A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-31 / 13. szám
SzersR) Filippov (Vorobjanylkov I, Arc sil Gorniasvlli (Osztap Bender) és Natalia Krac skovszkaja (Gricacu)eva) Szerge] Filippov és Arcsil Gomlasvlli Mit látunk a mozikban ? Tizenkét szék ILF ÉS PETROV SZATIRIKUS-HUMOROS REGÉNYE ALAPJÄN KÉSZÜLT SZOVJET SZÍNES FILM Április első hetében kerül a premiermozik műsorára az III és Petrov szatirikus-humoros regénye alapján készített szovjet színes film, amelynek rendezője Leonyld Gajdaj, a két főszerepet pedig Aresil Gomiasvili és Szergej Filippov játsszák. Azt hiszem, kis fesztivált lehetne összeállítani a Tizenkét szék eddigi filmváltozataiból; a rendezőket azonban szüntelenül vonzza a két kiváló szovjet szerző szatirikus-humoros inspirációja. A Tizenkét szék azon túl, hogy már négy és tél évtizede szolgál csodálatosan kacagtató olvasmányul az egymást váltó nemzedékeknek, a világ legkülönbözőbb országaiban, sok-sok tanulsággal szolgáló példája, egyszersmind izgalmas Írás-lélektani rébusz is marad mindörökre. llf és Petrov Így Írnak Kettős önéletrajz-ukban: „A Tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát bizony nem könnyű megfogalmazni. A nehézség abból ered, hogy a szerző kétszer született: 1897-ben és 1903-ban. Először Hja lit alakjában, másodszor Jevgenyl) Petrovéban .. . Hoszszú kalandok után e szétszórt részek végül összetalálkoztak. Es ennek egyenes következménye volt a Tizenkét szék című regény, amelyet 1927-ben irtunk, Moszkvában." Talán még játékosabban érdekessé teszi a dolgot, hogy a könyv témája Petrov bátyjától, Valentyin Katajevtól származik. Katajev 1927 őszén hirtelen ötletből azt mondta a szerkesztőségi szobában két barátjának, hogy regényműhelyt kellene nyitni, és miért ne kezdenék egy efféle könyvvel: „Van egy kitűnő téma: székekről van szó. Képzeljétek el, hogy valamelyik székben pénzt rejtettek el, és ezt kell megtalálni. Kész kalandregény, nem?" llf és Petrov még aznap dolgozni kezd a regényen, amelyet más közös munkák is követnek, és azóta próbálják kikutatni az irodalomtörténészek — természetesen eredménytelenül, — hogy ml módon ötvöződött egységgé kettőjük fantáziája, Irásművészete. A Tizenkét szék szatirikus humora a kor megannyi visszás furcsaságát pellengérező ötletet sorakoztat. Gajdaj rendező egyes eredeti megoldásai jól hatnak, sajnos a fiimi lehetőségeket nem mindig használja ki; llf és Petrov vitathatatlanul papiroson is látványosabb. Folytatásos képes filmregény a második világháború legnagyobb légi és tengeri csatájáról 1941. december hetedikén, amikor háromszázötven torpedókkal ellátott újtípusú japán repülőgép váratlanul megtámadta és szinte órák alatt elpusztította a Pearl Harbor-i amerikai tengeri támaszponton, a „Csendesóceán Gibraltárján“ állomásozó amerikai pacifikflottát, az egész világ megdöbbenve keresett választ a kérdésre: hogyan is történhetett az, hogy harmincegy korszerű, minden új technikai berendezéssel felszerelt hadihajó nem volt felkészülve a támadásra és azokat szinte ellenállás nélkül pusztíthatták el a japánok. Közel negyedszázad múltán, Gordon W. Prange amerikai történész, aki hosszú éveken át kutatta a Pearl Harbor-i amerikai flotta tragédiáját, nagy feltűnést keltő könyvében adott választ a kérdésre. Gordon W. Prange műve alapján az amerikaiak és a japánok filmet is készítettek a második világégés legnagyobb tengeri csatájáról. A hihetetlenül nagy költséggel készült filmet — többe került, mint maga a nagy csata — az egész világon nagy érdeklődéssel fogadták és a világvárosok mozgóképszínházaiban hónapok óta állandóan műsoron van. A Csehszlovák Filmterjesztő Vállalat is megvásárolta a nagysikerű filmet és azt „Tora... Tora... Tora!“ címen rövidesen bemutatják. Minden bizonnyal olvasóink is örömmel fogadják, hogy mai számunktól kezdve folytatásos képes filmregényben — még a premier előtt — megismerkedhetnek a világsikert aratott filmalkotással és a második világégés egyik legnagyobb csatájának előzményeivel. ALIG SZÁZ TENGERI MÉRFÖLDRE PEARL HARBORTÔL, ahol az amerikaiak pacifik-flottája állomásozott, a Csendes-óceán mélyén, már hetek óta három, különleges műszerekkel és fényképezőgépekkel felszerelt japán tengeralattjáró manőverezett. Fontos és nagyon titkos feladatot kaptak. A Pearl Harbor-i kikötőben állomásozó hadihajókról kellett pontos adatokat beszerezniök. Megfigyeléseiket nagy titokban, vagy az alkonyat leple alatt, vagy pedig pirkadatkor végezték. A nagy titokban készített felvételeiket a tengeralattjáróban berendezett laboratóriumban hívták elő és nagyították ki, jelentéseiket pedig rövidhullámú adóállomáson, rejtjelezve továbbították. Akkor még nagyon kevesen, csak a japán vezérkar legbizalmasabb tisztjei és a kormány tagjai tudták, hogy rajtaütésszerű támadással megkísérlik a Pearl Harborban állomásozó amerikai hajóhad megsemmisítését. De tudták azt is, hogy tettük hadüzenettel jár és rövidesen kitör a japán—amerikai háború. A japán császári légierő első flottájának pilótái is már hetek óta készültségben voltak. Pearl Harbortól sok száz kilométerre, hasonló földrajzi fekvésű helyen naponta, több órás fárasztó kiképzést kaptak a pilóták. Az idősebbek sejtették, hogy a hadvezetőség valamire készül. A Shokaku és Zuikaku nevekre keresztelt vadonatúj, kitűnően felszerelt repülőgép-anyahajókról szálltak fel a gépek és a parancsban kapott manőverezések után azok fe-Hpl'/ptpn Irnfnttplr Iri A NAGY HADGYAKORLATOKAT maga Nagumo viceadmirális irányította. Szárnysegéde Genda kapitány volt. aki a légi operációkat a legaprólékosabban dolgozta ki. — A Pearl Harbor elleni légitámadást Fucsida pilótakapitány vezeti majd — mondotta szárnysegédének a viceadmirális. — Bízom benne! Tapasztalt, megbízható pilóta. Semmilyen veszélytől sem retten vissza! Genda kapitány, vezérkari tiszt, nem válaszolt. Azon tűnődött, hogy a tervezett támadás nagyszerű győzelemmel végződhet, de az is megtörténhet, hogy az amerikaiakat a támadás nem éri váratlanul és megsemmisítő csapást mérnek nemcsak a japán kötelékekre, hanem az egész országra. — Minden attól függ — válaszolta végül parancsnokának —, hogyan készítjük fel egységeinket. Döntő tényező a felkészítés és a taktika! — Jamamoto, a vezérkar új főnöke minden részletkérdést kidolgozott. A tervet letárgyalták és jóváhagyták. Most már csak rajtunk múlik, hogy hetvenmilliós nemzetünknek dicsőséget szerezzünk. Igaz, hogy a gyalogság vezérkar a terv ellen volt, végül őket is meggyőztük. A közeli rizsföldeken dolgozók lélegzetvisszafojtva figyelték a japán légikötelékek manőverezéseit. Nem tudták, hogy mi készül, de sejtették, hogy rövidesen olyan történik majd, ami alapjában változtatja majd meg megszokott, mindennapi életüket. — Ennek nem lesz jó vége! Minket is belesodornak a háborúba! — mondogatták egymásnak. De nemcsak a rizsföldeken dolgozó parasztok féltek a küszöbön álló háború veszélyétől, hanem az idősebb, hadi és politikai tapasztalatokkal rendelkező vezérkari tisztek és politikusok is ellenezték a támadást, a hadbalépést. (Folytatjuk Tora, Tora, Tora...!
