A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-21 / 16. szám

bőség és a konjunktúra ellenére több mint egy évtizede parázslik, s oly­kor lángra lobban a válság, mely akkor kezdődött, amikor 1959 elején Nagy-Britannia, Görögország és Tö­rökország megállapodást kötött egy­mással — és Londonban ezt a meg­oldást egyszerűen Ciprus képviselői, mindenekelőtt Makariosz elé tették. S ez a megoldás belelökte a mindössze 9000 km2 nagyságú és alig több mint félmilliós lélekszámú szigetet egy év­tizedes válság örvényébe. Anélkül, hogy visszatérnénk e vál­ságok korai történetének tárgyalá­sára, fel kell vázolni a hátteret, en­nek bizonyos állandó és már sokszor hangoztatott tényezőit. Ilyen pél­dául az, hogy Ciprus szigetén szu­verén angol területnek számító bá­zisok vannak: a Szuezi-csatorna be­járatától alig több mint 400 kilomé­terre fekvő sziget a Földközi-tenger keleti medencéjének stratégiai közr pontja. A NATO tehát a maga ré­széről azt tartaná a legjobb megol­dásnak, ha Ciprus felhagyna a rend­kívüli politikai érzékkel rendelkező Makariosz érsek által kidolgozott és évek óta folytatott függetlenségi po­litikával és formailag is a NATO teljes stratégiai irányítása alá ke­rülne. Ezt az alaptörekvést bonyolította a Ciprussal kapcsolatos görög-török érdekellentét. Az Atlanti Szövetség két délkeleti tagállama évekig nézett egymással farkasszemet a ciprusi kérdésben, míg végül Athén és An­kara a független köztársaság feje fölött megkísérelte kidolgozni az úgy­nevezett „kettős Enózisz“ politikáját. Vagyis azt, hogy a sziget egyik, nyil­vánvalóan nagyobbik fele Görögor­szághoz, egy kisebb része Törökor­szághoz kerüljön. Mert mint tudva­levő, a sziget lakosságának mintegy négyötöde görög és egyötöde tö­rök. A két „anyaország" érdekeit fegyveres erők védik a szigeten. Van „ciprusi nemzeti gárda“ 10 000 em­berrel. De ezt a 10 000 embert 950 Görögországból érkezett tiszt vezeti, akik sokkalta inkább lojálisak az athéni kormányhoz, mint a ciprusi függetlenség ügyéhez. Van 7000 tö­rök katona a szigeten, ezer felfegy­verzett török ciprióta rendőr és a török hadsereg Ankarából érkezett 650 tisztje. Emellett immár hét éve több mint háromezres létszámú üNSZ békefenntartó erő állomásozik a szigeten. A válság legfrissebb, 1971 szeptem­bere óta számítható periódusa azzal kezdődött, hogy a görög „ezredesi kormány“ Grivasz nyugalmazott tá­bornokot a szigetre küldte, akinek célja, mint röplapokon bejelentette, hogy újra megindítsa a harcot az Enóziszért: Ciprus egyesítéséért Gö­rögországgal. A hetvennégy éves Gri­vasz tábornok, Digenisz néven az angolok elleni (görög) nemzeti fel­szabadító partizánharc hajdani nem­zeti hőse 1967-től, amikor a Kofinu török falu elleni véres terrorakció­­ával kis híján fegyveres konfliktust idézett elő a két NATO-tagország, Görögország és Törökország között, Athénben élt. Grivasz most, hogy visszatért, megindította rejtekhelyé­ről a támadást Makariosz ellen, át­­kozódásokat és fenyegetéseket szórva az érsekelnökre. Az athéni kormány ezek után el­érkezettnek látta az időt, hogy meg­kísérelje véget vetni Makariosz ön­álló politikájának s az érsekelnököt az athéni politikához láncolni. Feb­ruár első napjaiban Athén ultimá­tumban követelte Makariosztól, hogy az általa vásárolt fegyvereket szol­gáltassa ki a görög tisztek vezetése alatt álló „ciprusi nemzeti gárdá­nak“, vagy egy későbbi változat sze­rint az ENSZ-erőknek. A második követelés az volt. hogy Makariosz alakítsa át kormányát és abba vonja be „a nemzeti egység“ híveit, azaz az athéni kormánynak megfelelő po­litikusokat. Amikor Makariosz ezt az utóbbi ultimátumot visszautasította, már­ciusban megindult a roham legújabb A „kéksapkás“ ENSZ rendfenntartó erők tagjai Limasszolban Makariosz az athéni nyomás ellen tüntető görög ciprióták között Az érsekelnök Grivasz tábornok Aphrodité-szobor a nicosiai múzeum kertjében szakasza. A ciprusi ortodox egyház szinódusa (pontosabban Kitium, Paphosz és Kyrenia püspökei) be­nyújtottak egy olyan követelést, hogy Makariosz mondjon le az el­nöki tisztségről és csak az érseki funkcióját tartsa meg. Azzal érvel­tek: az ortodox egyház törvényei nem engedik meg, hogy az érsek világi tisztséget is betöltsön. Erre az újabb támadásra a cip­rusi közvélemény rendkívül heve­sen reagált. A sziget történetében eddig ismeretlen méretű tömegtün­tetések követelték, hogy Makariosz maradjon hivatalában. (A Makariosz lemondását követelő kisebb, jobbol­dali diákcsoportok tüntetései nem tudnak nagyobb tömegeket mozgósí­tani.) Az érsek a püspököknek adott vá­laszában határozottan visszautasítja a követelést, hangsúlyozva, hogy a lemondás káoszhoz, belső zavarhoz vezetne, és egyben azt jelentené, hogy semmibe veszik a ciprusi nép akaratát. A válság természetesen nem ért véget, s nem ért véget a Ciprus füg­getlenségét és Makariosz személyét fenyegető veszedelem sem. De egy biztos, Makariosz ellentáll a külső és belső nyomásnak, s ebben nem áll elszigetelten. Mert ma nemcsak Gri­vasz emberei állnak készenlétben a szigeten, a görög hadseregnek athéni tisztek vezette egységei, hanem a gö­rög ciprióták óriási többsége is, mely támogatja az érsekelnököt, mint a szigetország függetlenségi politikájá­nak szimbólumát és megvalósítóját. —ta— legenda szerint Aphro-Aff dité, az ógörög mitoló­giában a szépség és sze­relem istennője Kyprosz szigetének partjainál, Paphosz közelében emel­kedett ki a hullámok közül. A nico­siai múzeum kertjében álló Aphrodi­té-szobor ajkán különös mosollyal szemléli a szigeten végigáramló stra­tégiai és politikai viharokat. Mert új válság viharai dúlnak a sziget fölött — se válság középpontjában az ér­sekelnök, Makariosz személye elleni támadás áll. Ciprus az ókorban termékenységé­ről, kellemes éghajlatáról, fejlett kézműiparáról és ásványi kincseiről egyaránt híres sziget volt. Aztán erdeit terv nélkül nagyob­­bára kivágták, talaja kiszáradt s te­rületének jó része évszázadokig nem volt egyéb vad bozótokkal benőtt pusztaságnál. Az utóbbi időben mindez gyökeresen megváltozott. A politikai bizonytalanság, az álla­mot és vezetőit fenyegető fizikai ve­szély légkörében az utóbbi hat év­ben évi 356 fontra emelkedett az egy főre eső nemzeti jövedelem, ami (az izraelitől eltekintve) a legmaga­sabb a Közel-Keleten). A mezőgaz­dasági termelés volumene az utóbbi tíz év átlagában 7, a mezőgazdasági exporté 16 százalékkal nőtt minden esztendőben. Az importált áruk több­ségét egyre inkább modern gépek és termelőeszközök teszik ki. Ennek kö­vetkeztében a kereskedelmi mérleg hiánya kb. 45 millió font évente. Ezt azonban ellensúlyozza, hogy az an­gol támaszpontok személyzete és az ENSZ-csapatok együttesen körülbe­lül 30 milliót költenek a szigeten — és nem utolsósorban az, hogy a seiget az utóbbi négy-öt évben kész­pénzre váltotta káprázatos klímáját (a tengerparti vadonatúj modern szállodasorok zsúfolva skandináv, angol és nyugatnémet turistákkal). Az idegenforgalom évi bevétele meg­haladja a 10 millió fontot s ez egyre emelkedik. De ez csak a felszín, illúzió — a CYPRUS Köt, 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom