A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-21 / 16. szám

Távcsövükön ilyennek látják a Holdat Holdfogyatkozás fázisai A csillanok csodálói Sággal a semmiből jött össze, vagyis sok-sok szorgalom, akarat és áldo­zatkészségnek a gyümölcse ... Mi mindent is építettek? Figyelemre méltó például a Fou­­colt-inga. Ez egy úgynevezett de­monstrációs műszer, mellyel a föld tengely körüli forgását lehet bizo­nyítani. Továbbá a felhozott távcső­nek egy észlelőteret hoztak létre. 1968-ban felépítették azt a barakkot, melyben a tágas politechnikai mű­hely és az irodahelyiségek kaptak helyet. 1969. január 1-én a jnb művelődé­ül napóra si osztálya vette át a csillagvizsgá­lót, egyúttal Gömöri Györgyöt ki­nevezték igazgatóvá. Akkoriban dol­gozták ki a nagy észlelőhelyiség és a napmegfigyelő torony terveit, sőt az alapjait \ is lerakták. (1969 amo­lyan tervezési és előkészületi év volt.) A következő, évben felépült a nagy észlelőhelyiség, teljesen azonban csak 1971-ben készült el a párt megala­kulása 50. évfordulójának tiszteleté­re. Még abban az évben felállítottak egy szép, országos viszonylatban is igen korszerű napórát. A csillagvizsgáló jelenlegi tényke­désének súlypontja a szakkörök szer­vezésére irányul járási viszonylat­ban. Főleg iskolákban, művelődési otthonokban és üzemi klubokban folyik a szervező munka. Az érdek­lődés nagy. Nehézségek abban mu­tatkoznak, hogy kevés a szakkörve­zető. A szervezésben nagy segítséget nyújt a jnb oktatás és művelődés­­ügyi szakosztálya, valamint a járási pártbizottság ideológiai osztálya. A csillagvizsgáló dolgozóinak első célja az volt, hogy megmutassák az embereknek az égbolt csodálatos szépségeit. Az első „rácsodálkozás“ után az emberek szinte önkéntelenül megkérdezték: mi ez, miért van ez, hogyan van ez stb. Ez volt a kiindu­ló pont, amib$l törvényszerűen kö­vetkezett a második lépés, a meg­magyarázás. És éppen ebben van a munka és a ténykedés lényege: ma­gával hozza a helyes világnézeti szemlélet kialakítását még a közép­korú és idősebb emberekben is, nem beszélve a tanulóifjúságról. — Jelenleg 216 taggal 17 szakkör működik a járásban — mondja az igazgató. — Az elmúlt évben 23 232 ember hallgatott meg asztronómiai előadást, ami már valóban komoly eredménynek számít... A szakkörök munkáját módszertanilag, szakiroda­­lommal és szemléltető eszközökkel segítjük... A közeljövőben minden szakkört komoly csillagászati mű­szerrel szeretnénk ellátni, mert az a távlati tervünk, illetve azt szeret­nénk elérni, hogy a jövőben egyet­len olyan tanuló se kerüljön ki az iskolából, aki ne nézne bele csilla­gászati távcsőbe. Azt is megtudtam, hogy a csillag­­vizsáló minden pénteken este — ha derült és tiszta az égbolt — nyilvá­nos észleléseket rendez az érdeklő­dők számára, rendkívüli események alkalmával szintén, mint például hold- és napfogyatkozáskor, Merkur­­átvonuláskor stb. — Igen hasznosnak tartjuk az is­kolák szervezett tanulmányi kirán­dulásait is — mondja Gömöri György. — Kívánt témára előadáso­kat tartunk és különböző filmeket vetítünk... A város főterén álló pro­­pagációs táblánkon a munkánkat és a csillagászati aktualitásokat ismer­tetjük, szemléltetjük. Az anyagot ha­vonta cseréljük... Az elmúlt évben kiállítást rendeztünk a szovjet űrku­tatás eredményeiről és csillagvizsgá­lónk fejlődéséről. .. Rövidesen sor kerül Az űrhajózás technikája című kiállításra. Ezt a kiállítási anyagot a járás minden községébe eljuttat­juk. Az Uránia csillagvizsgáló a közel­múltban megbízást kapott a változó csillagok megfigyelésére és arra is, hogy szlovákiai méretben irányítsa a többi csillagvizsgáló ez irányú tény­kedését, „felműszerezze“, módszer­tanilag segítse, s hogy a mért ada­tokat összegyűjtse, rendszerezze és publikálja. Elnézem, hallgatom s egyúttal cso­dálom Gömöri Györgyöt, ezt a sze­rény, mégis tűzzel-hévvel magyarázó vékony embert, szinte félő, hogy nagy lelkesedésének a lobogásában elég. Gépészmérnök szeretett volna lenni, de nem sikerült. Volt vasesz­tergályos, fényképész, könyvnyom­dász, aztán... — Mindig nagyon szerettem a természetet, a matematikát és a fi­zikát — vallja magáról. — Aztán egyszer. . kezembe került egy csil­lagászati könyv és örökre a rabja lettem a csillagoknak. Mert csodála­tos a csillagok világa! Az Uránia csillagvizsgáló távlati tervei nagyon szépek, s nem elérhe­tetlenek. — 1980-ig minden bizonnyal fel­épül az új, a korszerű planetárium! — mondja Gömöri György csillogó szemmel, bizakodón. — Hogy miből fog állani?... Egy nagy előadóte­remből, egy csarnokból, melyben állandó kiállításokat rendezhetünk, klubhelyiségből, ahol fogadhatjuk lá­togatóinkat és vendégeinket, két irodahelyiségből, ahol elhelyezhetjük egyre bővülő könyvtárunkat, lebo­nyolíthatjuk levelezéseinket és fel­dolgozhatjuk megfigyeléseinket, azon­kívül jól felszerelt műhelyekből és fényképészeti laboratóriumból... — Mit tudna még mondani búcsú­zóul? — teszem fel az utolsó kér­dést. — Számunkra az a legnagyobb öröm, ha valaki belenéz a távcsőbe és így sóhajt föl: „Jaj, de gyönyö­rű!“ Mielőtt végleg elbúcsúzom meleg­szívű „házigazdámtól“, én is belené­zek a távcsőbe és őszintén felkiál­tok: csodálatos, gyönyörű! LOVICSEK BÉLA Dutý Jozef, Nyltra — Húsz példányban fogy el a Héŕ Itt a vasútállomáson. Lehet tízzel több. Mlková Stefénla, Nyltra — 15 darab Hét jár az It­teni elárúsltúhelyre. Emeljük fel a duplájára. Horváth Júlia, Želiezovce (Zsellz} — Most rendeltem harminc­cal többet. Juhász Hona, Levice (Léva) — 150 darabot adok el min­den héten. Küldjenek még húszat. Rficz Aurélia, Želiezovce (Zsellz) — Én Is 150 darab Hetet kapok. Nyugodtan emeljük még húsz példánnyal. —cs—

Next

/
Oldalképek
Tartalom