A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-05 / 18. szám

Emberek, legyetek éberek! Közel harminc évvel ezelőtt írta ezeket a szavakat a cseh nemzet hős fia, Július Fučík. Európában, Ázsiá­ban és Afrikában javában dúltak a fegyverek, a világhatalomra törekvő német fasiszták gyilkolták, mészárol­ták a hű hazafiakat, kommunistákat és pártonkívülieket, a békére vágyó gyerekeket, nőket és férfiakat egya­ránt. A Pankrácon bebörtönözve kí­nozták, vallatták Fučíkot. Egy bűne volt, rendkívül szerette az életet, ha­záját és a dolgozók első szabad álla­mát, a Szovjetuniót. És utálta a há­borút, a vérengzést. Élni akart, béké­ben, boldogan, a Szovjetunióhoz ha­sonló emberi közösségben. Mégis el kellett mennie az élők közül, kegyet­lenül kivégezték. Vele együtt 50 mil­lió ember halt meg a második világ­háborúban. Milliók lettek nyomorék­ká, csonkák és bénák, kik ma is magukon hordják a második világ­háború jegyeit. Az élet utáni vágyat, az akasztófa alatti kínzást, a halálba kergetett emberek borzalmait irta meg Fučík az „Üzenet az élőknek“ című könyvében, melynek megdöb­bentő sorait eme szavakkal fejezte be: „Emberek, szerettelek titeket, emberek, legyetek éberek.“ Alig harminc év telt el azó­ta, egy negyed évszázad, hogy Európában elnémultak a fegyve­rek. A romok helyén új gyárak, iskolák, lakótelepek nőttek. Békés nyugodt környezetben dolgozunk vagy ünnepelünk ma és emlékezünk a második világháború befejezésére. Megállunk az elesett hősök sírjánál, kegyelettel áldozunk emléküknek. Ezen békés tavaszi napon felidézzük Fučík szavait: „Emberek, legyetek éberek!“ Éberen kell őrködni sorsunk, bé­kénk, függetlenségünk felett. Hiszen még ma is kísértenek a második vi­lágháború jegyei. Nap mint nap fi­gyelmeztető értesüléseket közöl az újság, a tévé, a rádió a világ tájain megtörtént eseményekről. Ázsiában szüntelenül dúlnak a fegyverek, az Egyesült Államok további hadsere­geket, repülőket, anyahajókat küld a szabadságát védő vietnami nép ellen. Afrikában az izraeli agresszió ve­szélye következtében katonai alaku­latok sokasága áll készenlétben. Amerikában a faji üldözés, Dél- Amerikában a szociális forradalmak, függetlenségi harcok tartják aktivi­tásban az embereket. És Európa? Huszonhét éve, hogy az európai né­pek felett elcsitultak a fegyverek. A szovjet hadsereg önfeláldozó harc­cal megvédte hazáját, a dolgozók el­ső szocialista államát, a rázúduló vi­lágfasizmus támadása elől, és Euró­pa számos nemzetét szabadította fel a német elnyomás alól. A lövészár­kokból és katonatáborokból ha­zatérő emberek, a megrázkód­tatásban és rettegésben élő né­pek így sóhajtottak akkor fel: „Soha többé háborút, örök békességet.“ Ez lett volna a küldetése a jaltai konferenciának is, melyen a nagy­hatalmak vezetői gyűltek össze köz­vetlen a háború befejezése előtt. Az Egyesült Államokat Roosevelt, az angolszász birodalmat Churchill, a Szovjetuniót Sztálin képviselte. Kül­detésük az volt, hogy Európát úgy rendezzék el, hogy soha többé ne legyen a háború tűzfészke. Ilyen jel­legű dokumentumokat írtak alá, de az amerikai imperializmus már ak­kor szőtte terveit Németország újra­­felfegyverzésére, és egy háború utáni szovjetellenes blokk kialakítására. Ebből a tervből született a nyugat­európai katonai szövetség, a NATO. Ennek is köszönhető, hogy a szovjet­nyugatnémet szerződés megkötésére csak ez évben, vagyis 27 évvel a világháború befejezése után kerülhet sor. A szerződés megkötését már elodázni nem lehet. Az elmúlt 27 év alatt a Szovjetunió olyan nagyha­talommá lett, mely Európa sorsát, a világ eseményeit döntően befolyásol­ja. Mégpedig abban az irányban, melyet a népek és nemzetek annyi­ra óhajtanak, a béke irányában. Tizenhét évig tartott, amíg Ameri­ka elismerte a világ első szocialista államát, a Szovjetuniót. Ám az utób­bi negyed évszázad elég volt arra, hogy az amerikai politikusok megért­sék, hogy a Szovjetunió nélkül nem lehet megoldani a világpolitikai kér­déseket. Ez az alapmotívuma Nixon moszkvai látogatásának is: Egy ki­váló amerikai politikus, A. Harriman az „Amerika és Oroszország a válto­zó világban“ című könyvében ezt ír­ta: „Egyedüli országok vagyunk, me­lyek képesek egyik a másikat meg­semmisíteni, és egyúttal a .világ na­gyobb részét is. Ez mind a két or­szág elé felmérhetetlen nagy felada­tot állít, vagyis megtalálni az eszkö­zét annak, hogy ezen a nem nagy égitesten az ellentétes nézetek kö­zepette és békében élhessünk egymás mellett“. íme a világ az amerikai politikus szemével. S a tény? A tejben, vaj­ban dúslakodó Amerika a világot körülépiti katonai támaszpontokkal, igyekezvén alárendelni és kizsákmá­nyolni a népeket, sőt az egész embe­riséget. A békét és nyugalmat a Szovjet­unió és a szocialista világtábor je­lenti, mely nemhogy csak olyan erős, hogy a háborút el tudja hárítani, hanem a békéért, a nemzetek közti békés egymás mellett élésért oly meggyőző érvekkel harcol, hogy a világ népei mindinkább felzárkóz­nak melléje. Ma már a laikus is tudja, hogy a földkerekségen vízen, földön, levegő­ben annyi a szuperfegyver, műszer és robbanóanyag, hogy ezek káros hatásától, háborús célokra való fel­­használása alól csak megsemmisíté­sükkel szabadul meg az emberiség. A háborúk nélküli világot, a békés együttélést csak a megbecsülés, a megértés és egymás tiszteletben tar­tása biztosíthatja. Ezért van oly nagy jelentősége az európai békekonferen­ciának, a lefegyverzés, az atommen­tes övezet, a világűr és a tengerek békés célokra való felhasználása, a kis és nagy nemzetek közti kölcsö­nös egyenjogú viszonyra, a levegő beszennyezése megtiltására s elsősor­ban is a világban dúló háborúk, a vietnami háború befejezésére, a szue­zi övezet kérdéseinek békés rende­zésére tett javaslatoknak, melyeket a Szovjetunió és a szocialista világ­közösség képviselői különféle fóru­mokon terjesztenek elő, védenek és harcolnak érte. A mi óhajunkat, a nép vágyát és óhaját fejezik ki ez­zel. Ma, amikor Csehszlovákia népe május 9-ével a második világháború befejezéséről emlékezik meg, és fel­­szabadulásunk 27. évfordulóját ün­nepeljük, nem feledhetjük azt, amit a háború után magunkénak vallot­tunk, nem feledhetjük azt, amit Fu­čík a halál torkából üzent az élők­nek: „Emberek, legyetek éberek.“ Legyünk éberek, a szocializmus, a béke sorsa felett, dolgozzunk úgy. hogy munkánkkal ne csak jólétet, de biztonságos, békés világot alkossunk. MAJOR ÁGOSTON 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom