A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-07 / 1. szám

Micsoda pénzek készültek Csehországban, mikor a király bérbe adta pénzverdéit egy-egy város magánvállalkozóinak. A pénzverő mester urak mindenekelőtt magukra gondoltak, azután önmagukra s végül sajátmagukra. És csak leges-legvégül a cseh korona felvirágoztatására. Hányféle garast verettek! Takarékoskodtak a pénz súlyával, az ezüsttel, úgy hogy más városokban el sem akarták fogadni, amíg ki nem próbálták, nem több-e benne a réz, mint az ezüst. Az ilyesmit a kereskedők nem nagyon szerették.

Nem beszélve a király őfenségéről.

Rájött ugyanis arra, hogy tovább ez így nem mehet, a kereskedelem akadozik s különben is, miféle hűbérúr az, aki teljes betekintést enged kincstárába.

Így aztán „II. Vencel elhatározta, hogy az egész országban érvényes pénzt bocsát ki, mert hiszen csak egyetlen király és királyság létezik“ írja Petr Žitavský 1339 körül. A király Firenzéből hívatott szakértőket, s 1300 júliusában kibocsátotta a prágai garast, és az aprópénzt (egy garas tizenkettőt tartalmazott) mindegyiken Vencel király nevével.

A krónika egy fontos dolgot elhallgat, azt tudniillik, hogy II. Vencel pénz- és kereskedelmi monopóliumot igyekezett teremteni a saját maga számára, az ezüstkereskedelmet teljesen a királyi kamara hatáskörébe adni. Amint látjuk, megvolt a magához való esze.

Eleinte minden ment, mint a karikacsapás. Kutná Hora virágzott, ezüstben nem volt hiány, késedelem nélkül hozzáláttak a pénzveréshez, amit abban a korban szokatlanul fejlett munkamegosztással végeztek, ám csakhamar új partner jelentkezett, mégpedig a városi patríciusok személyében, akik épp azzal rendelkeztek, amit mások teli marokkal szórtak szét, tudniillik sok láda garassal.

Elfogták az ország legelőkelőbb urait, a lipai Jindrichet, a vartenbergi és a klintenbergi Jánosokat és arra

kényszerítették őket, hogy néhány városi előkelőség számára kiváltságokat biztosítsanak.

Tehát a város virágzott, egy időben Prága után a legjelentősebb csehországi városnak tartották. Akiknek semmi hasznuk sem volt a dologból, a szegény nép nyomorgott. Ezért is csatlakoztak aztán tömegesen a huszitákhoz, lázadoztak s gyakran a vesztőhelyen fejezték be életüket.

Virágkorát a város a XIV. XV. és a XVI. században élte, ebből a korszakból maradt ránk a legtöbb építészeti remekmű. Ilyen például a gótikus Jakab-templom, a Vlašský-palota, amely pénzverdéből királyi palotává rangosodon, számos gazdag patrícius ház, de mindenekelőtt a Szent Borbála-templom.

1961-ben az Iskola- és Kultúrügyi Minisztérium Kutná Horát városmúzeummá nyilvánította. A városban mintegy 300 különféle műemléket védenek az enyészettől. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a városi nemzeti bizottság hogyan oldja meg ezt a feladatát.

Az 1964—71-es időszakban a legfontosabb akciójuk a város történelmi magvának a rekonstrukciója volt. A műemlékek céltudatos megmentését tulajdonképpen csak 1967-ben kezdték el, a hidrogeológiai kutatás befejezése után. Ez a kutatás bebizonyította, hogy a műemlékekre a legrombolóbb hatással a régi kőcsatornázásból kiszivárgó víz van, amely főleg a műemlékek földalatti helyiségeit pusztítja. Ehhez járult még a városon át közlekedő súlyos teherautók és autóbuszok romboló hatása is. Így az első intézkedések közé tartozott, hogy a városnak ebből a részéből kitiltották a súlyos járműveket. A város rekonstrukcióját több vállalat végzi. Már eddig több mint 30 millió korona értékű munkát végeztek el. A helyreállítási munka elég hosszadalmas, gyakran bukkannak olyan földalatti helyiségekre, amelynek létezéséről eddig még nem is tudtak. De a föld feletti objektumok rekonstrukciója is igényes munkát követel, s eddig csupán a legrosszabb állapotban lévő házak javítását végezték el.

A város vezetői azt is közölték velünk, hogy nincs szándékukban a város történelnji részéből egy monumentális, de halott múzeumot létrehozni, hanem egy eleven kulturális és kereskedelmi központot. Csakhogy nem olyan könnyen találnak olyan kulturális és kereskedelmi szervezetet, vállalatot, amely hajlandó beköltözni a rekonstruált épületekbe, mert a gótikus műemlékek használata bizonyos kötelezettségeket is ró az említett szervezetekre, vállalatokra. Idővel azonban majd megoldják ezt a kérdést is. Mindenesetre a vezetők igyekeznek megőrizni a város történelmi jellegét, hogy nyugodt lélekkel adhassák át a következő nemzedékeknek.

— Három-négyszáz éves műemlékeket mentünk meg a pusztulástól — mondotta Túrna építészmérnök, a helyreállítási munkálatok vezetője — feltárjuk a középkori építészet maradványait s csodálkozunk azon, hogyan hagyhatták elpusztítani ezeket. S mi talán nem végzünk gyakran hasonló pusztítást? Azt mondjuk, hogy elődeink a XVIII. században érzéketlenek voltak a kulturális örökség iránt. Csakhogy az ő számukra a reneszánsz ugyanannyit jelentett, mint a mi számunkra. az ötven-hetven évvel ezelőtti építészeti stílus, ök a reneszánsz palotákat pusztították, mi pedig a számunkra nem érdekes homlokzati díszeket stb. Utódaink két-háromszáz év múlva nyilván megegyeznek abban, hogy ilyen szempontból mi is szörnyű barbárok voltunk.

Mit tehetünk például akkor, ha a háztulajdonos kijelenti, hogy nincs pénze háza restaurálására. Találtunk megoldást, sajnos nem azonnalit, s mivel az emberek gyakran türelmetlenek, veszik a kalapácsot, levernek mindent és kész. S utána ismét kevesebbünk van egy házzal, amely gyönyörűen beleillett a városképbe, — mondotta Tűma mérnök. Az építész nem Kutná Hora-i születésű, de szereti ezt a várost. Sok mindent szeretne még itt elvégezni, például megszerezni a város részére a pillanatnyilag raktárnak használt barokk jezsuita kollégiumot, a Hrádektól a Borbála székesegyházig, a volt bányászutak helyén szemleutat építtetni, elérni, hogy a városi kirakatokat rendbeszedjék s egy olyan műszaki térképet akar készíteni, amelyikben már minden, de valóban minden benne lesz, ami a város alatt található.

Szocialista társadalmunk példásan gondoskodik a műemlékekről, amelyek e föld népének dicső történelmét tanúsítják. A műemlékek megjavítására, rekonstrukciójára soha annyi pénzt nem fordítottak, mint ma. Ezt látjuk Prágában, Olomoucban, Táborban és a többi cseh és szlovák városban.

Így van ez Kutná Horán is.

A Kvéty nyomán