A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-02 / 22. szám

j “S' tsilisf KSSIllll Nyfrágöi síülők elmére — légpuska kérdésében A lőfegyverekről és lőszerekről szőlő 162/1949 számú törvény. Illetve az ezt módosító 124/1961. számú törvény szerint a légpuska nerti tekinthető a törvény ér­telmében lőfegyvernek. Ez azt Jelenti, hogy nem kell hatósági engedély a vásárlásához és tartása sincs engedélyhez kötve. Biztonsági okokból azonban a törvény tiltja, hogy 15 évnél fiatalabb személyek légpuskát használjanak felnőtt szemé­lyek közvetlen felügyelete nélkül. Ugyancsak tilos a légpuskát olyan he­lyen használni, ahol mások biztonságát veszélyeztetheti, például utcán, udvaron, ahol a szomszédok felől nincs fal vagy biztonságos kerítés stb. Ezeknek a tilalmaknak és előírások­nak a megszegését a nemzeti bizottság mint kihágást üldözheti a 60/1961. számú törvény 17. szakasz 1. bekezdés d) pont­ja alapján. Amennyiben a szülők elmulasztották a köteles felügyeletet, gyermekeik kiokta­tását, joggal vonhatók felelősségre. A kihágásért 500 koronáig terjedhető pénzbüntetést lehet kiróni, s ha a pol­gárok biztonsága vagy általános érdek megköveteli, a légpuskát el Is lehet ko­bozni. Az elkobzott puskák az állam tulaj­donába mennek át. Tehát megismételjük, a légpuskát 15 évnél fiatalabb személyek csak felnőt­tek felügyelete mellett használhatják. Egyébként Is csak olyan helyen szabad vele lőni, ahol nem veszélyezteti a pol­gárok biztonságát (életét, vagyonát). Dr. B. 0. six íl ľ v UK tsinsiüssnl As orrvérzés Mit tegyen az az ember, akinek el­eredt az orra vére, Illetve mit tehetnek a segíteni akaró hozzátartozók, Ismerő­sök? Az enyhe orrvérzések egyszerű kenő­­csös vattával vagy gézcslkos tamponé­­lássál megszüntethetök. Ugyanilyeneket alkalmazunk akkor Is, ha súlyosabb a vérzés, és hozzátartozóinkat orvoshoz kell szállítani. Ha nagyon bő a vérzés, a legjobb, ha az orra zsebkendőt vagy törülközőt borítunk, miközben a fej elő­renéző tartásban marad. Ezzel szemben a szokás — és tegyük hozzá a rossz szo­kás — az, hogy a fejet vagy lehajtjuk, amivel még fokozódik a vérzés, vagy el­lenkezőleg, hátra hajtjuk, ami felidézi annak a veszélyét, hogy a továbbra Is folyó és felgyülemlő vér a légcsőbe Jut, ez pedig — különösen a gyermekek ese­tében — fulladást okozhat. Gyakori rossz szokás az Is, hogy az orrvérzés elállítására hideg vizet szív­nak fel az orrba. Ezt se tegyük, mert egyrészt a felszívott víz lemossa a sé­rülés helyét borító véralvadékot és kés­lelteti a vérzés megszűnését, másrészt a víz a légcsőbe juthat. Az azonban min­denképpen helyes, ha a ruházatot a nya­kon meglazítjuk, Illetőleg a nyakra vagy a tarkóra hldegvlzes borogatást helye­zünk, mert ezzel csökkenthetjük a vér­zés erősségét. Az orrvérzés során az ember rendsze­rint elenyészően kevés vért veszít, és a vérzés az esetek többségében néhány perc után — a vér alvadása révén — magától megszűnik. Egészséges ember­nek ezért nem kell attól tartania, hogy őzen a módon elvérzik. Csak az olyan embereknek kell azonnal orvoshoz for­dulniuk, akik tudják magukról, hogy rossz a vérük alvadásl készsége, vérzé­kenyek, vagy az említett betegségekben szenvednek. an Érzelmek és emberek 6. Az érzelmi világról festett képünk nem volna teljes a bol­dogság problémájának felvetése nélkül, boldogságon általá­ban azt az állapotot értjük, amelyben az ember lelki, érzelmi világában sajátos kiegyenlítődés, magasabb rendű harmónia jelentkezik. Az egészséges ember életében ez a legváltozato­sabb úton küvetkezhet be: a munka, az alkotás klelégült ér­zései. a meleg családi élet, a barátok szere'ete — mind-mind az omber lelki harmóniáját szolgálhatja, boldoggá teszi. Az írógép mellett dolgozó tisztviselőnő szabad Idejében úszik vagy begyet mászva igyekszik kiegészíteni életét. A sokat utazó ember családja körében leli meg hétvégi nyugalmát és könyvel között talál pihenést. Az élet egyensúlyát szol­gáló örömnek, a harmónia egészét szolgáló cselekvéseknek rengeteg módja van. Egyéniségtől, életkörülményektől, fog­lalkozástól stb. függ az, hogy ki miképpen juthat a boldog­sághoz. A harmónia egyik legfontosabb orvost feltétele az egészség, ismerünk ugyan sajátos mámorállapotokat, alko­hol vagy kábítószer okozta eztatlkus élményeket, amelyek­nek azonban mindig eljön a böjtjük; az iszákos vagy kábí­tószerekkel élő ember életútja nem felfelé, hanem lefelé vezet. A „hippik" által használt, halluclnáclót okozó szerek (LSD, hasis) veszélyeiről egyre többet hallhatunk. Termé­szetesen az egészséges ember Is lehet boldogtalan, életkö­rülményei lehetnek kedvezőtlenek, kudarcok, bajok, tragikus csapások érhetik az életbon, de adottságaitól, lehetőségeitől függően előbb-utóbb megtalálja a módját annak, hogy Ismét egyensúlyba, a víz felszínére kerüljön és el ne merüljön. A kudarcok után újra meg újra próbálkozik, szorgalmával, munkájával igyekszik felszínen tartani magát, a csapásokkal szemben türelmes, és egyben keresi is azok orvoslását stb. Az egészséges ember tud várni és tud cselekedni élete har­móniájáért. Tornyosuló nehézségei közepette ébren vagy akár álmaiban Is biztatja a remény, mint az Ember tragédiája Platónját: „még a borsón is szépet álmodom". A derűt, nyu­galmat, magasabb rendű lelki egyensúlyt elsősorban az Ide­gesség bontja meg. A neurotikus — de a más lelki bántal­­makban szenvedő beteg is — a köznapi mondás szerint Is „elveszti lelki egyensúlyát", triviálisan szólva: „kiborul". Az Ideges ember örömkészsége, boldogságérsése károsodik. As életnek mindig a kínos oldalát, kellemetlen részét lát­ja, ás képtelen magát ellazítani, hogy megtalálja az életben a szépet, a napsugarat, az örömet. Amíg az egészséges em­ber megtalálja a boldogság felé vezető utat, addig az Ilyen „örökké boldogtalan ember" beteg, akit meg kell gyógyítani. Rövid áttekintést adtunk az ember érzelmi életéről. Az érzelmi tényezők jelentős szeropet játszanak a modern em­ber életében. A történelem során ebben Is hatalmas volt a fejlődés. A XX. század embere másképp érez és viselkedik, mint az őskori, például nem megyünk ölre embertársainkkal minden rossz szóért, és a felszínes, őszintétlen kedvesség sem vált ki azonnali szeretetmegnyllvánulást. Érdekesek a pszichiáterek azon megfigyelései, hogy a modern ember sok­kal fegyelmezettebb, mint elődei, és érzéseit nem engedi oly féktelenül szabadon. A primitív népeknél még ma is ta­pasztalható „primitív reakciók", kötetlen dühkitörések, dü­höngések társadalmilag elfogadhatatlanok. A túl hangos viselkedés, öröm vagy bánat szélsőséges érzelmi kifejezése „nem illedelmes" dolog. (Természetesen itt egyes népek és kultúrák között igen nagy a különbség. Például az olaszok hangossága, hevns kézmozdulatai szembeálllthatók a kínaiak vagy a Japánok halk szavú, mozdulatszegény viselkedésével.) Az érzelmek neveléssel befolyásolhatók, fejleszthetők. Szülők, pedagógusok, mesterek és barátok emberformáló te­vékenysége alapvetően támaszkodik az érzelmekre Is. A kö­vetendő példakép tisztelet és szeretet tárgya, akihez haso­nulni cél, amely munkát követel. A művészet nemcsak szellemileg gazdagítja az embert, hanem érzelmileg is. Szobrok, képek, az irodalom alkotásai nemcsak tartalmukkal, formájukkal, stílusukkal hatnak ránk, hanem érzelmeket is keltenek bennünk. Nevelő hatásuk nem hanyagolható el, sem a gyermek, sem a felnőtt életében. A televízió képernyője előtt, színház- vagy mozilátogatáskor nemcsak pillanatnyi örömöket szerzünk magunknak, hanem emberi mlvoltunkban és Így fejlődünk, gazdagodunk. Cj érzéseket, új élményeket kapunk, újat tanulunk, és emellett sok új embert, új dolgot lsmorünk meg. Érzelmeket ébreszt bennünk sok minden, amelyek mellett eddig talán értetlenül haladtunk el. Számos hasonló lehetőség van mindnyájunk előtt, csak élni kell tudni velük. „Ars longa, vita brevis“ — a művészet hosszú, az élet rövid. I nmliKi'i surunk bánta a hevességet, és bocsánatot kért. Mit tegyek, adjanak tanácsot!? Nem fognak ezek a pofonok ké­sőbb is megismétlődni? Vagy talán bennem van a hiba? Jelige: „Talán én lennék a hibás?“ ■ Rendszeres olvasója vagyok a Hétnek, s mindig figyelemmel kísérem az Emberi sorsok rovatát. Ezekből a sorokból látom, mennyi elkeseredett em­ber él körülöttünk. Hányán kérnek tanácsot, egy­két vigasztaló szót, és hányán keresnek megértő élettársat. Én szintén az utóbbiak közé tartozom. A második világháború emlékét viselem, megrok­kantam. Bármilyen keserűnek is látszott az élet, elhatároztam, hogy megbirkózom vele. A barátaim sem hagytak egyedül, mert látták, hogy elkeseredett vagyok. Mulatságra és egyéb szórakozó helyre velük kel­lett mennem. Így lassan-lassan újra kezdtem az életet és megnősültem. A feleségemnek már volt egy hatéves kislánya, amikor elvettem. Megértésben éltünk, de sajnos csak 10 évig, mert a feleségem megbetegedett és nemsokára meg is halt. A lánya 17 éves volt, iskolába járt, nem akartam az életét elrontani, ő tovább tanult, én pedig nem nősültem meg. A lányom 20 éves korá­ban férjhez ment s a család már az első évben nagyobb lett. Bár csak „mostoha" apa vagyok, jól megértettük egymást, 3 évig együtt laktunk, és eddig meg is voltunk szépen. A szoba-konyhás lakás ötünknek egyre szőkébb lett, de nekem annál vonzóbb, mert a kicsik min­denütt ott voltak. Mikor munkából hazajöttem az ölembe kapaszkodtak és kezdődött a mese. Aztán — most már három éve — elköltöztek; nagyon üres lett a ház, már nem iparkodom haza, nincs ami vonzana. Hetenként eljönnek, meglátogatnak. Az egyedül­lét mindig lesújtó, minden emberre rossz hatással van, hiába igyekszem az időt szebbé, változatosabbá tenni egy-két nótával, vagy más szórakozással. Az italt nem kedvelem, ezzel nem tudok vigasz­talódni. Tudom, hogy egy megértő feleség szebbé tudná varázsolni ezt az életet, ha mosolyogva, csi­cseregve várna haza a munkából. Űjra lenne értel­me az életnek, újra szép lenne az élet, hisz még csak 44 éves vagyok. Tudom, hogy nem szabad a reményt feladni, fő a bizakodás. Elhatároztam, hogy az Emberi sorsok rovatán keresztül keresek megértő élettársat, ha már itt a környezetemben nincs sem idősebb lány, sem özvegyasszony. Szeretnék meg­ismerkedni nősülés céljából egy szerény, megértő nővel. Egy gyermek nem akadály. Minden levélre válaszolok. Címem a szerkesztőségben. Jelige: „Május" Szeretném megkérni önöket, hogy e pár soromat közöljék a Hét Emberi sorsok rovatában. Én is ta­­nácspt szeretnék kérni, mint annyian mások. Tizennyolc éves kígyók, fiatal barna lány. Járok egy fiúval, már vagy három éve. Semmi rosszat még eddig nem hallottam a fiúról. És irántam is nagyon kedvesen viselkedik. Nem iszik és nem dohányzik, és mindent megtesz, amit csak akarok, hogy boldog­gá tehessen. Én is szeretem a fiút, de nagyon félté­keny vagyok rá. Sokszor beláthatom, hogy oktala­nul féltékenykedem. De ő nagyon víg kedélyű, és mindenkivel tud szórakozni. De nem ez lenne a baj, hanem az, hogy nem értem a viccet, mindent magamra veszek. Ezért már háromszor pofon ütött. Az igazság az, hog én nemigen tudom megérteni. A múltkor is támadt egy vita köztünk, és ő arra kért, hogy értsem már meg végre. Én erre azt felel­tem, úgy látszik, hogy én csak egy buta liba vagyok. És emiatt a szó miatt kaptam a pofont. Hasonló ok­ból csattant el a másik két pofon is. Szakitani akartam vele, de ő sírva, őszintén meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom