A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-07 / 14. szám

A tett színhelyén. A Cveéknvec fivérek találták meg az áldozatokat.

Jó négy hónapja már, hogy a kíméletlen durva gyilkosok piros íSPifitón Senicára érkeztek. Mikor a fogházban voltak, akkor még nem tudták, hogy gyilkosokká válnak, pedig az egyikük háromszor, a másik hétszer volt már büntetve. Régi rabtársak voltak ők ketten. A fogházban sok ideje van a rabnak, hát tervezget, ök is terveztek. Uherské Hradištén kasszát fúrtak. Este nyolctól hajnali háromig „dolgoztak“ és az eredmény 150 korona és az üzemi étkezőbe szóló néhány ebédjegy volt. Pedig délelőtt még kétszázezer volt a kasszában.

Egy másik alkalommal kitervezték, hogy megtámadják a könyvelőnőt, mikor a kojetíni postáról pénzt visz. Akkor hatszázezer korona volt a tét. Csakhogy a könyvelőnőt négy vagy öt férfi kísérte, ők csak ketten voltak.

— Hej, ha akkor lett volna géppisztolyunk — sóhajtott az egyik a kihallgatáskor.

Ahogy már szokás, a fogházban akadt még egy társuk, egy kinyalt, jótermetű szépfiú, akit egyszerűen Grandnak hívtak egymásközt. Később szabadult ugyan, mint ők, de megvárták. Megígérte, szerez fegyvert. Szerzett is. Grand jelzésű pisztolyt.

A múlt év novemberében történt az eset, Márton nap táján. Csakhogy tavaly Márton lovag nem fehér lovon érkezett, fekete fátyolba burkolt fejjs felett varjak károgtak az őszi esőben. Különös egy november volt a tavalyi. Itt-ott még nyíltak a százszorszép virágai, de a fák koronájában sűrű fürtökben ezüstösen csillogott a fagyöngy.

Az uníni efsz-ben reggel óta szólt, a zene, jókedvük volt a dolgozóknak, hiszen jól gazdálkodtak, és örültek a megérdemelt igazságos jutalomnak. Mert 363 071 korona 64 fillér került kiosztásra. Meg is mosolyogták a könyvelőt:

— Hogyan fogod felosztani a 64 fillért?

Csak nem volt, aki a bankba menjen a pénzért. Vaňková bérelszámoló nem mehetett, sok dolga volt a folyó kifizetésekkel, a szövetkezet főkönyvelője meg a beszédét készíti, hiszen az ünnepség választási gyűléssel kapcsolódik egybe és a falu

színe előtt minden szónak megsokszorozódik az értelme. Végül is ketten jelentkeztek: Pavel Mišáni, a 26 éves technikus és a huszonhárom éves Cecília Flaminková, négy gyermek anyja, most a terhesség nyolcadik hónapjában van. Beülnek az SE 33-34 rendszámú szürke autóba és elindulnak a senicai takarékpénztárba. Lassan szemereg az őszi eső, az út síkos, óvatosan kell haladni.

Az idegen igazolványra kölcsönvett piros autó Brnóból egy órával előbb indult. Sem a gyilkos, sem a társa még nem tudják, lesz-e szerencséjük. A senicai takarékpénztárt csak úgy találomra választották. Persze tudták azt, hogy a napokban nagy összegek kerülnek kifizetésre. Ügy döntöttek, hogy aki a legtöbbet viszi, az meghal. A piros autón rendőrségi rendszám. Jól sikerült kivágniok bádogból. Felismerhetetlenül szabályos volt. És a senicai rendőrőrszemek úgy gondolták, hogy valakit nyomon követnek a kollégáik.

A jövendő gyilkos egyelőre az autó kormányánál ül és figyelemmel kíséri a bank ügymenetét. Tapasztalt pillantással szemléli a százasok és ötvenesek oszlopait, ahogy a bank pénztárosa lerakja az átvevő elé. Látta, hogy katonák vesznek fel pénzt, de ezekkel nem volt semmi lehetőségük, mert azok fegyveresen voltak és a géppisztolyokkal szemben mit ér az ő kiskaliberű revolverük? Azután felcsillant a szeme, a Fali Szerelvények Gyára, több mint négyszázezer koronát vesz fel, de a könyvelőt négy férfi kísérte. És zse-A gyilkos kabátján talált vérnyomok vegyelemzése

L. Procházka felvételei

bük dudorodása elárulta, hogy résen vannak. Semmi sem történt. A következőkben csupa kisebb összegek. A kormánykeréknél ülő férfi elgondolkodott. Tegnap elverte a feleségét és lemaflázta. összeveszett a sógorával, aki hasonló esetekben mindig az asszony pártját fogta és aki állandóan hangoztatta, hogy ő csak amolyan börtöntöltelék. Hát majd megmutatja neki. Meg az egész falunak.

És mi lenne, ha véletlenül... megijedt a szótól. Nem, nem lenne abból kötél, mert nagyon jó véleményezést kapna. Teherautóval fuvarozott az egyik efsz-nek, hajlandó volt bármikor felkelni és elindulni, akár éjfélkor is. ötezer koronán felül keresett, és felesége, a mafla, az állattenyésztésben csak ezernyolcszázat.

— Hát igen, vannak kisebb eseteim, büntettek már lopásért meg csalásért. Egyszer államellenes tevékenységért is ültem. Mi is jutott eszembe, hogy becsületes tolvaj kezeimet politikába ártottam bele? — Ilyen gondolatok jártak fejében. Agyát teljesen hatalmába kerítette a pénzvágy. Emeletet akart ráépíteni a házára, nagyobb kertet akart. A nemzeti bizottsággal majd csak megegyezik valahogyan. No, meg autót vesz. Ezt különben máris megvehetné, van rá pénze, de egész biztosan meggyanúsítanák valamivel. Elámítja az egész falut és tönkreteszi azokat, akik utána kiáltják, hogy börtöntöltelék.

No de mi lesz, ha nem sikerül a terve? A félelem fekete kígyója mart a szívébe. A meglepetéstől majdnem feljajdult. A félelem nem jelent fájdalmat. Kihúzta magát, a fekete kígyó gyáván megbújt. A pénztáros éppen egy nagy összeget fizetett ki, az átvevő asszony a pénzt berakta fekete aktatáskájába, úgy tűnt fel, hogy elég hanyagul. Kijött a bankból és beszállt a várakozó szürke autóba. Mosolygó fiatalember nyitotta ki az autó ajtaját.

— Csak ketten vannak — sziszegte a jövendő gyilkos. — Az aktatáska az ölében van.

Felbúgott a piros autó motorja és elindult a szürke autó nyomában.

Ezen a helyen az országút szinte derékszögben fordul a mintegy kétszáz méternyire levő falu felé. Onnan nem láthatják őt, mert itt egy domb emelkedik ki a földből, ezen fúrótorony. Az ottani dolgozók már úgy ismerik az útszakaszt, mint a saját tenyerüket. A munkások nem hallották a lövéseket, nagyon zúgtak a gépek. Figyelembe kell venni a daruk csikorgását és a lármát. Különben elég nagy volt az országúti forgalom is. A gyilkosok rosszabb helyet már keresve sem találhattak volna.

Az efsz dolgozói már felrakták a szalmát, az első kocsi most fordult ki az útra. A kocsis minden ok nélkül, unottan nézte a szürke autót, aztán hirtelen káromkodott egyet, megrántotta a gyeplőket és leugrott a kocsiról. Megdöbbenve bámult az autó sofőrjére, akinek feje egészen jobbra kókadt, aztán egy apróságot

is észrevett — a biztosító öv át volt lőve. Végül pedig ránézett a sofőr mellett ülő hátrahajló asszonyra, akinek alma volt a kezében. Mindkettő halott volt.

Most már rohannak az olajbányászok is, valaki betelefonált a senicai rendőrparancsnokságra, izgatottan beszéltek.

Az orvos megállapította, hogy tulajdonképpen három halott van az autóban: a férfi, a nő és a meg nem született gyerek.

Unínban aznap nem ünnepeltek. A szörnyű eset utáni napon pedig senkinek sem jutott eszébe, hogy a szlovák naptárban Márton után Stanislav következik. A gyilkos is Stanislav és már javában ünnepel.

Nehéz feladatuk volt a nyomozó közegeknek is. Igaz, most már mindenki a piros autóról beszél, melynek rendőrségi rendszáma volt, ahogy ezt az autóbusz ellenőre is mondja, a piros autó a szürke autót követte nyomon. Fékezésnek sehol semmi nyoma, tehát a szürke autó vezetője sietség nélkül teljesen nyugodtan megállt. De miért is állt meg olyan tapasztalt sofőr egy idegen kocsi előtt, mikor annyi pénzt vittek? Megérkezett az a rendőr is, aki Senieán látta a piros autót a bank előtt parkolni.

— Minden piros autót igazolni — hangzott az utasítás. Igenám, csakhogy ez szinte lehetetlen feladat, hiszen ezrekre megy a piros autók száma. Egy fiatal tizenhat éves munkás megfigyelése szerint az autó Skoda 100-as típus volt. Ez segít egy kicsit. Meg aztán az is, hogy a lövéseket is hallotta, valami hatszor csattant.

Elindult a találgatások lavinája. Honnan tudhatták a gyilkosok, hogy azok ketten pénzért voltak? Volt köztük valamilyen kapcsolat? De nem, megölték őket is a gyilkosok. Hogy lehetséges, hogy Mišáni minden féknyom nélkül megállt?

így szokott ez már lenni. A falu pletykálni kezd. Ez természetes folyamat. Szlovákiában és Morvaországban a közbiztonsági közegek csikorgatták a fogukat:

— Egy hét alatt el kell kapnunk őket — mondogatták. — Nem sikerült. Csak tizenhét nap után került meg a gyilkosok egyike. A tett után az egyik egy hodoníni prostituált karjaiban pihent, a másik új Volgát vásárolt megtakarított pénzéből, nem pedig a zsákmányból. Elámítottá a falut, pontosan ahogy tervezte. A Volga tele ajándékokkal. A falu tátott szájjal bámulta a dolgot. Verte a feleségét és most nézik, mit hozott neki.

Az első nyom: az egyik szőlősben megtalálják az eldobott rendőrségi rendszámot. Ez Holíč felé terelte a nyomozás irányát. Az egész környéken igazolják a kölcsönautókat. így találják meg a piros Skodát. Meg az egyik gyilkost. Könnyű megállapítani a társait. Nem is olyan fiatalok: 1935, 1939, 1940 a születési évük.

A. háromszázezer koronás zsákmányból húszezret sikerült elkölteniök. K. FÁBIÄN