A Hét 1972/1 (17. évolyam, 1-26. szám)

1972-05-05 / 18. szám

A Nemien Múzeum a V encelszoborral. A VILÁG KŐKORO­NÁJÁNAK DRÁGAKÖVE A prágai öváros keleti részének ék köve: a Löportorony. A Nemzeti Színház belülről. Hidak a Moldván. PRÁGA. SZOCIALISTA HAZÁNK FŐVÁROSÁNAK aranybetfls napját ünnepeljük május kilencedikén. Azt a napot, amikor a dicsőséges szovjet hadsereg katonái kiűzték a száztornyú múzeumvárosból, az Arany Prágából a szabad ember leggaládabb ellenségét: a fasiszta bitorlót. A hosszú éveken át elnyomóit, megkínzott és lealázott emberek számára a hős szovjet kato­nák elhozták azt, ami az ember számára a legszebb és a legdrágább kincs: a szabadságot. Huszonhét szabad év telt el 1945. május kilencediké óta; huszonhét bol­dog, dolgos és békés esztendő. Huszonhét szabad év múlott el azóta, hogy Prága polgárai szabadnak, s ami ezzel egyet jelent: embereknek érezhették magukat. Huszonhét szabad esztendő múlott el azóta, hogy fővárosunkból eltűnt az utolsó náci-horda, az utolsó fasiszta csizma és a meggyötört em­berek megkezdhették az új szabad Prága szépítését, építését. Nagy és emlékezetes napok évfor­dulóján, szokás szerint képzeletben visszaforgatjuk a történelem lapjait és visszaidézzük azokat a legfonto­sabb eseményeket, melyek a város múltját és jövőjét formálták. Prága több mint ezeréves történelme során naggyá lett: a Városok Anyja, a Városok Királynőjévé vált. A macskaköves zegzugas utcák, az Öváros, a Kisoldal és a Hradzsin történelmi légkörében járva az ódon falakról a város történelmének min­den korszaka leolvasható, és az is megállapítható, hogy Prága nemcsak élő történelmi múzeum, de korsze­rű főváros is, ahol lüktető gazdasági és kulturális élet folyik. Amikor a látogató Prága új, min­den korszerű követelménnyel ellá­tott repülőterére érkezik, azonnal megállapíthatja, hogy nemcsak Euró­pa, de a világ egyik legszebb, va­rázslatosan elbűvölő fővárosába ér­kezett. És, hogy az élő múzeumvá­ros, ahogyan latinul nevezték: Ca­put Regni már több mint ezer évvel ezelőtt is erős és szép város volt, azt egy arab kereskedő, Ibrahim Ibn, már 965-ben feljegyezte, aki nem­csak mint üzletember, hanem mint a mór követség tagja járt a város­ban. RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK BIZO­NYÍTJÁK, hogy Prága területén már a kőkorszak idején, különösen a Moldva menti dombokon emberek laktak. A történészek szerint a VI. évszázadban, a markomannok elvo­nulása után két szlovan törzs tele­pedett le a mai Prága területén. A csehek törzse a Moldva bal, míg a zlicsanok törzse a folyó jobb part­ján telepedtek le. A két szlovan törzs csaknem egymással szemben agyag­ból és fából várat is épített. A Hrad- zsint és Vyšehrádot. Mindkét várat, de különösen Vyšehrádot számos monda övezi. A két vár között rövid idő alatt forgalmas kereskedőváros alakult ki, majd a IX. század második felétől az ország politikai, gazdasági és kul- lurális központjává vált. Pfemysl cseh fejedelmi család a fa és agyag­vár helyén kővárat épített és foko­zatosan kiépítette uralmát. A Vár alatti Újváros, a mai Kis­oldal (Malá strana) az ezerkétszázas évek végén alakult ki, amihez a várgrófok városrésze a Hradzsin csatlakozott. A két utolsó Premysl- uralkodó jogara alatt három szom­szédos ország: Csehország, Magyar- ország és Lengyelország egyesült. 1306-ban megölték a cseh uralkodó­ház utolsó férfitagját, III. Vencelt; 1310-ben a Luxemburgiak ültek a cseh trónra. IV. Károly, német-római császár uralkodása alatt (1355-ben a pápa császárrá koronázta), minden tekintetben sokat fejlődött az ország és annak székhelye, Prága is. IV. Károlyt fia, IV. Vencel követte a trónon. Uralkodása alatt a szociális ellentétek fokozták a nemzetiségi el­lentéteket. A cseh ellenzéki mozga- lorp élére Húsz János állt, aki a prágai bölcsészeti fakultás dékánja, majd magistere volt. A Betlehem­kápolna szószékéről nagy hatású szó­noklatokat tartott. Vele kezdődött a huszita mozgalom. A híveit kelyhe- seknek nevezték. A hosszú súrlódá­sok után 1419. július 30-án kitört a nemzeti felkelés, ami évtizedekig el­húzódott és az elkeseredett harcok csak 1437-ben értek véget. PRÁGÁT A HABSBURG-URA- LOM ALATT IS időnként beara­nyozta az uralkodói udvar fénye, pompája, de ez a csillogás nem tud­ta elrejteni az egyre növekvő ellen­téteket. 1848. márciuséban Prágában is ki­tört a forradalom és a két évszáza­dos kényszerhallgatás után a cseh nemzet újra önálló politikai ténye­zőként lépett föl. Az ellenzéki moz­galom azonban ezzel nem szűnt meg; az az első világháború végéig tar­tott, amikor megalapították a Cseh­szlovák Köztársaságot. Az önállóság minden téren gyümölcsözött. Prága nagy fejlődésnek indult. Európa egyik kereskedelmi és kulturális köz­pontjává vált. Közvetlen a második világháború kitörése előtt, 1939 már­ciusában az ország elvesztette füg­getlenségét — a hitleri hordák száll­ták meg. A háborús években sokat szenvedett a város népe. A fasiszta elnyomók koncentrációs táborokba hurcolták a nemzet legjobb fiait, kegyetlenül legyilkolták azokat, akik szót mertek emelni az emberi jog és méltóság érdekében. A háború vihara is végigsöpört a városon. Az angolszász légierő bombázta a várost. A fasiszta megszállók a háború utolsó heteiben ezrével tartóztatták le a prágaiakat. Az ellenállási moz­galom már régen készenlétben volt, hogy fegyveres ellenállást szervez; fegyverrel a kézben csap le a náci- hordára. A keleti frontszakaszról me­nekült fasiszták azonban nagy erő­ket vontak össze Prága védelmére. — Prágát megvédjük! Nem hagy­juk elpusztítani! Utolsó csepp vérün­kig harcolunk a szabadságért! — volt a felkelők jelszava. Május ötö­dikén, annak ellenére, hogy a város­ban nagy német katonai erő volt, a cseh felkelők fegyverei megszólaltak. Rögtönzött barikádokon védték az utcákat, házakat. A felkelőknek si­került megvédeniök a pusztulástól a várost. Négy napon át harcoltak, küzdöttek a nagy túlerőben lévő ná­ci hordákkal, SS alakulatokkal. A nácik dühükben a hidakat, prágai palotákat akarták felrobbantani, romba dönteni. De erre már nem maradt idejük ... A DICSŐ SZOVJET HADSEREG 1945. május 9-én, még idejében ér­kezett, — fölszabadította a várost és megmentette a végkimerültségig küz­dő felkelőket is. Az elmúlt huszonhét év alatt a régi, patinás Óvárost, annak remek palotáit, sugárútjait és macskaköves utcáit hatalmas költséggel rendbehoz­ták. A felszabadulással Prága törté­netében az építészet terén is új kor­szak kezdődött. A hagyományos épí­tészeti értékekkel összhangban kor­szerű, új szocialista város épül. Prá­gát, szinte gyűrűként új lakónegye­dek veszik körül, ahol korszerű la­kásokban sok ezer prágai család ka­pott új otthont. És épül a prágai Metró is, és szépítik, csinosítják to­vább a Moldva-parti Arany Prágát, amit Goethe, a zseniális német költő a világ kőkoronája drágakövének ne­vezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom