A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-24 / 12. szám

Kötényruha Kényelmes, otthoni viselet blúzzal, pulóverrel, vagy ezek nélkül. Oldalt gombolódik, széles, kihajtott gallér­fazonja van, ferde, bevágott zsebei és hátul kis dra­gon. Készülhet pikéből, kartonból, vászonból vagy vékony szövetből. A szabásrajz mérete 52-es. Anyagszükséglet: 140 cm szélesből 240—250 cm, szimpla szélesből (70—80 cm-es) ennek kb. a duplája. Nyolc gomb kell hozzá. A szabásrajzon a számok centimétereket jelentenek. A szaggatott vonalaknál hajtva van az anyag. A le­zárt, rövid vonalak a gomblyukakat, a kis keresztek a gombok helyét jelölik meg. A vonalakon lévő nyilak a szálirányt mutatják. Asszonyoknak Fából készült háztartási eszközök A háztartásban használt faeszközök is gondozásra szorulnak. így tudnunk kell, hogy a fából készült hol­mi tovább tartja meg világos színét, ha használat előtt mindig lesúroljuk hideg vízzel. Ekkor a hideg vizet magába szívja és ezáltal a színeket és szagokat nem veszi fel. A főzőkanál erős szagot kap, ha főzés köz­ben az ételben marad. Tejes ételekhez, befőzéshez mindig külön fakanalakat tartsunk, amit másra nem használunk. Ha a faedény zsíros, sóval lehet tisztára dörzsölni. A faeszközöket minden használat után súrolóporral és forró vízzel kell lesúrolni. Vigyázzunk, hogy napon vagy kályhánál ne szárítsuk őket, mert meggörbülnek. Szárításuk tehát levegőn, árnyékban történik. üveg, porcelán- és agyagedények Mivel az üvegből készült tárgyak általában nagyon kényesek, a hideg és meleg gyors váltakozásától min­dig kímélni kell őket. Mosogatni üvegholmit nem túl meleg mosóporos vízben, puha kefével, vagy olyan mosogató ronggyal ajánlatos, amit csak erre a célra használunk. Ha nagyon szennyes, kevés szalmiákszeszt öntünk a vízbe. Az üvegen (legtöbbször vázán) maradt szennycsíkot sós ecettel dörzsöljük le, majd spirituszos vízzel mossuk tisztára. Uvegdugókat dörzsöljünk be kevés olajjal és utána jól töröljük le. így nem ragad­nak be. A porcelántárgyakat meleg, szódás vízzel mossuk le. Ha nagyon piszkosak, használjunk mosogatáshoz szal­­miákszeszes vizet. Erős szennycsíkokat sóval dörzsö­lünk le róluk. Az agyagedényeket és kerámiai tárgya­kat ecetes vízzel szoktuk tisztára mosni. Esős tavaszi napokra Ne tévesszen meg senkit az oly­kor-olykor kibukkanó nap, mert a tavaszi eső hirtelen jön. Ennek elle­nére öltözzünk színesen az esős na­pokon is. A mellékelt modell kétso­ros gombolással, sok tűzéssel, zse­bekkel díszített. Készülhet ballon­ból vagy műbőrből. Piros, fehér, sár­ga. krémszínű anyagokból varrathat­juk. bt* BENEDEK ELEK Rózsahegy nagy hirtelen, vágtatott a sötét éj­szakába, de a koromsötétségben is Még ma is megvan a romladéka Dés határán, a Rózsahegy tetején a várnak, amelyben sok száz esztendő­vel ennek előtte egy hatalmas úr la­kott. Ennek a hatalmas nagy úrnak nem volt fia, csak egyetlen lánya, olyan szép, hogy szépségének hírére messze földről jöttek a deli vitézek, akik mind a Rózsa kezéért esdekel­­tek. De Rózsa a kérők közül a leg­szegényebbet szerette, akinek Jenő volt a neve. Haj, rettentő nagy haragra lobbant a nagy úr, amikor megtudta, hogy egyetlen lánya a legszegényebb ifjat választotta párjául, holott ő már oda is ígérte leánya kezét egy Czicz nevű vitéznek: ez volt a leggazdagabb va­lamennyi vitéz közt, ennek volt a legtöbb vára, földje, mindene. Hiába sírt, hiába könyörgött sze­gény Rózsa, az édesapja megmaradt amellett, hogy nem adja senki más­nak, csak Czicz vitéznek. Ki is tűz­ték a lakodalom napját, és jöttek messze földről a vendégek, volt nagy hejehuja, dínomdánom, amikor azon­ban legjavában folyt a tánc, legza­josabb volt a dínomdánom, Rózsa észrevétlen kiillant a szobából, egye­nesen az udvarra, ahol várt rá Jenő hófehér paripán. Egy szempillantás és Jenő felkapta nyergébe a lányt, elvágtatott vele szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben. De csakhamar észrevették a meny­asszony eltűnését a vendégek, s a vőlegény mindjárt tudta, hogy a menyasszonya megszökött Jenővel. Nosza, kardot kötött, lóra pattant megcsillant Jenő paripájának hófe­hér szőre, s utolérte a szökevénye­ket. Egyszerre csak szemben állt a két vitéz, kivont karddal mind a kettő. Egyik kezével Rózsát ölelte át Jenő, másik kezével teljes erővel viaskodott. Csak úgy szikráztak a kardok, de haj, halálos sebet kapott Jenő, holtan fordult le a lováról. Akkor a vőlegény átragadta Rózsát az ő lovára, sebes szélnél sebeseb­ben vágtatott vissza a vár felé. Mondta a leány: — Hiába viszel vissza, Czicz vitéz, úgysem leszek a tiéd. Eddig csak nem szerettelek, de most gyűlöllek is, mert megölted Jenőt. Éppen a Szamos partján vágtatott a ló, amikor Rózsa ezt mondta. Ott a lány minden erejét összeszedte, ki­szabadult a vőlegény karjából, s a Szamosba vetette magát. Bezzeg, hogy vége szakadt a vár­ban a dínomdánomnak, de a szomo­rú történetnek megmaradt az emlé­ke, s a hegyet, amelyen a vár állt, Rózsa nevéről nevezi a nép ma is Rózsahegynek. Rajzoltam egy udvart Rajzoltam egy udvart, udvarba egy ólat, nem feledkeztem meg, Bodri kutyám, rólad. Mert abban az ólban te is benne voltál, ahogy jól megnéztem, libacombot loptál. Ne is csodálkozz, hogy elfogott a harag, és a képről, Bodri, kiradíroztalak. Majtényi Erik Merre forog a legszélső fogaskerék, ha a közbülső tárcsa a nyíl irányá­ban halad? 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom