A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-07 / 14. szám
A laoszi Kőedény-síkság ismét elkeseredett harcok színhelye volt a múlt év decemberében. A hazafias erők ellenséges állást foglalnak el INDOKÍNA Újabb invázió Kambodzsában A Nixon elnök kínai látogatásáról kiadott kínaiamerikai közös nyilatkozatban az amerikaiak elismerik az indokínai népek önrendelkezési jogát és ígéretet tesznek, hogy kivonják fegyveres erőiket a délkeletázsiai térségből és Tajvanról — „amint ezt a helyzet konszolidálódása lehetővé teszi“. Ugyanakkor — mint a szovjet sajtónak a Nlxon-látogatással foglalkozó kommentárjai megállapítják — ugyanezekre a napokra jutottak az utolsó másfél-két esztendő leghevesebb amerikai bombatámadásai a dél-vietnami, a laoszi és a kambodzsai felszabadított területek, valamint a VDK A Kambodzsai Nemzeti Egységfront fegyveres erői harcban az ellenséggel Prey Veng tartományban A Kambodzsai Nemzeti Egységfront új egységének zászlóavatása a dzsungelban ellen. S ezek a támadások, bombázások azóta sem szünetelnek. Az amerikai légierő vadászbombázó rajai nap mint nap bombázzák a VDK területét. Megérkezett Vietnam partjaihoz a Kitty Hawk repülőgép-anyahajó és a rajta állomásozó 75 vadászbombázó máris bekapcsolódott az indokínai légiháborúba: Laosz és a VDK területét támadta. A Kitty Hawk megérkezésével — egy hónappal az eredeti tervek szerinti időpont előtt — ismét négyre emelkedett a vietnami partok mentén horgonyzó amerikai repülőgép-anyahajók száma. Kambodzsában — ahol Lon Noil tábornok feloszlatta az ország egykamarás parlamentjét, lemondatta a kormányt és saját magát nevezte ki államfővé, miniszterelnökké és a hadsereg főparancsnokává — a saigoni rezsim csapataiból álló mintegy negyvenezer főnyi inváziós egység hatolt be és folytat súlyos harcokat a szabadságharcosok ellen. Az inváziónak az a célja, hogy a hadműveleti övezet határát minél messzebb távolítsa el a dél-vietnami fővárostól és felszámolja a szabadságharcosoknak e területen levő utánpótlási támaszpontjait. A VDK külügyminisztériuma nyilatkozatot tett közzé az újabb barbár bombázásokkal kapcsolatban, élesen elítélve a VDK területének újabb barbár bombázását. A nyilatkozat rámutat: a nixoni adminisztrációönmaga leplezi le agyonreklámozott „békeakaratát“, „béketervét“, s egyben megmutatja a világnak, mennyit érnek Nixon szavai Vietnam és Indokína népeinek önrendelkezéséről és országaik szuverenitásának tiszteletben tartásáról. (Mint ismeretes, Nixon elnök a diplomácia „fair play“ szabályait felrúgva nyilvánosságra hozta egyfelől Le Dúc Tho és Xuan Thuy, másfelől Henry Kissinger magánjellegű tárgyalásainak tényét és témáit s az ezeken a tárgyalásokon előterjesztett amerikai „nyolcpontos béke javaslatot", amit a VDK és DIFK elutasított. A DIFK a maga részéről egy kétpontos új javaslattal válaszolt, amely annyiban előnyösebb minden korábbinál, hogy éppen tömörségével, megfogalmazásával magának a tárgyalásnak és a megegyezésnek a lehetőségeit is leegyszerűsíti.) Időközben Norodom Szihanuk herceg, Pekingben élő elűzött kambodzsai politikus befejezte a VDK-ban tett baráti látogatását. Elutazása előtt vietnami—kambodzsai közös nyilatkozatot írt alá Hanoiban. A vietnami—kambodzsai közös nyilatkozat újra kijelenti, hogy a vietnami és a khmer nép vállvetve fog harcolni mindaddig, amíg meg nem hiúsítanak minden amerikai kalandot Indokínában. A felek a leghatározottabban viszautasítják Nixon amerikai elnök úgynevezett béketervét és emlékeztetnek arra, hogy az indokínai béke helyreállításának egyetlen járható útja az ott élő népek alapvető jogainak tiszteletben tartásán, az 1954-es genfi egyezmények előírásainak megvalósításán át vezet. A közös nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak pozitívan kell válaszolnia a DIFK hétpontos javaslatában (elvetett két »kulcsfontosságú kérdésre: az agresszió beszüntetésére és a saigoni rezsimnek nyújtott támogatás felszámolását hangsúlyozó követelésre. Egyelőre semmi sem mutat arra —• a fokozott terrorbombázások semmi esetre sem —, hogy a Nixon-adminisztráció eleget kívánna tenni az Indokína sokat szenvedett népeinek nevében a DIFK által kifejezésre juttatott jogos és reális követelésének. — ta— COSTA RICA Területe: 90 700 km1 Lakossági: 1,7 millió (1089) Ffivárosa: San ]os«, elővárosaival együtt 350 000 lakos (1087) Államforma: küitársaság Az ENSZ, a Közép-amerikai Gazdasági Közösség és az AASZ tagja » Costa Rica (magyarul: Gazdag Part) Közép-Amerlkéban, a Csendes-óceán, Nicaragua, a Karlb-tenger és Panama között terül el. Hozzá tartozik többek közt a 45 km2 területű Chitra-szlget és a 34 km2 területű Kökusz-sztget is. Lakosainak 80 százaléka kreol, 14 százaléka mesztlc, 4 százaléka Jamaicából bevándorolt, angolul beszélő néger, őslakos Indián már csak mintegy 2500 él az országban. A Jelenlegi köztársaság keleti partvidékét Kolumbus fedezte fel 1502-ben, nyugati partvidékét Espinoza 1514-ben, s az ország 1530-tól 1821-lg spanyol gyarmat volt, Guatemala Főkapitányság részeseként. A függetlenség kikiáltása után előbb Mexikóhoz, majd 1823-ban a Közép-amerikai Köztársaságok Szövetségéhez csatlakozott. 1838-tól önálló köztársaság, a századforduló óta az Egyesült Államok döntő politikai és gazdasági befolyása alatt. Az ország felszíne három tájra osztható: a Karlb-tenger melléki síkságra, a Kordlllerák majdnem párhuzamos vonulatai által közrefogott központi fennsíkra és a csendes-óceáni lejtős partvidékre. A tájképileg Is szép országot kü lönösen látványossá teszi, hogy az északi hegyvonulaton érdekes vulkánok sorakoznak. A 3432 m magas Irazú, amely kénes gőzöket bocsát ki, a krátertóval büszkélkedő Poás vulkán, amelynek gőzei és gázai a tó vizét gejzlrszerűen 70 m magasra dobják fel, és még egész sereg kialudt vulkán, ami sajátos természeti szépséget kölcsönöz ennek a vidéknek. Costa Rica trópusi monokultúrás agrárország, amelynek gazdaságában az amerikai monopóliumok uralkodnak. Első helyen a United Fruit Co. áll. Ásványkincseinek nagy része még hasznosításra vér. Vasérc, ipangán, higany, kén, kőolaj, réz és bauxit fordul elő nagyobb mennyiségben. A feldolgozó Ipar főleg kisebb üzemekből áll. Jelentősebb üzeme a műtrágyagyártásnak, továbbá a cukor- és a pamuttparnak van. A köztársaság területének 6 százaléka szántó és ültetvény. Fő terményei a banán és a kávé. Ezeken kívül kakaót, cukornádat, gyapotot, manllakendert, dohányt, továbbá kukoricát, rizst, batátát, manlokot és babot termelnek. Az állattenyésztés fő ágai a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés. Sokan foglalkoznak méhészettel. A Kókusz-sztgetnél évente 1500— 2000 tonna halat fognak. A vasútvonalak együttes hosszúsága 1350 km, a müutaké 3250 km, amiből 680 km a pánamerikai autóút. A fő kikötök Puerto Llmón, Puntarenas, Puerto Golflto és Puerto Quepos. A belföldi légi forgalom központja San Jósé. A felnőtt lakosság 15 százaléka Írástudatlan. Az alapfokú oktatás névleg kötelező és ingyenes. A San José-l egyete men mintegy 8000 diák tanul.
