A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-19 / 20. szám
Ordódy Katalin Madách —dí jas Mint mór a napisajtóból olvasóink is bizonyára tudják, az 1971-ben megjelent legjobb könyvért járó Madách-díjat Ordódy Katalin kapta, „A keskenyebb út“ című művéért. Az írónő több éven át lapunk belső munkatársa volt, s riportjait olvasóink mindig nagyon kedvelték. Szerkesztőségünk éppen ezért örömmel értesült arról, hogy az idei Madách-díjat Ordódy Katalinnak ítélték oda, s ebből az alkalomból szerkesztőnk az alábbi interjút készítette az írónővel: — Kedves Ordódy Katalin, aki figyelemmel kíséri pályafutását, tudja, hogy versírással kezdte. Első kérdésünk tehát az lenne, miért hagyta abba a versírást? — Rájöttem arra, hogy az én területem inkább , a próza, hogy jobban kielégít engem ez a kifejezési forma. — Melyik volt és mikor jelent meg az első könyve? — Verses mesékkel jelentkeztem először, s a kötet címe: Évi, Pisti, idesüss! 1956-ban jelent ; meg először, 58-ban másodszor. — Ezután már csak regényeket írt? — írtam novellákat is, különböző lapokba, folyóiratokba, eddig kötetben csak regényeim jelentek meg. 1958-ban a „Megtalált élet“, 1961- ben a „Nemzedékek“, 1983-ban a „Dunáról fúj a szél“, 1968-ban az „Idegen“ és tavaly „A keskenyebb út“. — Ügy véli, hogy a Madách-díjjal jutalmazott könyv a legjobb műve? — Jómagam három legutóbbi regényemet körülbelül egyforma értékűnek tartom. Persze a kritikusok, olvasók, véleménye eltérhet az enyémtől. Szeretem a „Nemzedékek“ című könyvemet, abban szereztem meg az írás biztonságát, az „Idegen“-t, amely számomra egy új formának próbaköve volt (első szám első személyben íródott), s úgy érzem, egy teljesen nem attraktív, köznapi témát képes voltam úgy megírni, hogy a regény mégis hozott valami újat. S természetesen kedves számomra „A keskenyebb út“ is, ez is egy új forma kipróbálását jelentette. — Cibak Dénes, „A keskenyebb út“ főhőse orvos, aki — ámbár tehetsége és kapcsolatai révén — fővárosban esetleg tudományos, társadalmi karriert is befuthatna, mégis a „keskenyebb utat“ választja, vagyis falun marad, körorvosként, az övéi között, holott ez a döntése már a családi életét is felborulással fenyegeti. Bevallom, én még nem igen találkoztam ilyen esettel. Az írónő igen? — Ha ritkán is, de találkozhat az ember ilyen esetekkel. Mindig voltak és lesznek hivatásukat szerető, népüket féltő, áldozatkész emberek. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy sikerült-e hősömet irodalmilag hitelessé tennem ... — Az olvasók kedvező véleménye és maga a Madách-díj is azt bizonyítja, hogy igen... Kedvenc írói? — Thomas Mann, Déry Tibor. — Kedvenc költői? — Illyés Gyula. De nagyon szeretem még Szabó Lőrincet és Simon Istvánt is. A világirodalomból pedig James Joyce-t. A szlovák költő közül Pavol Horovot. — Ahogy így elnézem íróasztalát, érdekes dolgokat látok rajta. Török nyelvtan és szótár, német-török szótár, gyakorlati török nyelvtan. Ordódy Katalin titokban talán turkulógus? — Háromszor jártam Törökországban és még néhányszor szeretnék elmenni. Ezért tanulok állandóan és rendszeresen törökül. — S végül arra kérném Ordódy Katalint, hogy e rövid beszélgetés befejezéseként vázolja fel írói ars poétikáját. — Egyik „izmus“ hívének sem vallom magam, bár kétségtelen, hogy realista vagyok, de ez nem szándékos, nem előre elhatározott, és bármikor kirándulást tehetek, vagy letelepedhetek egy másik „izmus“-ban, ha mondanivalómhoz éppen azt érzem hozzászabottnak. Azt azonban mindenképpen fontosnak tartom, hogy az írás, az írói mondanivaló hasson, még az sem baj, ha a hatás nem az író elképzelése szerint alakul ki. Légüres térben nem létezhet irodalom, nem virágozhat egyetlen művészeti ág sem. Színházi nyelven szólva, üres nézőtér előtt nem érdemes játszani. De nem elégít ki a játék igénytelen nézők előtt sem. Nem mindegy, kik azok, akik a tenyerüket összeverik. A hatni akarás igényét persze nem szabad összetéveszteni a hatásvadászattal. Minden újabb írás kell hogy a kaland izgalmát jelentse az írónak — most magamról beszélek csupán —, behatolni egy olyan, még ismeretlen területre, amely számára nagyszerű felfedezéseket és egyben veszélyeket is jelenthet. Máskülönben az írás rutinná válnék és nem érné el azt a feszültséget, ami minden jó írás elengedhetetlen kelléke. — Köszönjük a beszélgetést. —zsélyi— Nemcsak gazdasági kérdés Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa határozataiban rendkivttli figyelmet szentel a gazdasági problémáknak. 3 ez nem véletlen. Népgazdaságunkat, amelyet az 1968-69- es években megzavarták a különféle revizionista koncepciók, az irányítási és termelési fegyelem meglazulásával káosz fenyegette. Az a gazdasági konszolidáció, amelyet pártunk új vezetősége 1969 áprilisában kezdett el, azért talált olyan kedvező visszhangra, mivel dolgozóink megértették, milyen veszélyt rejtettek magukban azok a koncepciók, amelyek a termelésből ki akarták zárni a tervszerűséget, a tervezést, s a gazdasági folyamatot rábízták volna a piaci ösztönösségre. A dolgozók munkaaktivitását és a szocialista versenyt eszmei szempontból is értékelni kell, mint állampolgáraink válaszát az új pártvezetőség felhívására, vagyis hogy a politikai és gazdasági konszolidációval egyetértenek és támogatják. Végül is a választások és a gazdasági konszolidáció eredményei is ezt bizonyítják. A gazdasági problémák ma is a párt és a dolgozók figyelmének állandó középpontjában állnak, a párt Központi Bizottsága nem titkolja a tényt, ellenkezőleg: hangsúlyozza, hogy az ötéves tervben kitűzött szociális, kulturális, az életszínvonal emelését célzó feladatok elsősorban népgazdaságunk eredményeitől függenek. Vagyis: ahogyan ma dolgozunk, úgy élünk majd holnap. A fontossági sorrendben az első helyet természetesen az üzemi tervek kidolgozása és lehető leghatékonyabb teljesítése jelenti, vagyis: valamennyi gazdasági tartalékunk mozgósítása, a termelés és irányítás ésszerűsítése, racionalizálása, a lehető legkisebb beruházásokkal. Hogy mindez sikerüljön, annak érdekében kemény és szívós politikai-eszmei harcot kell vívnunk. Arról van szó, s ezt például a Központi Bizottság februári plénumának határozatai is hangsúlyozzák, hogy a gazdasági propagandát és agitációt is céltudatosan és tervszerűen kell végeznünk. Tervszerűen és rendszeresen megmagyarázni a műszaki és gazdasági feladatokat, azok összefüggését a politikai feladatokkal, a szocialista neveléssel, a párt gazdaságpolitikájának megmagyarázásával. Tehát nem csupán egyes gazdasági, műszaki és irányítási feladatok puszta megvalósításáról van szó, hanem mindezt hasznosítanunk kell a nevelés, a szocialista és internacionalista tudat formálásának a területén is. —zs— Néhány sorban A Szovjetunió Minisztertanácsának döntése alapján egymillió rubelt fordítanak arra a célra, hogy a Volga és Ural folyókba minél kevesebb ipari szennyeződés kerüljön. Az említett folyók partján a szűrő- és tisztítóberendezések egész sorát építik fel. Amint egy ankéten kiderült, a Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg a legolvasottabb könyvek sorrendje a következő: Jack Londoni Acélököl, Klauss Mann: Mefisztó. A londoni Times egyik olvasója a következő kéréssel fordult a szerkesztőséghez „... a friss újság olvasása engem iszonyúan idegesít. Nagyon kérem Önöket, hogy nekem a lap régebbi számait küldjék, mondjuk az 1950-eseket. Azokból legalább tudni fogom, hogy a válságok, amelyekről írnak, már elmúltak, s nem kell miattuk idegeskednem." Robert Altman amerikai színész a londoni Roundhouse színház egyik előadásán az egyik fiatal nézőt, aki túl hangosan adott kifejezést véleményének, megfenyegette, hogy „vagy befogja a száját“, vagy kidobja őt. Erre a fiatalember felugrott a színpadra, de a következő pillanatban akkora pofont kapott Altmantól, hogy a földre zuhant. Am a fiatalember barátainak a jelenet nem tetszett, ők is a színpadra rontottak, s csakhamar olyan verekedés kezdődött, hogy nyolc ember megsebesült, sőt kettőjüket kórházba kellett szállítani. A „jelenetet" a legtöbb néző nyugodtan nézte végig, s örült annak, hogy végre a színházba is történik valami izgalmas érdekes dolog. Dean Martin már évek óta az egyik legjobban, legdivatosabban öltözködő hollywoodi színész hírében áll. Számára az öltözködés még sohasem jelentett gondot. Annál inkább a vetkőzés. Legutóbbi filmjében a forgatókönyv szerint az egyik jelenetben meztelenre kellett vetkőznie. Határozottan elutasította. Végül a rendezővel kompromisszumot kötött, hogy a kamerák elé hosszú alsónadrágban lép. De még ez sem volt túlságosan ínyére. KÄt. m
