A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-14 / 15. szám
La Valletta — az előtérben az arabok által épített s később a johanniták által megerősített Saint Angelo erőd; ma a brit földközi-tengeri flotta parancsnokságának főhadiszállása Mélti Állam, amely a 264 km: nagyságú Málta mellett több klsebb-nagyabb szigetből tevődik össze, a Földközi-tenger középső rászán, Szicília ás Tunézia között fekszik. 319 000 (őt kitevő lakosságának 96 százaléka máltai, a többi angol, olasz, arab. Fővárosa, a nagy hadikikötő, La Valletta (16 000 lakos). A törvényhozó testület (a világ egyik legkisebb parlamentfe) 55 tagú, és öt évenként választják újra. A szigetek felszíne kopár, sziklás. Bányászat, számottevő Ipar nincs. A hagyomány szerint Málta volt Homérosz Ogyglé]a. Az Odysszela V. énekében Homérosz elmeséli, hogy a trójai háború ntán Ithaka szigetére hazatérő görög hős, Odysszeusz bolyongásai során elvetődik Ogyglára, s itt ót Kalypszo nimfa magéhoz láncolni törekszik. Odysszeusz hét évig élvezte is a bájos nimfa szerelmét. Máltát, fekvésénél fogva, a Földközitengeren uralkodó népek egymás után foglalták el. Nevét a föníciaiaktól kapta: „Maleth" nyelvükön menedéket, kikötőt jelentett. A föníciaiak uralmát a görögöké, azután a kartbagóiaké és 1. e. 218-ban a rómaiaké váltotta fel. A római birodalom felosztásakor 395-ben a keletrómai birodalomhoz került. Majd a szaracénok hódították meg, később Szicília normann királyai tették adófizetőjükké. 1194- ben Szicíliával együtt VI. Henrik német-római császár birtokába jutott. 1530-ban, amikor a törökök elűzték a johannltalovagrendet Rhodosz szigetéről, V. Károly császár Máltát a johannltáknak adta, akik lakóit szabadságuktól teljesen megfosztották. 1788-ban Napóleon foglalta el, de már 1800-ban elvették tőle az angolok. 1814-ben változtatták az angolok gyarmatukká Máltát. A szigetcsoport 1921- ben bizonyos alkotmányos jogokhoz, majd 1947-ben önkormányzathoz jutott. A brit gyarmatbirodalom felbomlása azonban Itt sem állt meg. A gyarmat 1982-ben Málta Állam néven belső autonómiát kapott, 1984 szeptemberében pedig a Brit Nemzetközösség keretében elnyerte függetlenségét. Nagy-Brltannia akkor, partnereivel egyetértésben gazdasági aegltséget ígért a fiatal független államnak, azzal a feltétellel, hogy az angol helyőrség 1974-ig, a NATO földkö zi-tengerl főhadiszállása meghatározatlan ideig Málta területén marad. Nagy-Brltannla számára 1971. június 16 12-én kezdődtek a nehézségek, amikor kihirdették a parlamenti választások eredményét: győzött a szociáldemokrata Labour Party, s ennek vezére, Dom Mintoff lett a miniszterelnök. A brit katonák hozzátartozói kutyáikat, macskáikat, kanárimadaraikat is haza viszik, természetesen repülőgépen Dom Mintoff (szemüveggel) a támaszpontok sorsáról indított parlamenti vita előtt Dom Mintoff szeretne reformokat megvalósítani, ehhez azonban pénz kell. Az Idegenforgalom bevételein kívül az államkassza egyetlen lényeges jövedelme az angolok által a támaszpontok és a kikötőberendezések használatáért fizetett évi 5 millió font sterling bérleti dij. Mintoff azonban kezdetben 38 milliót követelt, majd mikor az angolok nem voltak hajlandók Ilyen alapon tárgyalni, követelését 18 millió font sterlingre mérsékelte, azzal, hogy ez az utolsó szava. Az angolok azt mondták: meglátjuk, ki bírja ki tovább, ml Málta nélkül, vagy Málta az általunk fizetett bérleti díj nélkül, s 170 év után behajózták az ogész helyőrségüket és elhagyták' La Valletta kikötőjét. (A kiürítés végleges határideje 1972. március 31. volt.) Mintoff azonban nem hagyta magát sem megfélemlíteni, sem zsarolni. A máltai dokkok bérlete Iránt érdeklődést mutatott Líbia és egyes szocialista államok. Ez már túl sok volt a NATO-nak. Az Észak-atlanti Szövetség, mely ki tudja, hogyan tévedt a Földközi-tenger déli vizeire, nyomást gyakorolt az angolokra, hogy ígérjenek többet, így hát London felemelte ajánlatát 8,5 millió fontra. Dom Mintoff azonban kitartott követelése mellett. Néhány évvel ezelőtt Málta hasonló magatartásának az amerikai 8. flotta azonnali inváziója lett volna a következménye. Szovjet hadihajók jelenléte azonban a világnak ebben a részében is megváltoztatta az erőviszonyokat. Ogy látszik, hogy miután a szfrlai Latakija és Tarabulusz, az egyiptomi Alezandrla és Port Said, a líbiai Wheelouse, Oran és Bizerta kikötőiből klebrudalták a NATO-egységeket s Ciprus is semlegességl politikát folytat, Dom Mintoff pedig az egyenlőtlen párbajban nem hullott térdre, Nagy-Brltannla és NATO- partnerel voltak kénytelenek engedni: március 26-án Dom Mintoff és a brit hadügyminiszter aláírták Londonban a bérleti szerződés meghosszabbítását további hét évre. A brit és NATO-egységek továbbra is használhatják a máltai támaszpontokat; Nagy-Brltannla kötelezte magát évi 14 millió font sterling bérleti díj fizetésére. A szerződésnek van viszont egy pontja, amely szerint sem Nagy-Brltannla, sem más NATO-hatalmak nem indíthatnak támadást a máltai támaszpontokról arab országok ellen. — fa — a világ íss; országai CSÁD KÖZTÁRSASÁG Területe: 1 284 000 km> Lakossága: 3,5 millió (1968) Fővárosa: Ford Lamy, 132 502 lakos (1968) Államforma: Köztársaság A Francia Közösség, az Afrikai Egységszervezet a Közép-Afrikai Köztársaságok Uniója és az ENSZ tagja, az Európai Gazdasági Közösség társult tagja Az észak-déli Irányban 1700 km kiterjedésű Csád Köztársaság déli része még a csapadékos éghajlat övezetéhez, északi "része viszont már a Tibesztl-hegység sivatagos, kopár vidékéhez tartozik. Lakosai felerészben a szudánnégerek csoportjához tartozó baglrmlk, mbumok, mabák és tárnák. Kívülük majdnem egymilliós lélekszámban részben nomád arabok, továbbá a Csád-tó környékén hausszák és kanurlk, északon negroid tlbbuk élnek az országban. A Jelenlegi Csád Köztársaság területén a XIV. századtól szudánnéger államok alakultak. A franciák 1900- tól 1913-ig meghódították ezeket az államokat, s területüket a már régebben létrehozott Oubangi-Charl francia gyarmathoz csatolták, majd 1920-ban újra leválasztották és Francia Egyenlltől-Afrlka főkormányzóság föderatív részévé változtatták. Ennek a státusának csak a fökormányzóság második világháború utáni felbomlása vetett véget, amikor is előbb 1958. november 28-án, a Francia Közösség autonóm tagállama lett, majd 1960. augusztus 11-én elnyerte az alkotmányjogi függetlenséget. Az országnak csak a déli, Kamerun és a Közép-afrikai Köztársaság által határolt részén éri el a csapadék az évi 1000 mm-es átlagot. Csád a fejlődés alacsony fokán álló mezőgazdasági ország. Az Ipar részesedése a termelésben az 1 százalékot Is alig éri el. A mezőgazdaság két fő exportcikke a gyapot és a földimogyoró. Az északi területek sivatagos vidékein datolyapálma-oázisok Is előfordulnak. A középső országrészek füves pusztáin jelentős az állattenyésztés. Főleg szarvasmarhát, tevét, juhot és kecskét tartanak. Az országnak nevet adó hatalmas, a folyók vízhozamától függően 10—25 000 km2 felületű Csádtóból és a folyókból évente a 100 000 tonnát meghaladó mennyiségű halat fognak ki. Bányakincset még feltáratlanok. Eddig uránium-, ón-, kősó-, wolfram- és nátriumkészleteket fedeztek fel, kitermelésüket késlelteti a megfelelő közlekedési hálózat hiánya, jelenleg sem vasút, sem műút nem áll rendelkezésére. Fort Lamyban repülőtér van. A kulturális állapotok a gyarmati múlt örökségét tükrözik. A lakosság 97 százaléka Írástudatlan, a tanköteles gyermekeknek csak 30 százaléka Jár rendszeresen Iskolába.