A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-25 / 8. szám
A lengyel ellenállási mozgalom történetéből Erősítés Sztálingrádnak. A. G. Budnyikov festménye „Titkos akadémia11 a háború alatt A krakkói Bányászati és Kohászati Akadémia két esztendeje ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Ma ez Európa egyik legnagyobb Ilyen intézménye. Tíz fakultásán 13 ROD hallgató tanul bányászati, kerámiaipari, geodéziai, metallurgiai, kohászati, elektronikai és magfizikával kapcsolatos technikai Ismereteket. Amikor az Akadémia fél évszázados fennállásáról beszélünk, akkor valaki logikusan felhozhatná azt az ellenvetést, hogy ebbfil le kell számítani a német megszállás öt esztendejét. Ennek az Iskolának az esetében azonban ez nem érvényes . .. 1939 augusztusának utolsó napjai. Svájcban éppen akkor tartotta kongresszusát a Nemzetközi Hegymászó Szervezel. Ezen részt vett Walery Goetel Is a krakkói Bányászati Akadémia tanára. Valamelyik ülésen az egyik hegymászó megmutatta a legfrissebb újságot a lengyel professzornak. Az állt benne, hogy bármely pillanatban kitörhet a háború a Német Birodalom és Lengyelország között. Szeptember 1-én a németek valóban megtámadták Lengyelországot. A háború vihara Lvóvba (Lembergbe) sodorta a professzort. Amikor néhány hónap múlva végre hazatért Krakkóba, ahol lakott, a házmester közölte vele: — November hatodlkán a németek lefogták a Bányászati Akadémia és a Jagelló Egyetem több tucat professzorát. Tegnap Itt járt a Gestapo . .. Azt mondtam nekik, hogy professzor úr kinn maradt Svájcban. Walery Goetel kiment falura. A krakkói főiskolai és egyetemi tanárok internálása ellen világszerte tiltakoztak a tudósok. 1940 elején a németek a professzorok legnagyobb részét kiengedték a sachsenhausenl táborból és megengedték nekik, hogy visszatérjenek Krakkóba. Elérkezett 1940 tavasza. Goetel professzor krakkói lakásán tanácskozásra gyűltek össze a nemrég kiszabadult egyetemi és főiskolai tanárok. A németek nem engedik meg lengyel főiskola megnyitását. Javasolhatjuk nekik viszont, hogy technikumot nyitunk. Technikusokra nekik is szükségük van, s így talán megadják az engedélyt. Az oktatás szintje viszont egyesegyedül csak tőlünk függ majd ... Walery Goetel professzor mindent elkövetett egy bányaipari technikum megnyitása érdekében. A Bányászati Akadémia egyik épületében már 194Ü- ben megkezdte működését a Bányászati, Kohászati és Geodéziai Technikum, és csakhamar az ellenállási mozgalom egyik központjává lett. Az épület padlásán titkos rádióadó működött, az Iskolai laboratóriumokban és műhelyekben nemegyszer robbanóanyagokat és fegyvereket állítottak elő. Doktor Fichna illegális röplapokat osztogatott. Az iskola igazgatójának, Goetel professzornak, vagy ahogy nem hivatalosan, maguk között nevezték — a „rektornak" — az Irodájában gyakran összejöttek krakkói értelmiségiek. Egyszer doktor Fichna hatalmas téli kesztyűjéből — mint szokta — éppen összehajtogatott illegális nyomtatványokat szedett elő s nyújtott át az igazgatónak, megjegyezvén, hogy érdekes hírek érkeztek, amikor nehéz bakancsok dobogása hangzott fel a folyosón. Kivágódott az ajtó, s néhány Gestapo-Ugynök jelent meg az irodában. — Ellenőrzési — Tessék ... — Előbb a dlákokatl — Melyik osztály legyen az első? Fiatalabb vagy idősebb évfolyam? — Goetel professzor időt akart nyerni. Talán még történik valami.’ Tudta, hogy a diákok szoktak fegyvereket rejtegetni, illegális nyomtatványokat, nem beszélve a tankönyvekről meg a jegyzetekről, amik arról tanúskodtak, hogy betiltott főiskolai oktatás folyik. — Az idősebb évfolyam. Ebben az osztályban éppen egy kiváló öntőlpart szakember, Mikolaj Czyžewski tartott előadást. — Kezeket feli Eltelt öt perc. Goetel professzor a másodperceket számolta, amik még hátra vannak az életéből. Tudta, hogy a titkosrendőrök blzonyftékokat akarnak találni, hogy itt illegális oktatás folyik és akciókat készítenek elő a megszállók ellen. Tizenöt perc telt el, de olyan lassan, mintha az örökkévalóság volna. Egy egyenruhás rendőr benyitott az osztályba. — Találtatok valamit? — kérdezte. — Semmitl A titkosrendőrűk hitetlenkedve csóválták a fejüket. — Kívánnak még valamit az urak? — kérdezte Goetel professzor, aki kitűnően beszél németül. — Nemi Egyelőre ... Amikor a professzor klkisérte a „vendégeket“ a kapuhoz, az épület előtt ott látott néhány ponyvával fedett tehergépkocsit... Magához hivatta az egyik diákot. Hogy történt, hogy semmit sem találtak a németek? Kiderült, hogy a diákok felfigyeltek a közeledő gépkocsik zajára. Mindjárt arra gondoltak, hogy házkutatás lesz az iskolában. Ezért siettek a „takarítással“: a terhelő bizonyítékok egy részét a katedra alá rejtették, az illegális nyomtatványokat, főiskolai tankönyveket és jegyzeteket rajzszögekkel az Iskolapadok asztallapjának alsó pereméhez erősítették. Közvetlenül azelőtt, hogy a németek elszenvedték súlyos vereségüket Sztálingrádnál, néhány civil jelent meg, egyenruhás Gestapo-rendőrök kíséretében, Goetel professzor dolgozószobájában. — Maga járt a Kaukázusban. Csapataink nemsokára eljutnak oda. Próbafúrásokat akarunk végezni. Szükségünk van olajra. Két vonatszerelvény fúróberendezést és csöveket indítunk oda. Maga geológus és ismeri a Kaukázus előterének földtani viszonyait. Velünk lön ... — Már hogyan mehetnék? Hiszen én vagyok ennek az iskolának az igazgatója. Nem hagyhatok el egy Ilyen Jelentős munkahelyet. — Hol van Czarnockl professzor? — Nincs az Iskolában. Míg a beszélgetés tart, az Igazgató a pedellus által figyelmeztette Idősebb kartársát, hogy meneküljön el. Amikor a németek bementek az osztályba és a tanár iránt érdeklődtek, a diákok minden teketória nélkül azt mondták, hogy Czarnockl súlyos beteg. — Visszajövünk szeptemberben — fenyegetőztek a „művelt" vendégek. — Akkor majd másként beszélünk! De nem jöttek vissza. A felszerelést szállító vonatszerelvények a szovjet hadsereg kezébe kerültek. A sztálingrádi csata óta megfordult a hadiszerencse, s egyre közeledett a nácik végleges veresége. Az 1945 nyarán megtartott potsdami konferenciára kiküldött lengyel delegációnak két geológus profeszszor is tagja volt: Andrzej Bolewski és Walery Goetel. Amikor az angol szakértők kétkedésüket fejezték ki az iránt, hogy vajon Lengyelország üzembe tudja-e majd helyezni az Odera-Nelsse vonaltól keletre eső területek nehéziparát, ha ezeket Lengyelországnak Ítélik, Goetel professzor előterjesztette a krakkói technikum végzett növendékeinek névsorát. 700 név szerepelt rajta. WIESLAWA MROCZEK A Világ *!;» országai BOLÍVIA Területe: 1 098 581 km2 Lakossága: 4,5 millió (1969) Fővárosa: Sucre, 58 000 lakos, a kormány székhelye La Paz Elővárosokkal együtt 450 000 lakos (1987) Államforma: Köztársaság Az ENSZ és az AÁSZ tagja Bolívia Dél-Amerlka középső részében, Peru, Bra zflta, Paraguay, Argentína és Chile között terül el. Lakosságának 53 százaléka Indián, 32 százaléka mesztic, 15 százaléka spanyol származású kreol és európai. A jelenlegi Bolívia területe valamikor az Inka birodalomhoz tartozott, s a spanyol hódítók 1538- ^an foglalták el. Ettől kezdve Peru spanyol alklrályság része, 1770-tól 1824-lg Rio de la Plate alklrélyság része volt, amikor lakosai Slmón Bolivár vezetésével megdöntötték a spanyol uralmat és 1825-ben kikiáltották Bolívia Köztársaságot. Akkor területe a Jelenleginek mintegy kétszerese volt, de a Chilével és Peruval 1879—1883-ban viselt „salétromháborúban“ elvesztette csendes-óceáni partvidékét, 1900-ban Acre területről kénytelen volt lemondani Brazília javára, az 1933—1938-ban Paraguay ellen viselt „olajháborúban" pedig elvesztette Gran Chacót. Bolíviában 1825-től napjainkig 180 államfordulat zajlott le, s az alkotmányt 12-szer módosltották Az ország felszínét két jól elkülönülő nagytájra lehet osztani: a Kordlllerákra és a keleti, összeszahdalt, hullámos dombvidékre. A Keleti- és Nyugatl-Kordlllerák fogják körül a 3500—4000 m átlagmagasságú, hegyekkel, gerincekkel összeszabdalt sivár Altlplanót, míg a keleti sűrű erdőkkel és szavannákkal borított dombvidék és síkság. Az éghajlat a síkságon esős, trópusi, 1300 mm-t meghaladó csapadékkal és 23 C° feletti évi kőzéphőmérséklettel; a felföldön mérsékelt és hűvös, itt a csapadék 200 mm Iförüll, a hőmérséklet pedig a legmelegebb hónapban sem éri el a 8 C°-ot. A legkiemelkedőbb pont a 7010 m magas Illampú. A folyók közül leghosszabbak a Rio Béni — 1609 km — és a Guaporé — 1528 km. A legnagyobb tavak a Titicaca-tó, amely egyben a föld legmagasabban — 1812 m tengerszint feletti magasságban — fekvő tava, s felszíne a perui résszel együtt 8245 km2, továbbá a 2530 km2 felületű Poopó-tó. Bolívia a mezőgazdaság és az ipar tekintetében elmaradott ország, bányászata azonban jelentős, a bányászatból származik a nemzeti jövedelem 70 százaléka. Az 1962—1971. évi tízéves gazdaságfejlesztési terv beruházásai jelentős részben bányászatának továbbfejlesztését Is szolgálták. Legfontosabb ásványkincse az ón, további bányatermékei a vasércen és a kőolajon kívül a wolfram, az antimón, az arany, az ólom, a cink, az ezüst, a bizmut, a réz. Oruróban őnkohó, Corocoro környékén rézdúsltó és rézkohó, Cochabambában és Sucréban nagy kőolajfinomltó működik. Az ország területének csupán 3 százaléka szántó. A mezőgazdaság legfontosabb termékei a kukorica, búza, rizs, árpa, burgonya, továbbá kakaó, kávé, cukornád, citrusfélék és banán. Az őserdőkben szerény keretek közt nemesfákat termelnek kt, az északkeleti országrész erdőiben kaucsukot termelnek. A vasutak hossza 3745 km, a műutaké 28 480 km, ebből a pán amerikai autóút 2848 km. Fontos a folyami és tavi hajózás, valamint a légi közlekedés. A lakosság mintegy 80 százaléka írástudatlan, az alapfokú oktatás Ingyenes és kötelező, de a gyerekek 60 százaléka nem jár Iskolába. Az ország két egyetemén mintegy 10 000 diák tanul. 16 Hőt
