A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-17 / 11. szám
VIKTÓRIA: A komplett Viktória összerakható szekrényfalból, ebédlőasztalból, négy székből, egy rekamiéből, két fotelból, vendégasztalból áll. A szekrényfal talpazata különleges megoldással készült. Az alsó szekrényrészben evőkészlet és házi likőrös pult helyezhető el. A középső rész intim szobafénnyel kivilágítható. A rekamié támlapjába ágynemű helyezhető. A Viktória szobabútor egyike a legkeresettebb bútorainknak. Ara: 13 820 Kés-tói 15 500 Kés-ig. I» kií s u m - h tt h n n n m JANA: A szokványos szobabútoroktól néhány konstrukciós újdonságával különbözne. Elsősorban a magasságnak ipegfelelően állítható az asztal, amely egyaránt használható ebédlő és vendégasztalként. A rekamié és a két fotel szintén az asztal magasságának megfelelően állítható. Ara: 13 690.- Kés-tői 15 015.- Kés-ig. Tarka barkácsolás (Festés - mázolás) Itt a tavasz, a nagytakarítások ideje, amikor nemcsak a ház tájékát hozzuk rendbe, de ilyenkor szoktunk festetni is. A festéssel színesebbé, hangulatosabbá tesszük környezetünket. A festés és mázolás fő célja azonban a falak, bútorok és fémtárgyak óvása, karbantartása. Mivel ezen munkák szakemberrel való végeztetése aránylag költséges, legcélszerűbb, ha a családtagok egyedül végzik. Szín, kontraszt, harmónia Közismert, hogy a színek hatnak až ember hangulatára, munkakedvére, teljesitményére. Ismeretes, hogy úgyszólván mindenkinek van kedvenc színe. Nem mindegy tehát, hogy környezetünk, lakásunk, bútoraink, ruhánk anyagának színe milyen. Különösen érvényes ez a lakás és berendezés tárgyaira, hiszen azok között aránylag hosszú időt, életünk legnagyobb részét töltjük. A múltban a berendezést alkotó fabútorok barnás színe, valamint a legolcsóbb falfesték, a mész színe volt az uralkodó. Kék, zöld vagy narancsvörös színű bútor, fal, kárpit, függöny szentségtörésnek számított. Az utóbbi években viszont a modern anyagok előretörésével hátraarcot csinált a színek divatja, sőt talán túlságosan is elterjedtek a rikító színösszeállítások. Pedig a modern formáknak, színeknek is ízléses összhangban kell állniok egymással, hiszen a „modern“ önmagában még nem ízléses, legfeljebb múlóan divatos. Ne csak azt fogadják el, amit mástól hallanak, másutt látnak. Igazodjanak az ízlés és színharmónia általános szabályaihoz, de illesszék annak keretébe saját elképzelésüket, ízlésüket. Az emberi szem ezer színt, illetve a színek jó néhány változatát képes megkülönböztetni. A festők, nyomdászok viszont jól tudják, hogy a sok ezer szín mind-mind előállítható a három alapszín: a sárga és vörös és a kék különböző arányú keverésével. A sárga és kék keverésével előállítható a zöld szín, a sárga és vörös keverésével előállítható a narancs szín, végül a vörös és kék keverékéből a lila. Vannak rokon és ellenszínek. Az ellenszínekre példa a kék és narancs, a rokon színekre a vörös, a narancs és a sárga hármasa, a színnégyesre az ibolya és vörös, valamint a zöld és sárga négyese. Ízlésesen berendezett és festett lakásban a kontraszt csak az egyhangúság megtörésére való, tehát egy-egy kisebb kontrasztos színű darab — pl. díványpárna, asztalterítő — tűnjék csak ki az egyébként egymáshoz illeszkedő színű padlózat és bútorzat egészéből. A helyiség színharmóniájához az alapot a falak adják, amelyeknek persze illeszkedniük kell a padlózat színéhez, amit természetesen csak az egész szobát fedő szőnyeg, vagy műanyag padló segítségével lehet megváltoztatni. A lakószoba fala ne legyen túl tarka, színe legyen pasztell árnyalatú. Ha kontrasztra van szükség, azt kis darabok, illetve a fal és a függöny, vagy a fal és a szőnyeg színe adja. A háló nyugodt, pl. halványzöld falai sötét és világos bútorhoz egyaránt jól illenek, kontrasztnak bőven elég egyegy elütő színű szőnyeg vagy függöny. A konyha fehér vagy világos, pasztellszínű falaihoz ugyancsak világos színű bútorok illenek. A gyermekszoba lehet színesebb, tarkább, de sötétebb tónusú csak a bútordarabok színe legyen. Jövő heti számunkban a festékek kiválasztását és a festés módját ismertetjük. > Szobanövények szaporítása A virágot kedvelő szobakertészkedő részére mindig kedvesebb, értékesebb a saját maga által szaporított és nevelt növény. Természetesen azzal számolnunk kell, hogy a szobában sokkal kedvezőtlenebb körülmények között tudjuk csak a növények szaporítását elvégezni. Gondoljunk csak arra, milyen örömet okoz, ha egy-egy kedvelt növényünkön új levél fejlődik. Még ennél is nagyobb örömmel látjuk majd az általunk vetett magból fejlődő növényt, vagy pl. a dugványok gyökeresedését, majd fejlődését. Előfordul, hogy ritkább növényt szeretnénk magunknak beszerezni, de kész példányt nem kapunk, azonban egyik ismerősünknek van belőle, , és kérésünkre szívesen ad dugványnak alkalmas hajtást. Saját növényeinkről szaporított gyökeres, fiatal példányokért cserélhetünk is újabb, nekünk még hiányzó növényfajokat. Ha véletlenül letörik egy hajtás és mi dugványt készítünk belőle, mennyivel kevésbé érezzük veszteségnek, mintha a letört részt el kellene dobnunk. Szaporítási módok A növények szaporítását két nagy csoportra osztjuk: az ivaros és ivartalan (vegetatív) szaporítási módra. Az ivaros szaporítás legjellemzőbb tulajdonsága, hogy két különböző sejt, melyeket ivarsejteknek nevezünk, s amelyek önmagukban nem alkalmasak fejlődésre — ha egyesülnek, új egyénné fejlődhetnek. Pl. csak abból a termős virágból fejlődik mag, amelynek bibéjére megfelelő virágpor került. Ivaros szaporodási mód a növények magról, vagy a páfrányok spóráról történő szaporodása. Ivartalan vagy vegetatív szaporításnak nevezünk minden olyan szaporítási módot, mely a növény valamely részének felhasználásával új egyedet, új növényt hoz létre. Az ivartalan szaI porítás az anyanövény minden tulajdonságát rendszerint változatlanul örökíti az utódokra. A szabad természetben bőven találunk az ivaros szaporodás mellett ivartalanul is szaporodó növényeket. Pl. a sarjhagyma, a gumó, a rizoma, az inda az ivartalan szaporodás gyakori módjai. A növények mesterséges szaporításánál az egyik leggyakrabban alkalmazott mód a dugványozás, de természetesen minden más szaporítási módot is felhasználunk. Magvetés Az elvetésre kerülő magvakat megbízható helyről szerezzük be, mert a csíraképtelen magvak csak bosszúságot okoznak. A vetéshez néhány eszközre és megfelelő földre van szükségünk. A föld legyen tápdús, de friss trágyától mentes. Sok esetben megfelel a jó minőségű kertiföld is. A vetést virágcserepekben végezhetjük, vagy több mag esetében kb. I cm vastag deszkából készült egyszerű alacsony ládában. Az oldalak magasságára elegendő 5—6 cm-t számítani. A ládák fenekét több helyen át kell fúrni, hogy a vízelvezetés biztosítva legyen. E lyukakat eltört virágcserép darabkáival fedjük, majd a ládákat előzőleg finomabb rostán átrostált földdel megtöltjük. A láda szélén a földet kissé köröskörül megnyomkodjuk, majd a föld egész felületét — kb. 1 cmrel mélyebben, mint a láda pereme — simára igazítjuk és lapogató fácskával gyengén benyomkodjuk. A vetés módja mindig a mag nagyságától függ. Az apróbb magvak vetésénél célszerű a vályúszerűen behajlított keményebb papírlap használata. A papírlapra helyezett magvak szórványosan hullanak a földre, aszerint, amint a papírlapot az ujjunkkal óvatosan ütögetjük. Ezáltal elkerüljük az egyenlőtlen, egyik helyen ritka, másik helyen sűrű vetést. A nagyobb magvakat kézzel, egyenként, szabályos távolságra vessük. Számítsunk mindig a kikelő növény térszükségletére, tehát ne vessünk túl sűrűn. A földdel vastagon betakart apróbb magvak rendszerint nem kelnek ki. Elfogadható szabály, hogy a magvakat takaró föld vastagsága mindig a mag átmérőjének egy-, esetleg kétszerese legyen. A porfinomságú magvakat nem szabad földdel takarni. Vetés után finom szórású permetezővel öntözzük be a földet, vagy különösen apró magnál a vetés edényét állítsuk sekély vízbe, hogy alulról szívja fel a szükséges nedvességet, a földet ezután is állandóan nyirkosán tartjuk. A ládát vagy cserepet üveglappal befedjük, erre papírlapot terítünk. Az üveglapot csírázásig hagyjuk a ládán, mert így egyenletes nedvességet biztosíthatunk a magvaknak. A csírázáshoz feltétlenül szükséges az állandó meleg is. A kikelt növényeket, ha kissé megerősödtek, áttűzdeljük ládákba, esetleg cserepekbe. Hcst 18
