A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-07 / 14. szám

A Csemadok XI. országos

Biztató távlatok

Ügy vélem, a Hét szerkesztőségének az az elhatározása, hogy helyet ad a lap hasábjain a magyar lakosság körében folyó öntevékeny művészeti mozgalom fejlődésével kapcsolatban indított vitában beérkező hozzászólásoknak, igen helyes és hasznos volt. Noha nemegyszer tudatában vagyunk a vitában szereplő számos problémának s amennyiben nem túl igényesek, sikerrel meg is tudjuk oldani őket, mégis nem mindig ismerjük a lényegüket, keletkezésük és meglétük okát s így gyakran jutunk abba a helyzetbe, hogy nem vagyunk képesek mindig helyesen értékelni, megmagyarázni és elhárítani őket.

Az élenjáró magyar öntevékeny művészeti együttesek kis száma arányban van az öntevékeny művészeti tevékenység területén egész Szlovákiában mutatkozó helyzettel, amit még súlyosbít az a tény, hogy kevés a szakmailag képzett, jól felkészült instruktorok száma, akik módszertani segítséget nyújthatnának az erre a segítségre önkéntes munkájukban rászoruló .együttesvezetőknek. Az instruktorok általában a hivatásos művészek, elméleti szakemberek közül és kiváló öntevékeny együttesek vezetőinek sorából kerülnek ki. Magyar vonalon nincsenek ilyen instruktorok. S akik lennének is, azokat sem képesek a népművelési intézmények az öntevékeny szervekkel való munkájuk kapcsán sikerrel aktivizálni, az instruktázs-tevékenység számára megnyerni. Ez száraz ténymegállapítás. Sokat várunk a Népművelési Intézet oktatási központjától, amely hivatásának megfelelően el fogja látni az összes öntevékeny művészeti ágazat számára az önkéntes dolgozók szakmai továbbképzését, tekintet nélkül nemzetiségükre, s így számolunk azzal, hogy a legközelebbi években ezt a hiányosságot is sikerül fokozatosan felszámolni.

Hosszabbnak látom a helyzetet abban a tekintetben, hogy az öntevékeny művészeti tevékenység aránylag kevés zsánert ölel fel, különösen a magyar fiatalság körében. Itt már hatékonyabb együttműködésre van szükség egyrészt a népművelési intézmények, másrészt az öntevékeny együttesek vezetői, az ifjúsági szövetség, a Csemadok-szervezetek és a szakszervezeti üzemi klubok részéről. Nem valószínű, hogy a szlovákiai magyar fiatalok ne mutatnának érdeklődést az iránt, hogy szabad Idejüket tánccsoportok, színjátszó együttesek, ének- és zenekarok mellett foto- és filmszakkörökben, képzőművészeti és bábjátszó szakkörökben is eltöltsék, hogy érdeklődésük ne terjedne ki e szakkörök, csoportok munkájára is. A fiatalok, legyenek bár csehek, szlovákok, magyarok, ukránok vagy lengyelek, vágynak arra, hogy érdeklődésüket az öntevékeny művészeti munka valamennyi ágában kielégítsék. Ezekkel a problémákkal foglalkozni kíván az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának az öntevékeny művészeti mozgalom irányítására alakult Tanácsa, s a levont következtetéseket megküldi valamennyi társadalmi szervezetnek és államigazgatási szerveknek, hangsúlyozva a műkedvelő tevékenységen belül az ágazatok, zsánerek bővítésének szükségességét s magyar vonatkozásban a bábjátszás szélesebb körű elterjesztésének szükségességét a magyar nyelvű óvodákban és általános iskolákban.

A vitában felmerült egy másik probléma: a kiváló műkedvelők díjazásának a kérdése. Az öntevékeny művészeti mozgalom irányítására alakult Tanács a szlovákiai műkedvelő tevékenység fejlődésének biztosítására egy dokumentumban kívánja lefektetni az államigazgatási szervek és a társadalmi szervezetek együttműködésének alapelveit. A Tanácsnak a dokumentum előkészítésével kapcsolatos megbeszélésein felmerült az az igény, hogy a díjazás kérdését már az említett dokumentumban meg kell oldani. Tudjuk, hogy számos nagy üzemi klub, szakszervezeti kultúrház megengedheti magának, hogy rendszeresen díjazza a művészeti s esetlen a szervezési vezetőket, de — tekintettel a kultúra fejlesztésére jelenleg rendelkezésre álló anyagi eszközökre — a kérdést nem lehet komplexen és elvileg rendezni. A kultúra elkommerszlalizálódásának megakadályozása igen nagy gondot okoz a rádiónak, a televíziónak és a különböző sajtószerveknek; ez a kérdés egyre akutabbá és sürgetőbbé válik. Az állam ugyan nagy összegeket fordít az öntevékeny művészeti mozgalom egyes ágazatainak a fejlesztésére, de a jelen időszakban nem tudja biztosítani, hogy a kulturális és népművelési intézmények úgy fejtsék ki kulturális tevékenységüket, hogy ezért ne kérjenek pénzt a közönségtől; nem tudunk meglenni anélkül, hogy ezek az intézmények ne legyenek a lehető legnagyobb mértékben önfenntartókká s ugyanígy szorgalmaznunk kell a kulturális élet szervezői anyagi eszközeinek összevonását is. Ezt az ellentmondást távlatilag fogjuk kiküszöbölni, mert a fiatalok esztétikai és etikai nevelésével még a következő generációnak is foglalkoznia kell. A Jelen Időszakban tehát minden szakértelmet és szervezőkészséget arra kell összpontosítani, hogy az esztétikai nevelés és az egész öntevékeny művészeti mozgalom terén kifejtett munka valamennyi formája egyformán vonzó és szórakoztató legyen mind az alkotók, mind a hallgatóság, a színielőadások és a hangversenyek látogatói számára, s hogy ez a tevékenység a nevelés elválaszthatatlan részévé váljon.

Felmerült továbbá a vitában a különféle művészeti ágazatokban tanfolyamokat végzett, iskolázásokon részt vett műkedvelő dolgozóknak a kérdése, akik egyszerre csak úgy eltűntek, hogy azóta nem tudunk róluk semmit. Véleményem szerint ilyen luxust — tekintettel az említett tényekre — nem engedhetünk meg magunknak, s különösen nem a kultúra fejlesztésének területén, magyar vonalon, A tanfolyam, iskolázás rendezőjének, legyen az járási, kerületi népművelési szerv vagy a Népművelési Intézet, jelentenie kellene az illetékes nemzeti bizottságnak, ki milyen tanfolyamot végzett és milyen eredménnyel, továbbá nyilvántartást kellene vezetnie a tanfolyamot végzettekről s ezeket a munkába való távlati bekapcsolásuk céljából konkrét feladatokkal kellene megbíznia. A probléma fontossága s megoldásának aránylagos elhanyagoltsága ellenére sem reménytelen a helyzet, mert megjavítása csak a szervező munka jobbá tételétől függ. Ezt pedig azonnal végre lehet hajtani, természetesen mindenki a saját hatás- és feladatkörében.

Már két éve, hogy működniök kellene a műkedvelői ügyekkel foglalkozó szakbizottságoknak a nemzeti bizottságokon. Számos járásban működnek is. Összehangolják az öntevékeny művészeti mozgalom fejlesztésével kapcsolatos feladatokat, irányítják a versenyeket, vetélkedőket, seregszemléket, figyelemmel kísérik a feladatok végrehajtását, amelyek a szakbizottság egyes tagjaira, a társadalmi szervezetek és az államigazgatási szervek képviselőire hárulnak. Ezeknek a szakbizottságoknak a feladatkörébe tartozik a Csemadok Járási bizottságai és a népművelési intézmények közötti együttműködés szorgalmazása is. A népművelési intézmények feladata, hogy segítséget nyújtsanak a népművészeti s más öntevékeny együtteseknek és szakköröknek, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetiségűek ezeknek a tagjai, a Csemadok járási bizottsága képviselőjének pedig úgy kell kivenni.* részét a magyar együttesekről való szakmai gondoskodásból, hogy részt vesz a műkedvelői ügyekkel foglalkozó járási szakbizottság munkájában, ezen keresztül szorgalmazza a magyar együtteseknek való

segítségnyújtást. Folyik ez mindenütt s azonos eredménnyel? Felhívjuk ezért a Csemadok járási bizottságait, hogy vegyék fel a kapcsolatot a járási nemzeti bizottságok művelődésügyi szakosztályával s hogy velük együtt igyekezzenek fejleszteni a szakbizottságok munkáját abban az irányban, hogy megjavuljon a népművelési intézmények részéről a magyar együtteseknek nyújtott segítség, támogatás színvonala. Hangsúlyozzuk, hogy a járási nemzeti bizottság felelős a kultúra sokoldalú fejlesztéséről a járás egész területén, ezért az irányítása alatt álló népművelési szervek tevékenységükkel kapcsolatban nem hanyagolhatják el a magyar polgártársakról való gondoskodással összefüggő feladatokat sem. De hangsúlyozzuk azt is, hogy a Csemadok járási bizottságának és a járási népművelési szervnek együttműködése a járási nemzeti bizottságnak, illetve igen jelentős szervének — a műkedvelői ügyekkel foglalkozó szakbizottságnak felügyelete mellett, ennek keretében kell hogy megvalósuljon.

S eljutottam néhány végső problémához. Ezek egyike a kutatások kérdése. Hosszú lejáratú kutatásokat a népművészet különböző területein a Szlovák Tudományos Akadémia, az egész kultúra fejlesztésének területén pedig a Kultúra- és Közvéleménykutató Intézet folytat. Igaz, tudatában vagyunk, hogy az elméleti kutatások eredményeinek a gyakorlatba való átültetése, gyakorlati alkalmazása nem kielégítő s ezért a kérdést távlatilag úgy képzeljük megoldani, hogy a Népművelési Intézet, mint az öntevékeny művészeti mozgalom fejlesztésének konkrét feladatait megvalósító és biztosító szerv, fokozatosan a gyakorlatban fogja alkalmazni e kutatások eredményeit. Az említett probléma ugyanis egyformán érinti a szlovák és a magyar kultúrát, nincs itt semmilyen különbség. Megjegyzem, ha nem foglalkoznánk e kérdés megoldásával, rövidesen kilátástalan helyzetbe kerülnénk: honnan merítsünk, mit fejlesszünk, milyen távlatokat tűzzünk magunk elé, hogy hagyományos művészetünk állandó forrása legyen Szlovákia újjonnan születő és fejlődő kultúrájának.

Végezetül szóljunk az Iskolákról si, ahol az esztétikai nevelés csak egészen mellékes szerepet játszik az oktatói-nevelői tevékenységben Széleskörű, általános probléma, amiről nemegyszer folyt vita legmagasabb fórumokon. Várjuk a Szocialista Ifjúsági Szövetség által feldolgozandó anyagot, amely kiterjedten foglalkozik majd a fiatalok nevelésével, érdeklődési körével s ez érdeklődési körnek a kielégítésével. E határozatok biztosan kihatással lesznek majd az iskolaügyi hatóságokra is, s elvárjuk, hogy javulás áll be e téren. Másrészről hangsúlyozni kell, hogy az iskolaügyi hatóságok tudatában vannak ennek, s a fogyatékosságokat azzal igyekeznek elhárítani, hogy az esztétikai nevelést az oktatási folyamaton kívül biztosítják, lehetővé teszik öntevékeny együttesek tevékenységét, nem tudnak azonban minden műkedvelő ágazat számára megfelelő vezetőről gondoskodni. Ezzel azonban ismét visszakanyarodnánk a vezetők képzésének problémájához, erről pedig már volt szó.

Végezetül csak ennyit: kívánjuk, hogy a Csemadok járási bizottságai és a magyar együttesek vezetői tudják: az államigazgatási hatóság — az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma, az öntevékeny Művészeti Mozgalom Irányítására Alakult Tanács s a minisztérium szerve, a Népművelési Intézet — mindent elkövet, hogy az említett problémák fokozatosan megszűnjenek s kiküszöbölődjenek valamennyi partner szoros, kölcsönös együttműködése érdekében, amelyek; a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezet és a többi társadalmi szervezet, a kultúra további fejlődése érdekében Szlovákiában, a magyar és a szlovák dolgozók kapcsolatai megszilárdulásának érdekében, boldog jövendő életünk érdekében. VIERA SMREKOVÁ