A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-21 / 16. szám
bőség és a konjunktúra ellenére több mint egy évtizede parázslik, s olykor lángra lobban a válság, mely akkor kezdődött, amikor 1959 elején Nagy-Britannia, Görögország és Törökország megállapodást kötött egymással — és Londonban ezt a megoldást egyszerűen Ciprus képviselői, mindenekelőtt Makariosz elé tették. S ez a megoldás belelökte a mindössze 9000 km2 nagyságú és alig több mint félmilliós lélekszámú szigetet egy évtizedes válság örvényébe. Anélkül, hogy visszatérnénk e válságok korai történetének tárgyalására, fel kell vázolni a hátteret, ennek bizonyos állandó és már sokszor hangoztatott tényezőit. Ilyen például az, hogy Ciprus szigetén szuverén angol területnek számító bázisok vannak: a Szuezi-csatorna bejáratától alig több mint 400 kilométerre fekvő sziget a Földközi-tenger keleti medencéjének stratégiai közr pontja. A NATO tehát a maga részéről azt tartaná a legjobb megoldásnak, ha Ciprus felhagyna a rendkívüli politikai érzékkel rendelkező Makariosz érsek által kidolgozott és évek óta folytatott függetlenségi politikával és formailag is a NATO teljes stratégiai irányítása alá kerülne. Ezt az alaptörekvést bonyolította a Ciprussal kapcsolatos görög-török érdekellentét. Az Atlanti Szövetség két délkeleti tagállama évekig nézett egymással farkasszemet a ciprusi kérdésben, míg végül Athén és Ankara a független köztársaság feje fölött megkísérelte kidolgozni az úgynevezett „kettős Enózisz“ politikáját. Vagyis azt, hogy a sziget egyik, nyilvánvalóan nagyobbik fele Görögországhoz, egy kisebb része Törökországhoz kerüljön. Mert mint tudvalevő, a sziget lakosságának mintegy négyötöde görög és egyötöde török. A két „anyaország" érdekeit fegyveres erők védik a szigeten. Van „ciprusi nemzeti gárda“ 10 000 emberrel. De ezt a 10 000 embert 950 Görögországból érkezett tiszt vezeti, akik sokkalta inkább lojálisak az athéni kormányhoz, mint a ciprusi függetlenség ügyéhez. Van 7000 török katona a szigeten, ezer felfegyverzett török ciprióta rendőr és a török hadsereg Ankarából érkezett 650 tisztje. Emellett immár hét éve több mint háromezres létszámú üNSZ békefenntartó erő állomásozik a szigeten. A válság legfrissebb, 1971 szeptembere óta számítható periódusa azzal kezdődött, hogy a görög „ezredesi kormány“ Grivasz nyugalmazott tábornokot a szigetre küldte, akinek célja, mint röplapokon bejelentette, hogy újra megindítsa a harcot az Enóziszért: Ciprus egyesítéséért Görögországgal. A hetvennégy éves Grivasz tábornok, Digenisz néven az angolok elleni (görög) nemzeti felszabadító partizánharc hajdani nemzeti hőse 1967-től, amikor a Kofinu török falu elleni véres terrorakcióával kis híján fegyveres konfliktust idézett elő a két NATO-tagország, Görögország és Törökország között, Athénben élt. Grivasz most, hogy visszatért, megindította rejtekhelyéről a támadást Makariosz ellen, átkozódásokat és fenyegetéseket szórva az érsekelnökre. Az athéni kormány ezek után elérkezettnek látta az időt, hogy megkísérelje véget vetni Makariosz önálló politikájának s az érsekelnököt az athéni politikához láncolni. Február első napjaiban Athén ultimátumban követelte Makariosztól, hogy az általa vásárolt fegyvereket szolgáltassa ki a görög tisztek vezetése alatt álló „ciprusi nemzeti gárdának“, vagy egy későbbi változat szerint az ENSZ-erőknek. A második követelés az volt. hogy Makariosz alakítsa át kormányát és abba vonja be „a nemzeti egység“ híveit, azaz az athéni kormánynak megfelelő politikusokat. Amikor Makariosz ezt az utóbbi ultimátumot visszautasította, márciusban megindult a roham legújabb A „kéksapkás“ ENSZ rendfenntartó erők tagjai Limasszolban Makariosz az athéni nyomás ellen tüntető görög ciprióták között Az érsekelnök Grivasz tábornok Aphrodité-szobor a nicosiai múzeum kertjében szakasza. A ciprusi ortodox egyház szinódusa (pontosabban Kitium, Paphosz és Kyrenia püspökei) benyújtottak egy olyan követelést, hogy Makariosz mondjon le az elnöki tisztségről és csak az érseki funkcióját tartsa meg. Azzal érveltek: az ortodox egyház törvényei nem engedik meg, hogy az érsek világi tisztséget is betöltsön. Erre az újabb támadásra a ciprusi közvélemény rendkívül hevesen reagált. A sziget történetében eddig ismeretlen méretű tömegtüntetések követelték, hogy Makariosz maradjon hivatalában. (A Makariosz lemondását követelő kisebb, jobboldali diákcsoportok tüntetései nem tudnak nagyobb tömegeket mozgósítani.) Az érsek a püspököknek adott válaszában határozottan visszautasítja a követelést, hangsúlyozva, hogy a lemondás káoszhoz, belső zavarhoz vezetne, és egyben azt jelentené, hogy semmibe veszik a ciprusi nép akaratát. A válság természetesen nem ért véget, s nem ért véget a Ciprus függetlenségét és Makariosz személyét fenyegető veszedelem sem. De egy biztos, Makariosz ellentáll a külső és belső nyomásnak, s ebben nem áll elszigetelten. Mert ma nemcsak Grivasz emberei állnak készenlétben a szigeten, a görög hadseregnek athéni tisztek vezette egységei, hanem a görög ciprióták óriási többsége is, mely támogatja az érsekelnököt, mint a szigetország függetlenségi politikájának szimbólumát és megvalósítóját. —ta— legenda szerint Aphro-Aff dité, az ógörög mitológiában a szépség és szerelem istennője Kyprosz szigetének partjainál, Paphosz közelében emelkedett ki a hullámok közül. A nicosiai múzeum kertjében álló Aphrodité-szobor ajkán különös mosollyal szemléli a szigeten végigáramló stratégiai és politikai viharokat. Mert új válság viharai dúlnak a sziget fölött — se válság középpontjában az érsekelnök, Makariosz személye elleni támadás áll. Ciprus az ókorban termékenységéről, kellemes éghajlatáról, fejlett kézműiparáról és ásványi kincseiről egyaránt híres sziget volt. Aztán erdeit terv nélkül nagyobbára kivágták, talaja kiszáradt s területének jó része évszázadokig nem volt egyéb vad bozótokkal benőtt pusztaságnál. Az utóbbi időben mindez gyökeresen megváltozott. A politikai bizonytalanság, az államot és vezetőit fenyegető fizikai veszély légkörében az utóbbi hat évben évi 356 fontra emelkedett az egy főre eső nemzeti jövedelem, ami (az izraelitől eltekintve) a legmagasabb a Közel-Keleten). A mezőgazdasági termelés volumene az utóbbi tíz év átlagában 7, a mezőgazdasági exporté 16 százalékkal nőtt minden esztendőben. Az importált áruk többségét egyre inkább modern gépek és termelőeszközök teszik ki. Ennek következtében a kereskedelmi mérleg hiánya kb. 45 millió font évente. Ezt azonban ellensúlyozza, hogy az angol támaszpontok személyzete és az ENSZ-csapatok együttesen körülbelül 30 milliót költenek a szigeten — és nem utolsósorban az, hogy a seiget az utóbbi négy-öt évben készpénzre váltotta káprázatos klímáját (a tengerparti vadonatúj modern szállodasorok zsúfolva skandináv, angol és nyugatnémet turistákkal). Az idegenforgalom évi bevétele meghaladja a 10 millió fontot s ez egyre emelkedik. De ez csak a felszín, illúzió — a CYPRUS Köt, 17