A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-07 / 14. szám
Asszonyoknak A fürdőszobámban tartok egy kis muszlinkendőt, amelyet fátyolként terítek az arcomra, amikor leveszek vagy fölveszek egy szvettert. így a kivágás nem piszkolódik be a kendőzéstől, vagy a krém+*i ■ Két berakás között felfrissítem a hajamat úgy, hogy a hajcsavarókra szárazon csavarom fel, s azután az egészet nedves kendővel beborítom. Kéziszárítóval megszárítom. Alig tíz perc alatt kész. ■ A szájrúzsom jobban megmarad, ha az első réteget leitatom papirzsebkendővel, aztán egy leheletnyi púdert, majd újabb rúzsréteget teszek rá. ■ Amikor tussolok, a fürdősapkám rossz helyen nyom hullámot a hajamba. Ezért először hátrasimítom a hajam, és egy pánttal körbekötöm. A sapka gumiját a pántra helyezem. ■ Az ajakrúzsom nem kenődik szét, amióta meghúzom a kontúrjait fehér ceruzával, amit azután az ujjammal elsimítok. ■ Sürgős háziberakás: felteszem a csavarokat és kölnivízzel bepermetezem a hajam. Az alkohol elpárolog, a haj nagyon hamar száraz lesz és jó illatú, (Talán túl száraz is, s ezért nem ajánlatos az eljáecettel és tejföllel habarást készítünk és behabarjuk. A levesestálba 1 tojássárgáját, 1—2 kanál tejfölt teszünk és ráöntjük a forró levest. Töltött bárány A bárány elülső részén, a mellén elválasztjuk a húst a csonttól. Kissé leforrázzuk és besózzuk. Elkészítjük a tölteléket. Lábasban, forró zsírban, kevés reszelt hagymát s 1 áztatott és jól kinyomott zsemlét párolunk. Tűzről levéve apróra vágott petrezselyemzöldjét, 2 nyers tojást, kis sót, borsot jól összedolgozzuk, megtöltjük vele a húst és a nyílást bevarrjuk. Pecsenyesütőben zsírt forrósítunk, beletesszük a húst, kevés vizet és gyakran locsoljuk, míg a hús szép pirosra sül. Szeletekre vágjuk, bármilyen savanyúságot adhatunk hozzá. rást gyakran megismételni). Savanyú bárányleves A bárány fejét és csontosabb részét apróra vágva feltesszük főzni és sót, hagymát, kevés vegyes zöldséget teszünk bele. Ha a hús már megpuhult, a levest leszűrjük, a húst viszszarakjuk a levesbe s újból főzni tesszük. Adunk hozzá tárkonyt és 1 babérlevelet, azután kevés liszttel, Az idei tavasz Az idei tavasz szabásvonalai lágyak, nőiesek. Divatos a lekerekített gallérú kabát, sokszor paszpóllal díszítve; a keskeny váll- és övrésszel egybedolgozott szabásvonal. A kabát deréktól lefelé mindig bővül. A bőség lehet harangszabású, gloknis vagy trapéz. Divatos kabátszövet a pöttyös hatású könnyű anyag. A feledékeny favágó Egyszer egy favágó kora reggel felkelt, egy darab kenyeret, sajtot és hagymát csomagolt a tarisznyájába, egy vizeskorsót is tett bele. Aztán elővezette az istállóból a szamarát, ráült és elindult. Hosszú volt az út az erdőig, árkon, bokron keresztül, és mindig csak hegynek felfelé. Végül is elért az erdő széléig. Ott a szamarat elengedte, hogy legeljen, ő maga pedig hozzákészülődött a favágáshoz. De bizony ekkor vette észre, hogy otthon felejtette a fejszéjét. — Fejsze nélkül nem lehet fát vágni! — mondta magának, és elindult haza, hogy a szerszámot elhozza. Amint hazaért, tarisznyáját felakasztotta a legközelebbi kerítésoszlopra, megkereste a fejszét, vállára tette, és máris indult vissza az erdőre. De alighogy megérkezett, észrevette, hogy otthon maradt a tarisznyája, a kerítésoszlopra felakasztva. — Reggeli nélkül nem lehet dolgozni — mondta magának, és ismét elindult hazafelé. Otthon fogta a tarisznyáját, vállára vetette, majd megint visszament az erdőre. A nap már magasan járt az égen, és a vándorlás egyre nehezebb lett. Végül is visszatért oda, ahol a fát akarta vágni. Minthogy az idő jól eljárt, elhatározta, hogy előbb dolgozik egy keveset, aztán eszik. Éppen a favágáshoz készülődött, amikor eszébe jutott a szamara. Hol lehet?... Kiabálni kezdett a szamárnak, nevén szólította, hívta erről, hívta arról, de hiába. Nem jött a szamár, nem találta sehol. Nagyön megijedt. Mit kezdjen szamár nélkül!? Hogyan viszi haza a fát, amit ki fog vágni? — Miért is nem kötöttem egy fáfiihoz? — szidta magát, és tovább kereste a szamarat. Fáradtan bandukolt, ment erre, arra, kereste he- J gyen-völgyön, hát végül is megtalál- j ta a szamarat. Megörült nagyon és | elindult vissza az erdő szélére. Mire í odaért, teljesen beesteledett. Kimerültén roskadt a földre. Olyan i éhes, fáradt és szomjas volt, úgy ' érezte, hogy a torka teljesen kiszáradt. Elővette hát a vizeskorsót, hogy í legalább iszik egyet, de akkor vette észre, hogy azt bizony nem töltötte i meg vízzel! Pedig mennyi forrást és i patakot elhagyott útközben! Sötét lett. Feljött a hold. Vége a napnak, és egyetlen fát sem vágott ! ki. Mi maradt hátra? Haza kell men- I nie. De alig állott a lábán. Bocskora szétrongyolődott, sajgott a talpa. Ekkor az erdőből fehérszakállú, j öreg ember lépett elő, és így szólt ! a favágóhoz: „Későre jár már barátom! Most akarsz fát vágni? Vagy már hazafelé tartasz, akkor mehe- ; tünk együtt.“ A favágó szomorúan mesélte el, ; hogy és miként járt. Az öreg neve- ! tett, a feledékeny favágó vállára , csapott, és így szólt: „Kedves fiam, i nem hiába mondja a nép: ami nincs a fejben, az a lábban van!“ Bolgár népmese 1 Vasút Ez a vasút gyorsvasút, zihál meg zakatol, bekapja az alagút valahol, valahol. Gőzt pipál, meg füstöl is, feketét, fehéret, szél cibálja üstökit szegénynek, szegénynek. Állomáson megtorpan, szuszog és megpihen, holnap estig nem rohan vassínen, vassínen. Aztán hajrá! nekivág, hegynek föl, völgybe le, viszi kilenc kocsiját robogó kereke. Fazekas Anna ♦ 21
