A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-21 / 16. szám
Megrendülve értesültünk, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom egyik kiemelkedő művelője és szervezője Dallos István elhunyt. Ismét szegényebbek lettünk. Küzdelmes írói út, nehéz emberi sors ért véget. Dallos István 1901-ben született. Hosszú évekig szerkesztő és hírlapíró volt. Az 1930-as években a Prágai Magyar Hírlap munkatársa. 1935-ben megszervezi a Híd Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulatot. Legfontosabb munkái: Az 1925-ben megjelent Nyitrai írók Könyve (antológia), a Mártonvölgyi Lászlóval együtt 1935—37 között szerkesztett Szlovenszkói Magyar írók Antológiájának 1—4. száma, valamint A nyitrabarsi palóc-félsziget 1938 című műve. Utolsó könyve amelyből az alábbi részt vettük A Híd vallomásá címen jelent meg 1969-ben. írói és emberi magatartása mindannyiunk számára példa marad. DALLOS ISTVÁN Téglát téglára hordva A HÍD hű maradt eredeti céljaihoz a második kisebbségi irodalom kibontakozása idején is. Sarkalatos programpontja maradt változatlanul mind az írói egységfront, mind a magyar—szlovák kulturális közeledés eszméjének ápolása. A szlovenszkói Magyar Album oldalait megnyitotta a fiatal magyarországi, erdélyi és jugoszláviai (vajdasági) írók, valamint a terebélyesedő szlovák irodalom alkotásai előtt is. Csak előre meghatározott keretek lehetőségein belül törhetett utat a hídgondolatnak és a kulturális közeledés eszméjének, s az irodalmi alkotásokból csak ízelítőt nyújthatott az egyre korlátozottabb adottságok és lehetőségek, az egyre érezhetőbbé váló cenzúra miatt. Ezenkívül a kisebbségi kulturális élet irányítóinak mindent az ellenzéki politika érdekeinek alávető magatartása is sok nehézséget okozott a Hídnak. Az általános politikai helyzet, a viszonosság elvének egyre fokozottabb érvényesítése nehezen járhatóvá tették azt az utat, amelyen elindult, mert az egyre göröngyösebbé vált. Abban az időben, amikor a progresszív forradalmi írók és költők jelentékeny része hallgatásra kényszerült, amikor a haladó írók alkotásait mintegy mikroszkópon keresztül vizsgálta a cenzúra, a Híd Magyar Albuma bátor kiállással közölte ezek írásait. A cenzúra által kifogásolt írások természetesen kimaradtak, vagy megcsonkítva kerültek közlésre, számos esetben azonban a haladó írók művei keresztüljutottak a cenzúra szűrőjén. A Magyar Album csak az irodalmi érték mércéjét tartotta szem előtt, s abból az elgondolásból indult ki, hogy a napi politika kérdései — melyek kibillenthetnék arról a vágányról, melyen elindult — nem játszhatnak szerepet életében és céljának megfelelő jó munkát csak akkor végezhet, ha az irodalmi alkotások kérdésében nem tér el eredetileg kitűzött céljaitól, és ha az írói egységfront elvén túl továbbra is az egymás mellett élő népek szellemi kieseinek megismertetésén, a baráti, jó szomszédi szellem elmélyítésén munkálkodik. így vallott erről a programadó alapvető kérdésről a Magyar Album, Dallos Istvánnak a Téglát téglára hordva című cikkében: „... Tanújelét kívánjuk adni annak, hogy rokonszenvvel és igaz érdeklődéssel viseltetünk a szlovák irodalom alkotásaival szemben. Nemcsak azért, mert történelmi tényként szögezhető le, hogy az itt élő magyarság az elmúlt évszázadok során békében és megértésben élt, testvériesen osztozott örömben és bánatban a szlováksággal, nemcsak azért, mert vérségi rokoni, és az élet ezernyi más kapcsolata fűzte szorosra a két nemzet viszonyát, elsősorban gazdasági és kulturális téren, de azért is, mert tudatában vagyunk annak, hogy az évszázados jóban-rosszban kifejlődött testvéri együttérzés életszükségletté vált e két egymás mellé rendelt nemzet életében. Ma már azok is elismerik, hogy az egyetlen helyes, járható út azt keresni, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt, akik a nemzeti felbuzdulás első perceiben olyan mezsgyére léptek, mely az együvé tartozás tekintetében szakadékokon vezetett keresztül. A múlt példái ma már félreismerhetetlenül mutatják, hogy önmaga ellen bűnt követne el az, aki útját állná annak a törekvésnek, mely a magyarszlovák kultúrközlekedés eszméjének megvalósítása érdekében kíván kiteljesedni. Nemcsak indokolt, de szükséges is, hogy e két nemzet kölcsönösen megismerje és értékelje egymás kulturális alkotásait, mert éppen a kultúra lehet ez esetben is az a híd, mely a két nép lelkivilágát közelebb hozza egymáshoz. Szükséges a kultúrközeledés göröngyökkel teli útjának egyengetése és a magyar—szlovák lelkiség egymáshoz közelebb hozása éppen az irodalmi alkotások kölcsönös értékelése és megismerése révén. Amit az évszázadok teremtettek meg két egymás mellett élő nép lelkében, azt nem szabad válaszfalak emelésével a múlt emlékei közé sorozni, hanem ellenkezőleg, kölcsönösen meg kell ragadni minden alkalmat, mely egymáshoz közelebb hozza a két nemzet szellemiségét, éppen szellemi nagyjai alkotásainak megismerése révén ... V. Pfibyl felvétele Gál Sándor A hajnal megszentelése árny az árnyon éjszakában havazásban ringó csónak sima vizen patakok forrása lettünk árnyékomra árnyékod hull egy-patakká vált a testünk tűz a tűzre árny az árnyon ringó csónak ünnep lángja te a fenti ünnep éje te a lenti havazás a havazásra fordulj fordulj földerengesz hunyt szememben hó-ízekkel láng a lángban így akartad messzeségben kitakarva így akartam hold az égen szálló felhő áldozat és tűz és isten hullni ketten inda-karok fonódása együtt szállni gyürüzése fel az égig láng-időbe havazás új havazásra vissza újra tiszta minden te és te és árny az árnyon te és csak te ringatózik nevünk sincs már füzek nyírfák sötétsége soha sem volt te és csak te más csak árnyék te és csak te havazásunk holdsugárban kimondatlan neve sincsen és a csónak soha másként soha szebben koporsónk tán inda-kezek egymást védőn ki emlékszik lehunyt szemek egymást látón ki gondol rá havazás a havazásban milyen éhség fehér árnyak fehér árnya milyen vágyás összekötve eggyé-égve milyen végtelen kívánás éjszakában semmi semmi semmi emlék szálló csendben csak a ringó árnyak tánca árny az árnyon árny az árnyon tűz-időben ringó csónak sima vizen
