A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-31 / 13. szám
* * A húsvéti asztalra Dobostorta 9 tojássárgáját 9 dkg porcukorral habosra keverünk. Hozzákeverünk 9 dkg lisztet és a 9 tojás kemény habját. Ebből a keverékből 3—3 evőkanálnyit véve vékony lapokat sütünk. Töltelék: 4 egész tojást 20 dkg porcukorral habosra keverünk, belekeverünk 38 dkg vajat, 5 szelet puhított csokoládét, amit 5 evőkanál tejjel hígítottunk. Az egészet sima krémmé keverjük. A megtöltött torta oldalát a krémmel bevonjuk, tetejére a következő mázat készítjük: 12 dkg cukrot pár csepp citromlével ízesített 1 evőkanálnyi vízzel folytonos keverés közben világos barnára pirítunk, ezt a torta tetejére öntjük és vajas késsel simára elkenjük, majd langyos késsel a szeleteket kijelöljük. A szeleteket a töltelékből nyomott rózsákkal díszítjük. Tavaszi divat A szocialista országok divatszakembereinek tanácskozásán a romániai Sinaiaban a KGST hét állama mutatta be divatját. A tavaszi-nyári modellekből kettőt mi is bemutatunk. »Y. .V, W W W 1. A tavaszi-nyári kosztümkabátka inkább hosszú és karcsúsított. Lenvászonból, kartonból készülhet. 2. Nagy sálgalléros, gombolás nélküli, csak övvel összefogott kabát, laza szövésű gyapjú anyagból varrathatjuk. Pikáns sonkatölcsér Főtt sonkából nem túlságosan vékony szeleteket vágunk. Minden szeletre 1 kanál halsalátát teszünk (készen a boltban kapható) és tölcsért formálunk belőle. Apróra metélt vajsalátából a tálon ágyat készítünk és a sonkatölcséreket rárendezve tálaljuk. Rakott szendvicsek Vékonyra szeletelt és barna kenyérből nagyobb szendvicseket készítünk a következőképpen: a kenyérszeleteket szardellás vajjal megkenjük, szelet sonkát és vékony szelet sajtot teszünk rá és egy szelet barna kenyérre egy szelet fehér kenyeret illesztünk. Az így összeállított szendvics tetejére szardíniát vagy más olajos halat teszünk és uborkaszeletekkel díszítjük. Sonkahabos szendvics Egy dl tejszínből habot keverünk. Belekeverünk 10 dkg darált sonkát, 1 nyers tojássárgáját. Pirított kenyérszeletekre kenjük és megszórjuk apróra vagdalt olajbogyóval. BENEDEK ELEK: Volt egyszer egy király, s annak a királynak egy olyan kedves kutyája, hogy azt a világ minden kincséért másnak nem adta volna. A királynak egyetlen lánya volt, azt la eljegyezte a szomszéd királyit. Ennek a királyfinak erősen megtetszett a kutya, hanem a királytól nem merte kérni. Nem is kérte a királytól, hanem kérte Jegybóli mátkájától, addig kérte, addig istenkedett neki, hogy egyszer, mikor sem a király, sem a királyné nem volt otthon, odaadta a kutyát a királyfinak. Hazajó a király, s hát nincs kutya! Hej, lett nagy felfordulás a palotában, keresték a kutyát mindenfelé, tűvé tették a palota minden zegét-zugát, kidoboltatták a városban s az egész országban, hogy aki a kutyát előkerltl, nagy jutalmát kapja, s aki elvitte, karéba kerül a feje. Hiszen dobolhatták, a kutya nem került elé. Hanem a királyfinak sem telt nagy kedve a kutyában, mert a nevét elfelejtette megkérdezni, s hiába szólott hozzá, még a fülét sem mozdította. Elküldi az inasát a királykisasszonyhoz, hogy kérdezze meg titokban a kutya nevét. Az inas el is megy, aztán fülmegy a palotába, de a királykisasszonyt nem találta egyedül; bent volt a szobában az apja is, az anyja is. Megijedt az inas, nem mert szólni a kutyáról a király jelenlétében, tűri a fejét, hogy mit mondjon, ö bizony egyet gondolt, s azt mondja: — Azért küldött engem az, mond meg nekem azt, minek hívják azt. A királykisasszony mindjárt átlátott a szitán, tudta, hogy a kutyáról kérdezősködik az inas. Azt felelte neki: — Amint te állsz ott, égy ülök én Itt. Mondjad neki azt, annak hívják azt. Hazamegy az Inas, s jelenti a gazdájának, hogy mit üzent a királykisasszony. Sokáig törte a fejét a királyfi, hogy vajon ml lehet a királykisasszony beszédjének az értelme. Addig gondolkodott, hogy mégis kitalálta. Bizonyosan — gondolta magában — az inas Is fáit, amikor meglátta a királyt, meg a klrályklsasz szony is félt. A kutyának hát bizonyosan „Félsz“ a neve. Mindjárt szélltotta Is a kutyát: — Hopp ide, Félsz! Hát csakugyan a kutya felszökött, odaszaladt a királyfihoz, nyalta a kezét, lábát, hízelkedett neki. Hiszen ez Így jól van, ahogy van, hanem amikor az Inas elment, a király mindjárt vallatéra fogta a lányát-, hogy mit beszéltek egymással. De hiába faggatta szép szóval, a királykisasszony nem vallotta meg az igazat. Cgy felháborodott ezen a király, hogy szörnyű haragjában kikergette a lányt a házából, ki az országból. — Fel is út, le is út, amerre a szemed látl Elbujdosott a szegény klrályklsaszszony, ment hegyeken, völgyeken, erdőkön, mezőkön keresztül, s addig ment, mendegélt, mig a királyfi városába nem ért. Na, ott épp jé helyre ért, a királyfi mindjárt papot is hitt, összeesküdtek, lakodalmat csaptak, hét nap és hét éjjel mindig szólt a muzsika, folyt a bor, mint a patak. Telt-múlt az idó, éltek nagy békességben, szerették egymást, mint két gilicemadár, s isten megáldotta óké* szép gyermekekkel. Híre ment ennek az öreg királyhoz, lassan lecsillapodott a haragja, befogatott bársonyos hintájába, s ment a feleségével, hadd lássák a Iá "yukat. Hiszen lett nagy öröm, édes istenem, mikor a lányukat megtalálták! Hanem azt az öreg király nem tudta még most sem elfelejteni, hogy akkor meg akkor a lánya nem mondta meg az igazat. — No, most, édes lányom, megmondhatod, ami elmúlt, elmúlt. — Meg is mondom én most, édesapám, de biz akkor nem mondhattam volna meg, mert ha megmondom, karóba kerül az uramnak a feje. Így tudta meg a király, hogy hova került a kedves kutyája. De csakhogy megtalálta a lányát, a kutyáját többet nem sajnálta, nagy Örömében a királyságát, az országát is a veiének adta, hadd legyen neki két országa. Így volt, vége volt, mese volt. WEÖRES SÁNDOR Épül az ország Sok új ház, mint kislányok sora: Piros kendó, habfehér ruha, Ha felgyúlnak esti villanyok, Rajtuk arany-koszorú ragyog. Hegyen-völgyön robog a vasút, Döng a vashid, búg az alagút. Fönn a légben száll a gépmadár, Szárnyán csillog kényes napsugár. Országszerte sok új gyár dörög, Mint száz legény-csizma dübörög, Tág világba, jövendőbe lép. Buzgón épft jobb hazát a nép. hót 21
