsö­nöznek rendszeresen könyvet. GÁL SÁNDOR öltözők, zuhanyozók is tartoznak.) Mindenütt példás tisztaság fogad. A látogató jószerével észre sem ve­szi, hogy hol jár. Az itt dolgozó lá­nyok, asszonyok jól érzik magukat, a munkájuk nem nehéz; jól keres­nek. Egy biztos, ez már nemigen nevez­hető klasszikus értelemben vett ál­lattenyésztésnek. A termelés-inten­zitás itt a lehető legnagyobb. S ez a szövetkezet egészén is meglátszik. A mostani adottságok mellett évente átlag több mint 33 ezer tojótyúkot tartanak. Az egy tyúkra eső átlagos tojáshozam az elmúlt évben 228 da­rab volt, s ez magasan meghaladja az országos átlagot. Hasonlóan ered­Bornstein Oszkár mérnök 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom