A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-03 / 9. szám
Alzsír egy részének látképe Az Ezeregyéjszaka hangulatát idézi ez a marokkói piac Bedŕich Kaéírek elvtárs, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára az ottani szakszervezetek meghívására nemrég meglátogatta Algériát és Marokkót. Hazatérése után interjút adott Milan Simánénak, a Kvéty c. prágai képeslap munkatársának. Algériában sok minden megváltozott az utolsó években. A Nemzeti Felszabadítás! Front, az FNL és a forradalmi kormány vezetésével nagy társadalmi változásokra került sor az országban. Felszámolták az idegen katonai támaszpontokat, államosították az ipart, kisajátították a külföldi érdekeltségű vállalatok vagyonát, emelkedett a lakosság életszínvonala. Titkár elvtárs, milyen szerepet játszottak az új társadalom kialakításában a szakszervezetek? A szakszervezetek valamennyi pozitív változás megvalósításából kivették a részüket. Feladatuk, különösen most, a szocializmus alapjai lerakásának időszakában, sokban hasonlít a szocialista országok szakszervezeteinek feladataihoz. Kezdettől fogva, mióta három évvel ezelőtt meghirdették a négyéves népgazdaságfejlesztési tervet, a szakszervezetek minden törekvésnek az élén állnak. A terv keretében három fontos feladat megvalósítását tűzték ki célul. Az elsődleges cél annak elérése, hogy a dolgozók minél nagyobb mértékben vegyék ki részüket a termelés irányításából. A szakszervezetek tekintélyének növekedése pozitív kihatással van az állami terv teljesítésére és a vállalatok gazdálkodására. A második feladat, hogy a szakszervezetek segítséget nyújtsanak a mezőgazdasági munkásoknak a földreform végrehajtásában. Végül a harmadik igen fontos feladat: közreműködni az írástudatlanság felszámolásában. Ezen a téren már igen szép eredményeket értek el az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságban. A gyermekek többsége már látogatja az általános iskolákat, a felnőttek pedig tanfolyamokon A Szkidy algériai kikötő közelében épült új üzem a Hasszi R’mel-i földgázt dolgozza fel sajátítják el az írást-olvasást. Igen nagy gondot fordít az algériai kormány a pedagógusképzésre. Két új egyetem és műszaki főiskola alakult az országban. Fiatal műszaki értelmiségiek új generációja nevelkedett fel otthon. A négyéves gazdaságfejlesztési és iparosítási tervben jelentős szerep jut a természeti erőforrások és az ásványkincs kiaknázásának. Az algériai dolgozóknak nagy segítséget nyújtanak a szocialista országok szakemberei, például csehszlovák szakemberek részt vettek a nagy-kabiliai széntelepek feltárásában, ahol az idén márciusban megindul a próbaüzemeltetés. Algéria természeti kincseinek jelentős részét a kőolaj teszi ki. Mennyire fejlett az olajbányászat és a petrokémiai ipar? Például az Órán közelében levő Arzew iparvárosban van egy igen korszerű olajfinomító, amelynek műszaki személyzete és vezetősége is algériaiak közül kerül ki. A szaharai olaj kitermelésének központja Hasszi Meszaud. Itt is két modern finomító működik, ezek kapacitása megközelíti a bratislavai Slovnaft kapacitását. A földgázt főként cseppfolyós állapotban szállítják ki az országból. Mivel az egész telep a sivatagban fekszik, a vizet is úgy kell, több mint ezer méter mélységből, „kitermelni“. Ráadásul ez a víz sós, tehát le is kell párolni. Nálunk is ismeretes Algéria néhány mezőgazdasági terméke, különösen a datolya. Keveset tudunk azonban magáról az ország mezőgazdaságáról. A gyarmatosítás szomorú örökséget hagyott hátra. A francia telepesek elsősorban szőlőt telepítettek s a bort Franciaországba szállították ki. A franciák viszont újabban nem hajlandók átvenni az algériai bort. Jelentős helyet foglal el Algéria a világ olívaolaj-termelésében is. Jelenleg igyekeznek más kultúrnövények, elsősorban a gabonafélék termesztését forszírozni, hogy az ország a legfontosabb élelmiszerek terén ne szoruljon behozatalra. Természetesen továbbra is nagy gondot fordítanak a gyümölcs- és zöldségtermelésre. A datolyatermesztés nagyon munkaigényes. Az oázisokon a vizet olykor ezer méter mély artézi kutakból kell húzni, s a pálma virágának beporzása kézi erővel, ecsettel történik. De a mezőgazdaságban is kezd tért hódítani a gépesítés. Az idei újévet, ha jól tudom, titkár elvtárs Algériában töltötte. Algériai barátaink szerették volna, ha a lehető legjobban érezzük magunkat, ezért elvittek minket szilveszterezni az egyik Órán melletti elegáns tengeri fürdőhelyre. Az idősebbek nem igen ünnepük a Szilvesztert, a fiatalabbak azonban igen, s így alkalmunk volt együtt szórakozni velük. A marokkói szakszervezetek helyzete lényegesen eltér az algériai szakszervezetekétől, amennyire meg tudom ítélni. A egyébként igen erős és befolyásos marokkói szakszervezetek helyzetét az szabja meg, hogy Marokkó monarchia, mely a kapitalista fejlődést választotta. A Marokkói Szakszervezeti Szövetség mindennapos harcot kénytelen folytatni a dolgozók szociális és bérköveteléseiért, a dolgozóknak a művelődésre való jogáért, a demokratikus változásokért s a szakszervezetek jogainak elismeréséért. A legerősebb és legbefolyásosabb a szakszervezet az iparosodott Casablancában, már a francia gyarmatosítók ellen vívott harcok óta. A szakszervezeteknek sok mindenfajta jogot sikerült kiharcolniok a dolgozók számára. A hatóságok azonban üldözik a szakszervezeti funkcionáriusokat, például a főtitkár az alatt a tizenhat esztendő alatt, amióta ezt a tisztséget ellátja, kerek hét évet töltött börtönben. A munkásoknak és alkalmazottaknak igen magas az öntudata. Ezt láttuk Marrakesben, az ismert turistaközpontban is, ahol például a legnagyobb amerikai luxushotelnek valamennyi alkalmazottja, még az igazgatóhelyettes is tagja a szakszervezetnek. ■Marrakes híres keleti, orientális arab piacáról, de az ember elszomorodik, amikor látja, hogy a nyomor lépett elő turista attrakcióvá. Sok olyasmi van még itt, amit a népi demokratikus Algéria már felszámolt. Apró, sötét műhelyekben sok egészen fiatal gyerek dolgozik, akik sosem jártak iskolába és gyakran csak éppen annyit keresnek, hogy a szükséges élelmet meg tudják vásárolni, miközben olyannyira megcsodált emléktárgyakat, szuveníreket állítanak elő a külföldi turisták számára. Végezetül: milyenek lesznek további kölcsönös kapcsolataink az algériai és a marokkói szakszervezetekkel? Természetesen igyekezni fogunk a legszélesebb alapokon fejleszteni ezeket a kapcsolatokat, minthogy egymás kölcsönös megismerése és az állandó kapcsolatok erősítik a barátságot. Egyébként évről évre négynapos szemináriumokat rendezünk az arab szakszervezeti dolgozók részére, s ezeken mindig nagy számban vesznek részt algériaiak és marokkóiak. Szovjet segítséggel vízierőmű épül a marokkói Draa-vádi folyón
