A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-05 / 18. szám
Emberek, legyetek éberek! Közel harminc évvel ezelőtt írta ezeket a szavakat a cseh nemzet hős fia, Július Fučík. Európában, Ázsiában és Afrikában javában dúltak a fegyverek, a világhatalomra törekvő német fasiszták gyilkolták, mészárolták a hű hazafiakat, kommunistákat és pártonkívülieket, a békére vágyó gyerekeket, nőket és férfiakat egyaránt. A Pankrácon bebörtönözve kínozták, vallatták Fučíkot. Egy bűne volt, rendkívül szerette az életet, hazáját és a dolgozók első szabad államát, a Szovjetuniót. És utálta a háborút, a vérengzést. Élni akart, békében, boldogan, a Szovjetunióhoz hasonló emberi közösségben. Mégis el kellett mennie az élők közül, kegyetlenül kivégezték. Vele együtt 50 millió ember halt meg a második világháborúban. Milliók lettek nyomorékká, csonkák és bénák, kik ma is magukon hordják a második világháború jegyeit. Az élet utáni vágyat, az akasztófa alatti kínzást, a halálba kergetett emberek borzalmait irta meg Fučík az „Üzenet az élőknek“ című könyvében, melynek megdöbbentő sorait eme szavakkal fejezte be: „Emberek, szerettelek titeket, emberek, legyetek éberek.“ Alig harminc év telt el azóta, egy negyed évszázad, hogy Európában elnémultak a fegyverek. A romok helyén új gyárak, iskolák, lakótelepek nőttek. Békés nyugodt környezetben dolgozunk vagy ünnepelünk ma és emlékezünk a második világháború befejezésére. Megállunk az elesett hősök sírjánál, kegyelettel áldozunk emléküknek. Ezen békés tavaszi napon felidézzük Fučík szavait: „Emberek, legyetek éberek!“ Éberen kell őrködni sorsunk, békénk, függetlenségünk felett. Hiszen még ma is kísértenek a második világháború jegyei. Nap mint nap figyelmeztető értesüléseket közöl az újság, a tévé, a rádió a világ tájain megtörtént eseményekről. Ázsiában szüntelenül dúlnak a fegyverek, az Egyesült Államok további hadseregeket, repülőket, anyahajókat küld a szabadságát védő vietnami nép ellen. Afrikában az izraeli agresszió veszélye következtében katonai alakulatok sokasága áll készenlétben. Amerikában a faji üldözés, Dél- Amerikában a szociális forradalmak, függetlenségi harcok tartják aktivitásban az embereket. És Európa? Huszonhét éve, hogy az európai népek felett elcsitultak a fegyverek. A szovjet hadsereg önfeláldozó harccal megvédte hazáját, a dolgozók első szocialista államát, a rázúduló világfasizmus támadása elől, és Európa számos nemzetét szabadította fel a német elnyomás alól. A lövészárkokból és katonatáborokból hazatérő emberek, a megrázkódtatásban és rettegésben élő népek így sóhajtottak akkor fel: „Soha többé háborút, örök békességet.“ Ez lett volna a küldetése a jaltai konferenciának is, melyen a nagyhatalmak vezetői gyűltek össze közvetlen a háború befejezése előtt. Az Egyesült Államokat Roosevelt, az angolszász birodalmat Churchill, a Szovjetuniót Sztálin képviselte. Küldetésük az volt, hogy Európát úgy rendezzék el, hogy soha többé ne legyen a háború tűzfészke. Ilyen jellegű dokumentumokat írtak alá, de az amerikai imperializmus már akkor szőtte terveit Németország újrafelfegyverzésére, és egy háború utáni szovjetellenes blokk kialakítására. Ebből a tervből született a nyugateurópai katonai szövetség, a NATO. Ennek is köszönhető, hogy a szovjetnyugatnémet szerződés megkötésére csak ez évben, vagyis 27 évvel a világháború befejezése után kerülhet sor. A szerződés megkötését már elodázni nem lehet. Az elmúlt 27 év alatt a Szovjetunió olyan nagyhatalommá lett, mely Európa sorsát, a világ eseményeit döntően befolyásolja. Mégpedig abban az irányban, melyet a népek és nemzetek annyira óhajtanak, a béke irányában. Tizenhét évig tartott, amíg Amerika elismerte a világ első szocialista államát, a Szovjetuniót. Ám az utóbbi negyed évszázad elég volt arra, hogy az amerikai politikusok megértsék, hogy a Szovjetunió nélkül nem lehet megoldani a világpolitikai kérdéseket. Ez az alapmotívuma Nixon moszkvai látogatásának is: Egy kiváló amerikai politikus, A. Harriman az „Amerika és Oroszország a változó világban“ című könyvében ezt írta: „Egyedüli országok vagyunk, melyek képesek egyik a másikat megsemmisíteni, és egyúttal a .világ nagyobb részét is. Ez mind a két ország elé felmérhetetlen nagy feladatot állít, vagyis megtalálni az eszközét annak, hogy ezen a nem nagy égitesten az ellentétes nézetek közepette és békében élhessünk egymás mellett“. íme a világ az amerikai politikus szemével. S a tény? A tejben, vajban dúslakodó Amerika a világot körülépiti katonai támaszpontokkal, igyekezvén alárendelni és kizsákmányolni a népeket, sőt az egész emberiséget. A békét és nyugalmat a Szovjetunió és a szocialista világtábor jelenti, mely nemhogy csak olyan erős, hogy a háborút el tudja hárítani, hanem a békéért, a nemzetek közti békés egymás mellett élésért oly meggyőző érvekkel harcol, hogy a világ népei mindinkább felzárkóznak melléje. Ma már a laikus is tudja, hogy a földkerekségen vízen, földön, levegőben annyi a szuperfegyver, műszer és robbanóanyag, hogy ezek káros hatásától, háborús célokra való felhasználása alól csak megsemmisítésükkel szabadul meg az emberiség. A háborúk nélküli világot, a békés együttélést csak a megbecsülés, a megértés és egymás tiszteletben tartása biztosíthatja. Ezért van oly nagy jelentősége az európai békekonferenciának, a lefegyverzés, az atommentes övezet, a világűr és a tengerek békés célokra való felhasználása, a kis és nagy nemzetek közti kölcsönös egyenjogú viszonyra, a levegő beszennyezése megtiltására s elsősorban is a világban dúló háborúk, a vietnami háború befejezésére, a szuezi övezet kérdéseinek békés rendezésére tett javaslatoknak, melyeket a Szovjetunió és a szocialista világközösség képviselői különféle fórumokon terjesztenek elő, védenek és harcolnak érte. A mi óhajunkat, a nép vágyát és óhaját fejezik ki ezzel. Ma, amikor Csehszlovákia népe május 9-ével a második világháború befejezéséről emlékezik meg, és felszabadulásunk 27. évfordulóját ünnepeljük, nem feledhetjük azt, amit a háború után magunkénak vallottunk, nem feledhetjük azt, amit Fučík a halál torkából üzent az élőknek: „Emberek, legyetek éberek.“ Legyünk éberek, a szocializmus, a béke sorsa felett, dolgozzunk úgy. hogy munkánkkal ne csak jólétet, de biztonságos, békés világot alkossunk. MAJOR ÁGOSTON 5