A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-02 / 22. szám
I tk Monte Pellegrino és a Monte ' J«ÍCalfano között elterülő hangúm m §|atos öböl, a Conca d’oro (Aranykagyló) partján fekszik Szicília évezredes fővárosa, Palermo. Műemlékei három korszakot idéznek: az arab-normann virágzás korát, a reneszánszot és a spanyol uralom idejét. A Piazza Pretorián 16 szoborral díszített reneszánsz szökőkút varázsolja a forró nyári estéket romantikussá. A város egyik legszebb palotája, a Palazzo dei Normann! legértékesebb része a Cappella Palatina, királyi várkápolna, amelyet klasszicizáló stílusú drága márványokból készült oszlopokon nyugvó bizánci kupola fed be. Palermo környéke igazán gyönyörű. A várostól 8 km-re fekvő Monreale büszkesége a csodálatos középkori emlék, Szicília normann kori legszebb székesegyháza, Dóm, melynek 102X40 méteres belső tere lenyűgöző hatást kelt. A chiostro, a benedekrendiek kolostora mesés színei különösképpen kora reggel és napnyugtakor bontakoznak ki. A kerengőt 216 különböző faragásé és gyakran mozaikos páros oszlop díszíti. Monreálénak van egy világraszóló kuriozitása is: a kapucínos barátok egykori templomának alagsorában és oszlopcsarnokában 1553 óta helyezték el halottaikat a szerzetesek és a város polgárai. A mésztartalmú falak és a száraz, páramentes levegő lehetővé tették, hogy a holttesteket minden konzerválás nélkül odaállítsák egymás mellé a falhoz. A tetemek fejére rásimult a bőr, a legtöbbnél teljesen elszáradt az ajak, de az izmok összetartották az állkapcsokat. Ebbe az áporodott, poshadt levegőjű terembe 1880-ig temettek, ekkor már be kellett zárni, mert a 8000 holttest egészen betöltötte a helyet. Azóta csak a kíváncsi turisták keresik fel és bolygatják pihenésükben a holtakat. A rendszerint barna barátcsuhába vagy köntösbe öltöztetett holttestek sorát néha meg-megszakítja egy vérvörös talárban eltemetett bíbornok öltözéke. A túlvilágból kilépvén, kellemes volt ismét friss levegőt szippantani. Az ötvenezer lakosú Agrigento — a görög Akragász és a római Agrigentum utóda — fontos gazdasági és kormányzati központ Szicília déli részén. Akragász akropolisza helyén, a Templomok völgyében emelkednek Szicília legszebb görög templomromjai. A Zeusz-templomot (54X114 m) az i. e. 480-ban a himerai győzelem után pun rabszolgákkal építtették. Hajdanában 17 méteres oszlopai voltak. Nem messze egy sűrű mandulaerdő mögött emelkednek Castor és Pollux templomának maradványai. Üde kaktuszos rét közepette állnak Heraklész templomának romjai. Erről a templomról beszél Cicero híres perében Verres ellen, aki éjjel el akarta lopni a félisten régi bronzszobrát. Siracusa volt az i. e. 4. században a görög világ legnépesebb városa: egymillió lelket számlált. Fényűző szállónkban már várt alacsony sugárzó arcú kísérőnk, dottore Rizzo, a catániai Italturist képviselője, különben marchese (márki). Vendégszeretetével valójában elárasztott: rögtön első este a „Primavera siciliana" népi együttes mutatkozott be temperamentumos táncokkal és tüzes tarantellákkal. A márki éjjeli horgászást is rendezett a számunkra, azzal a feltétellel, hogy mindenki azt kapja vacsorára, amit kifog. A csónakok orrából nagy lámpa lógott a víz fölé, hogy a halakat jó előre lássuk. Enyhe szellő fújdogált, meleg éjszaka, csak a halak tértek, úgy látszik, nyugovóra. Nyolc csónak „legénysége“ két icipici halat fogott mindössze. Szerencsére a márki előrelátóig vacsorát biztosított egy stílusos halászvendéglőben. A város első híressége a Latomia del Paradiso. Valaha a legnagyobb kőfejtő volt, ma húszméteres falakkal körülvett, növényzettel borított mély kert. Egy meredély szélén van az ún. Dionüsz füle, ami voltaképpen mesterséges, befelé és felfelé keskenyedő kőfejtőjárat. Dionüszosz türannosz állítólag itt hallgatta ki a Latomiába zárt foglyok beszélgetéseit (i. e. 412-ben a siracusaiak ide zárták a megvert athéni hadsereg 7000 emberét). Mi is kipróbáltuk az akusztikát: még a sóhaj is erős hanggá erősödik. A nagy görög színház nézőteréből pazar kilátás nyílik a lenn fehérlő városra és az Ión-tengerre. Az eredetileg 61 soros nézőteret ma is betöltik az antik görög tragédiák látogatói. Ütünk Catania felé folytatódik. Az Etna kitörései néhányszor elpusztították Catániát, minden alkalommal több tízezer áldozatot követelve. 1869-ben a láva egészen a tengerbe folyt. Catániát a Via Etnán hagyjuk el. Dús gyümölcsösök és szőlőkertek közt visz utunk Etna, a pokol torka felé. Mascalucia és Nicolosi helységek után az utat már mindkét oldalról kopár, lávaömleteggel borított terület veszi körül. Egy-egy részlet hátborzongatóan realisztikus hatással van az emberre. A Casa Cantoniéránál (1882 m) ér véget az út. Innen hegyi pálya, funivia visz fel a Torre del Filosofóig (2919 m), ahonnan már nem messze van a 2943 m magasban épült Obszervatórium. A bátrabbak lemerészkedtek a kráterek szélére, és bizony megfélemlítően morajlott a föld méhe. Taormina a hajdani görög Tauromenion, Szicília legismertebb és legcsodálatosabb fürdőhelye. A tengerparttól kacskaringós szerpentinút vezet a városba, mely teraszszerűen helyezkedik el a domboldalon. Buszunk sofőrjét alaposan próbára tették a kanyarok, sokszor háromszori nekifutásra sikerült csak továbbjutni. A ódon, kastélyszerű „Palazzo vecchio“ hotelben szálltunk meg. A helybeli görög színház sziklába vájt félköríves nézőtere még a hellenisztikus korban éoült. A görögök tervszerűen úgy vájták az ülőhelyeket a sziklákba, hogy a nézők számára az előadás háttere a természet legszebb része legyen. A városka szűk utcái Taormina —a görög színházból nézve tele vannak teraszos kávéházakkal. A középkori romantikus utcácskákat helyenként lépcsők kötik össze. Különösen szép élmények fűznek az egyik ilyen helyhez. Bent csak konyha volt, a látogatók a színes szőnyegekkel takart lépcsőkön ülnek — ide hozzák a mandorlát, a pizzát, a kávét a fekete-piros-fehér népviseletbe öltözött sötétszemű lányok. A hangulathoz a tarka lámpaernyők is hozzájárulnak. Egyszerre csak a két pincérnő táncraperdül és egy hollófekete hajú daliás legény szicíliai tarantellákat kezd énekelni, gitárkísérettel. Az összhatás fantasztikus, minden szám után viharos taps visszhangzik a keskeny közben. A sok szép élmény és látnivaló után törvényszerűen kellett jönnie valami kellemetlennek is. A márki valahogy elfelejtette, hogy indulásunk estéjén kezdődik a filmfesztivál. Minden forgalom leállt, s míg az elegáns vendégek nagy estélyiben vonultak az utcán, mi kofferekkel megrakodva loholtunk a buszunkhoz. Igenám, csakhogy az sem tudott mozdulnia a lenti parkolóhelyéről. A csoport izgalma percről percre nőtt, már csak egy óra választott el minket a vonat indulásától. Mindennek tetejébe még a márkinak is nyoma veszett. Félórás késéssel lihegve befutott és közölte, amit már régen tapasztaltunk, hogy leállt a forgalom. Mentő ötletem támadt: leállítottam egy teherautót s harmadmagammal feldobáltam a csoport 132 csomagját a kocsira. Az embereket pedig a márki fogta kézen (kialudt a villany) s botorkálva vezette a vagy két kmnyire parkoló buszhoz. Közben mi a teherautó tetején fogtuk a koffereket, hogy hiánytalanul érkezzenek meg az állomásra. Sötétben, szűk utcákon keresztül vágtattunk, s nemegy parkoló személyautó oldalához koccanva tudtunk csak továbbjutni. Két motorblclklis rendőr tülkölve utánunk is eredt emiatt; ilyen hivatalos díszkísérettel érkeztünk a Taormlna-Oiardino állomásra, majdnem egyszerre a csoportot szállító busszal, négy perccel a vonat indulása előtt. Zűr a poggyászok körül, mindenki kapkodta a magáét. A kedélyek gyorsan megnyugodtak: rövidesen a hálókocsis szerelvény már Messina és Nápoly felé robogott a forró éjszakában. DÖMÖK JÁNOS Agrigento — a Concordia (Egyetértés) templom