A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-04 / 5. szám
Hősökre emlékezünk 30 évvel ezelőtt kezdődött az első önálló csehszlovák katonai alakulat szervezése a Szovjetunióban Nem sokkal azután, hogy a fasiszta Németország a szovjet-német meg nem támadási szerződést megszegve álnokul megrohanta a Szovjetuniót, 1941. július 18-án Londonban az emigráns csehszlovák kormány a szovjet kormány képviselőivel egyezményt írt alá, amelyben a Szovjetunió elismerte a londoni emigráns kormányt, hozzájárult a követek kölcsönös cseréjéhez s ahhoz, hogy a Szovjetunió területén csehszlovák katonai alakulatok alakuljanak úgy, hogy ezek a legfelsőbb szovjet hadvezetésnek lesznek alávetve. Kezdődött a kiképzés a behavazott terepen, a negyven fokos dermesztő hidegben. Május 26-án meglátogatta az alakuló egységet más funkcionáriusok kíséretében Klement Gottwald elvtárs és beszédet mondott a buzuluki mozi nagytermében az alakulat tagjai előtt. „Népünk nagy nemzeti felszabadító küzdelmének része a külföldi ellenállás — mondotta egyebek között —, a külföldi katonaság Angliában, a Közép-Keleten, s vagytok ti is, a csehszlovák egység a Szovjetunió területén ... Minden igazi cseh ember ma a napnál is világosabban látja. A Belaja Cerkev felszabadításáért vívott harcokban tanúsított hősiességéért a szovjet hadvezetés a csehszlovák alakulatot a Bogdan Hmelnyickij-renddel és a Szuvorov-rend 1. fokozatával tüntette ki. Svoboda tábornok és Procházka százados feltűzik a dandár zászlajára a kitüntetéseket (1944. február, Potocska, Csernovic környékén) December közepe előtt minden részletében kidolgozásra került a megállapodás csehszlovák katonai egységek szervezéséről a Szovjetunió területén. 1941. december 8-án Panfilov vezérőrnagy közölte a csehszlovák-szovjet vegyesbizottság ülésén a csehszlovák megbízottal, Píka alezredessel: a szovjet kormány egyetért azzal, hogy mielőbb megszervezésre kerüljön egy önálló csehszlovák zászlóalj és egy tartalék század. Az első önkéntesek 1942 januárjában kezdték előkészíteni a szállásokat Buzulukban az újabb jelentkezők számára. Már február 5-én 88 tiszt, altiszt és katona tartozott az alakulathoz, s Ludvík Svoboda őrnagy, a későbbi tábornok, hozzálátott az első parancsnokok kiválogatásához. Buzuluk kis mezőváros, járási székhely az Ural előterében. Abban az időben 30 000 lakosa volt. A Kujbisev és Orenburg között húzódó sztyeppén terül el, ahol igen szélsőséges az időjárás, télen nem ritkák a mínusz 40 fokon aluli hidegek s nyáron a plusz negyven fokon felüli hőségek sem. Egy hét múlva az alakuló egységnek 297 tagja voLt, férfiak és nők, köztük cseh és szlovák származású szovjet állampolgárok és kárpátukrajnai ruszinok. hogy ne lett légyen a Szovjetunió hatalma és ereje, mely megsemmisítette Hitler világuralmi terveit, szerte fosztanának népünknek a szabadságba vetett reményei. Minden cseh ember érti. hogy népünk és államunk jövőjét csak akkor láthatjuk biztosítva, ha népünk a Szovjetunió hatalmas erejére és az orosz nép testvéri segítségére fog támaszkodni. És minden igazi cseh tisztelettel hajt fejet azon óriási áldozatok előtt, amelyeket a Szovjetunió népei hoztak, hoznak és még hozni fognak, hogy legyőzzék a hitlerizmust» s ezzel felszabadítsák a mi népünket is ...“ 1943. január 27-én, a Szovjetunióban alakult I. önálló csehszlovák zászlóalj, 979 katona, köztük 38 nő, letette az esküt és január 30-án „Halál a német megszállókra“ jelszóval Buzulukból elindult a frontra. A szovjet hadvezetés jelentősen megerősítette az alakulatot. A harcok kezdetén — március 8-ig — beosztott mellé egy harckocsizó dandárt 24 tankkal, egy rakétavető és két tüzérségi üteget. Március 8-án az I. önálló csehszlovák zászlóalj részt vett a Vörös Hadsereg kötelékeiben a Szokolovóért vívott harcokban, melyek folyamán az ellenség 400 halottat és sebesültet, 19 harckocsit, 1943. január 30 — Svoboda alezredes a frontra indulás napján 6 hernyótalpas vontatót és sok más fegyvert veszített. A csehszlovák egység veszteségei — 112 elesett, 106 sebesült és 30 eltűnt, összesen 86 katonát, köztük 8 nőt tüntettek ki szovjet érdemrendekkel és kitüntetésekkel. A szokolovói csatában esett el Otakar JaroS százados, aki mint első külföldi kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést. 1943 májusában befejeződött Novoheporszkban az I. önálló csehszlovák dandár szervezése. Az alakulat létszáma főként a szlovák gyorshadosztály kötelékeiből átállt katonákkal növekedett. A szovjet hadsereg az I. önálló csehszlovák dandár közreműködésével június 11-én felszabadította Ukrajna fővárosát, Kijevet. 140 csehszlovák katona kapott szovjet rendjeleket és kitüntetéseket. A dandárt a Szuvorov-rend II. fokozatával tüntették ki. November 16-án az 1. csehszlovák partizánegység a Szovjetunió területén felszabadította Ovrucs városát. A harcokban esett el Ján Nálepka százados, aki szintén megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. 1944. október 4-én megalakult az I. önálló csehszlovák hadtest, amelyet 12 000 a Volga-vidéken élő csehhel erősítettek meg. A hadtestnek 3 gyalogos dandára, 1 harckocsizó dandára, 2 ejtőernyős dandára volt, összesen 16 000 ember, köztük 800 nő, és 350 szovjet katona. Ugyanennek az évnek szeptemberében Klement Gottwald a Szovjetuniótól segítséget kért a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésére. A szovjet hadvezetés a kérelemnek eleget téve lemondott a Visztulánál tervezett oífenzíváról és a Kárpátoktól északra hadműveletet indított azzal a céllal, hogy a Dukla-hágón keresztül behatoljon szlovák területre. A hadművelet, amelyben az I. önálló csehszlovák hadtest is részt vett, szeptember 8-án indult meg. Csaknem egyhónapos véres harcokban a szovjet hadsereg felmorzsolta a duklai német ellenállást s oldalán a csehszlovák egységgel október 6-án szlovák területre lépett. A szovjet hadsereg a harcokban 84 000 embert, halottakat, sebesülteket és eltűnteket, az I. önálló csehszlovák hadtest 17 000 embert vesztett. Az I. önálló csehszlovák hadtest a szovjet hadsereg oldalán végig' vitézül harcolt egészen a köztársaság felszabadításáig, a végső győzelemig. Prágába, a felszabadított fővárosba, 1945. május 17-én vonult be a Szovjetunióban alakult I. önálló csehszlovák dandár, melynek hősei előtt kegyelettel hajt fejet az utókor. — ta — Lányok, akik Szokolovónál estek át a tűzkeresztségen (Veszetője. 1943. április) 1
