A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-24 / 12. szám
Történelmi tükör (1972. III. 27. ■ Március 27 1472-ben ezen a napon hunyt el Janus Pannonius nagy magyar humanista költő. (Született 1434. VII. 29-én.) 1592-ben ezen a napon született Jan Amos Komenský jeles cseh humanista pedagógus, a tudományos pedagógia megteremtője (Elhunyt 1670. XI. 15-én). 1592-ben ezen a napon született Juraj Tranovský szlovák költő és műfordító. (Elhunyt 1637. V. 29-én.) Március 28 1817-ben ezen a napon született Francesco de Santic olasz irodalom történész. (Elhunyt 1883. XII. 19-én.) 1972. IV. 1.) 1887-ben ezen a napon született Dimcso Debeljanov bolgár költő. (Elhunyt 1916. X. 3-án). Március 29 1862-ben ezen a napon született Viktor Greschik szlovák botanikus. (Elhunyt 1946. VIII. 15-én.) 1952-ben ezen a napon végezték ki Athénben Wikolas Belojanis antifasiszta harcost, a görög nép hősét. (Született 1916- ban.) Március 31 1872-ben ezen a napon született Alexandra Michajlovna Kollontajová a Nagy Októberi Szocialista Forradalom aktív résztvevője. (Elhunyt 1952. III. 9-én.) 1937-ben ezen a napon hunyt el Karol Szimanowski lengyel zeneszerző és karnagy. (Született 1882. X. 6-án.) Március 30 Április 1 1697-ben ezen a napon született Antoine Francois Prévost d’Exiles francia író. (Elhunyt 1763. XI. 23-án.) 1912-ben ezen a napon hunyt el Kari May az egész világon ismert német kalandregény író. (Született 1842. II. 25-én.) • 1872-ben ezen a napon hunyt el Sámuel Morse amerikai festő és fizikus, a Morse abc megalkotója. (Született 1791. IV. 27-én.) Ha Verne Gyula látta volna... Igazán kár, hogy nem láthatta. Megörült volna. Még a fagyos decemberben történt, amikor az idei tél elpocsékolta minden hidegét. Azon a napon is mélyen nulla fok alá süllyedt a hőmérséklet. Elképzelhető, hogy ilyenkor mit jelent fűtetlen vonaton utazni. Az ablakokat cifra jégvirágok fedték, az emberek inkább álltak és topogtak, türelmetlenül lesték az idő múlását. És ekkor megpillantottam őt. Tízéves lehetett s magasnyakú szvetterben, kabát nélkül ült a gyorsvonat egyik csontot dermesztőén hideg fülkéjében. A fiún rövid mencseszternadrág, térdhez simuló harisnyanadrág és posztócipő, rajtam meleg alsó, hatalmas kabát, kucsma, ormótlan bakancs és mégis én reszkettem. Nem lehet, hogy ő ne fázzék! — gondoltam és lenéztem piros arcát, vörös orrocskáját s a lila kezét, melyben egy nyitott könyvet szorongatott. Ezek a lilára fagyott kezek úgy szorongatták a könyvet, hogy semmi pénzért sem engedték volna el. Ahányszor erre a gyerekre tekintettem, minduntalan megrázott a hideg. Még néhány állomás és csonttá fagyok. Dehát az a srác egyáltalán nem fázik? Bizonyos, hogy nem érzi. Figyelmen kívül hagyja... Olvasott és a képzelete más világba röpítette. Kíváncsi lettem, hogy melyik világnak van ily hatalmas ereje. Feléje indultam és lassan elmentem mellette. Elegendő volt egyetlen röpke pillantás a régimódi ismert illusztrációra, hogy megállapíthassam: a fiú Némo kapitánnyal utazik valahol az óceánok mélyén. Húszezer mérföldre a víz alatt! Hogy is fázhatna ott?.., Kár, hogy Verne Gyula ezt a srácot nem láthatta. Megörült volna neki! Magam is rádöbbentem, hogy körülbelül ilyen lehet az ideális olvasó. ••• Válaszolunk Dalmady Margit kameníni (kéméndi) olvasónk a budapesti televízióban közvetített Fekete város című hétrészes filmmel kapcsolatban tesz fel kérdéseket. Kérdéseire kimerítő feleletet nyújt a Népszabadság 1972. február 20. számának cikke, melyből helyszűke miatt csak részleteket közölhetünk. Egy ismert anekdota szerint Mikszáth Kálmán írói társaságban mesélte: „Mikor éppen egy regényemet írtam a Vasárnapi Újságba, a harmadik folytatásnál egy kis átalag tokaji aszút kaptam ajándékba a Hegyaljáról, valamelyik olvasónőmtől. De egy írásos feltétel volt még az átalag mellett: - Ezt a bort csak akkor adom önnek, ha a regény végén a hős feleségül veszi a hősnőt! — A nagy palóc ezzel a „megvesztegetéssel“ magyarázta eredetileg zordonabb elképzelésének meglágyulását, a két szerelmes szív egymásra találását, a regény végén. A Fekete várost is folytatásokban írta Mikszáth, ugyancsak a Vasárnapi Újságba. Szomorú sorsra szánt hősei érdekében többek között egy történetíró is felszólalt, mégpedig olyan értelemben, hogy a kulcsfiguraként szerepeltetett Görgey alispán esetleges kivégzése történelmi abszurdum lenne. Most azonban az író hajthatatlan maradt, s tréfás indulattal azt válaszolta: „Mit abszurdum! No, hát most már azért is lefejeztetem Görgey alispánt, egy fillér ára kegyelem se leszen.“ Hiába reméltük hát a kellemes szórakoztató Mikszáth-fílm élvezése közben, hogy a hétrészes torzsalkodás a Szepes megyei nemesek és Lőcse város polgárai között végül is szerencsésen végződik be, mind a főbb szereplők sorsának alakulását, mind pedig jóindulatú elvtársainak teljesülését tekintve. Már a történet pergésének közepe táján olyan hírek kezdtek terjedni a felbolydult közvéleményben, hogy a derűsen anekdotikus politikai történet a romantikus szerelmi szállal összebonyolódva végül is kibogozhatatlan tragédiába csomósodik. Közvéleményünk ismételten jól értesültnek bizonyult. A félelmek igazolódnak, a kósza híresztelések valóra váltak. Filmünknek azon a helyén, ahol a néző reményei szerint a fiatalok titkos szerelmébe beavatott atya végül is áldását adhatta volna az egybekelésre, s a vele ellenséges ifjú polgármester, a menyasszony származásán megdöbbenve, nagylelkű amnesztiát eszközölhetett volna ki halálra üldözött reménybeli apósa számára — nos a filmnek ezen az utolsó néhány méterén happy end helyett valami más történik: a városbírót önkényeskedő indulatában lelövő Görgey Pál vicispán fejét egy nevetséges vérbosszú szabályai szerint leüti a bakó: az ítélethirdető polgármester halotthalványan zuhan a földre, tettének valódi értelmét későn ismerve fel; elárvult menyasszonyának sorsa ugyancsak a legszerencsétlenebb pillanatban befejezetlenül tűnik el szemünk elől. Mikszáth Kálmán, a nagy író és nagy szórakoztató, a tündéri realizmus utolérhetetlen mestere ezzel a borús záróakkorddal búcsúzott el az irodalomtól és az életétől. „.. . Huszonöt éves képviselősködés után teljesen kiábrándultam mindenből, s apathiával nézem, aminek jönnie kell“ — Írja egy levelében. Jól tudjuk, mi az, aminek jönnie kellett, amit Mikszáth megérzett, s ami bekövetkezett az 1914-es világháborúval: az Osztrák—Magyar Monarchia és ezen belül a feudálkapitalista rend csődje. Ugyanez a rend, a nemesek és a polgárok egymásra acsarkodó osztályainak szövetsége tűnik fel Mikszáth utolsó regényének lapjain kétszáz évvel fiatalabban, de már akkor is korszerűtlenül, az ország vezetésére és megmentésére képtelenül. Rákóczi kibontotta a szabadságharc zászlóját, ám Csák Máté földjén a kiskirályok hagyományainak még kisszerűbb örökösei a közérdekű szabadságharc helyett egymás ellen irányuló háborúskodással vannak elfoglalva. Mikszáth mindig is érdeklődött a rögeszmés, bogaras emberek iránt, akik eltúlozva, deformálva szemléltetik egy kor törekvéseit. Szükségszerűen kellett rátalálnia egy olyan forrásműre, amelyik arról tanúskodik, hogy hóbortos magánérdekek miként és mennyiben keresztezték a Rákóczi-féle szabadságharc idején a közös érdekeket. Úgynevezett történelmi időkben játszódik a regény cselekménye, de a szűk látókörű ellenfelek csetepatéja csaknem teljesen elfedi előlünk a valódi nagy eseményeket. Címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon P. Haško felvétele. A CSEMADOK Központi B 1 zottságának képes hetilap-I «• Megjelenik az OBZOR Kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Szerkesztőség Bratislava, Obchodná u. 7. - Postafiék. C 398. — Telelőn: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes 328-84, szerkesztőség: 328-65. Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata. Külföldre szélé előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná ezpedlcia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. 4B/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kčs, fél évre 78,— Kčs, egész évre 158,— Kčs. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesltő.
